„MINEK vannak ezek itt?” – kérdezte George Naish, miközben egy 18 méter hosszú farakásra mutatott, melyet a fegyverraktárban látott Saskatoonban (Saskatchewan tartomány, Kanada). A farönköket, mint megtudta, jelzőtornyok építésére használták még az I. világháború alatt. „Arra gondoltam, hogy fel tudnánk használni ezeket a farönköket rádiótornyok építésére – mesélte később Naish testvér. – Ekkor született meg a teokratikus rádióállomás ötlete.” Csupán egy évvel később, 1924-ben a CHUC elkezdett adásokat közvetíteni. Ez volt az egyik első olyan rádióállomás Kanadában, mely vallási témájú műsorokat sugárzott.

Kanada hozzávetőleg akkora területen fekszik, mint Európa, ezért a rádió ideális eszköznek bizonyult a tanúskodáshoz. „A rádióadásainknak köszönhetően az igazság sok olyan emberhez eljutott, akivel nem tudtuk személyesen felvenni a kapcsolatot – mondta Florence Johnson, aki a Saskatoonban levő rádióállomáson dolgozott. – És mivel a rádió akkoriban újdonság volt, az emberek lelkesen hallgattak meg bármilyen műsort.” 1926-ban a Bibliakutatók (ahogyan akkoriban Jehova Tanúit hívták) már négy kanadai városban saját rádióállomást működtettek. *

Mit hallottál volna, ha az egyik ilyen rádióállomásra kapcsolsz? A helyi gyülekezet néhány tagja gyakran énekelt hangszeres kísérettel, sőt akár kisebb zenekar kíséretében. Természetesen a testvérek előadásokat is tartottak, valamint beszélgetéseket folytattak valamilyen bibliai témáról. Amy Jones, aki részt vett ezekben a beszélgetésekben, így emlékszik vissza: „Amikor a szántóföldi szolgálatban bemutatkoztam, a házigazda olykor ezt mondta: »Ó, igen, hallottam már magát a rádióban!«”

Az Új-Skócia tartományban levő Halifaxben élő Bibliakutatók egy újszerű rádiós műsort sugároztak, a talkshow-t. A hallgatók betelefonálhattak a műsor közben, és kérdéseket tehettek fel a Bibliával kapcsolatban. „Óriási érdeklődés volt ez iránt a műsor iránt – írta egy testvér. – A sok hívás szinte megbénította az állomás telefonvonalát.”

 Akárcsak Pál apostoltól, a Bibliakutatóktól is vegyesen fogadták a Biblia üzenetét (Csel 17:1–5). Voltak olyan hallgatók, akiknek tetszett az üzenet. Például amikor Hector Marshall hallotta, hogy a Bibliakutatók megemlítették a Bibliai tanulmányokat a rádióban, megrendelt belőlük hat kötetet. „Arra gondoltam, hogy a könyvek segítséget nyújtanak majd a tanításhoz a vasárnapi iskolában” – írta később. Ám miután elolvasta az 1. kötetet, elhatározta, hogy otthagyja az egyházát. Buzgó evangéliumhirdető lett, és egészen az 1998-ban bekövetkezett haláláig hűségesen szolgálta Jehovát. Új-Skócia keleti részén az azt követő nap, hogy „A királyság – a világ reménysége” című előadást sugározták a rádióban, J. A. MacDonald ezredes ezt mondta egy helyi testvérnek: „A Breton-foki-szigeten élő emberek tegnap a legjobb üzenetet hallották, mely a világnak ezen a részén valaha is elhangzott.”

Másrészt a papság feldühödött. Halifaxben néhány katolikus azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a rádióállomást, ahonnan a Bibliakutatók adásait közvetítették. Vallási vezetők ösztönzésére a kormány 1928-ban váratlanul bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a Bibliakutatók tulajdonában levő rádióállomások sugárzási engedélyeit. A testvérek válaszul egy nyomtatott tájékoztatót vittek el az embereknek, melynek az volt a címe, hogy Ki a levegő tulajdonosa?, és ebben szót emeltek ez ellen az igazságtalan intézkedés ellen. A kormánytisztviselők ennek ellenére sem voltak hajlandók meghosszabbítani a Bibliakutatók sugárzási engedélyeit.

Vajon ez elcsüggesztette Jehova szolgáinak Kanadában élő kicsiny csoportját? „Először persze úgy tűnt, hogy az ellenség nagy győzelmet aratott – ismerte el Isabel Wainwright. – De tudtam, hogy Jehova megakadályozhatta volna ezt, ha szándékában állt volna. Ez csak azt jelenthette, hogy a Királyság jó hírének prédikálására egy másik, egy még jobb módot kellett találnunk.” Ahelyett, hogy nagy hangsúlyt fektettek volna a rádiós tanúskodásra, a Kanadában élő Bibliakutatók arra kezdtek összpontosítani, hogy személyesen keressék fel az embereket az otthonaikban. Ám a maga idején a rádió kétségkívül kiemelkedő szerepet játszott a valaha elhangzott legjobb üzenet közvetítésében. (A kanadai archívumunkból.)