1–2. Mire intette az apostolait Jézus, és miért tette ezt?

JÉZUS az apostolaival i. sz. 32-ben Galileában volt, amikor az apostolok arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb köztük. Az evangéliumíró Lukács így számol be erről: „okoskodás támadt közöttük, hogy melyikük lesz a legnagyobb. Ismerve szívük okoskodását, Jézus fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, és így szólt hozzájuk: »Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem elküldött. Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy«” (Luk 9:46–48). Jézus türelmesen és kitartóan segített az apostoloknak, hogy megértsék, mennyire fontos az alázat.

² Vajon Jézusnak ez az intése, hogy kisebb módjára viselkedjenek, összhangban volt az első századi zsidók értékrendjével? Vagy inkább ellentétes volt az általános gondolkodásmóddal? Az akkori társadalmi helyzetről egy teológiai szótár ezt írja: „Az élet minden területén állandóan felmerült a kérdés, hogy ki a nagyobb, és mindig azon aggódtak, hogy megadják-e mindenkinek a neki járó tiszteletet” (Theological Dictionary of the New Testament). Jézus ezért arra intette az apostolait, hogy ne legyenek olyanok, mint az emberek általában véve.

3. a) Mit jelent kisebb módjára viselkedni, és miért találhatjuk ezt nehéznek? b) Milyen kérdések merülnek fel azt illetően, hogy kisebb módjára viselkedjünk?

³ A „kisebb” szóval fordított görög kifejezés azt jelenti, hogy valaki szerény, alázatos, alacsony sorú, jelentéktelen, illetve olyan, akit kevésre becsülnek, vagy akinek kevés a befolyása. Jézus egy kisgyermeket hozott fel példaként arra, hogy világosan megértesse az apostolaival, hogy alázatosaknak és szerényeknek kell lenniük. Ez az intés épp úgy érvényes az  igaz keresztényekre napjainkban, mint amennyire az volt az első században. Talán nehéznek találjuk, hogy kisebb módjára viselkedjünk, legalábbis bizonyos esetekben. A büszkeségre való hajlam arra indíthat minket, hogy ki akarjunk tűnni. A körülöttünk lévő világot a versenyszellem hatja át, így a világ szellemének hatására előfordulhat, hogy önző, támadó módon viselkedünk, illetve manipulálunk másokat. Mi segíthet abban, hogy kisebb módjára viselkedjünk? Hogyan értsük azt, hogy „aki kisebb módjára viselkedik . . . , az a nagy”? Az élet mely területein igyekezzünk alázatot mutatni?

4–5. Mi indíthat arra, hogy fejlődjünk az alázatosságban? Mondj példát!

⁴ Az egyik módja annak, ahogy fejlődhetünk az alázatban, ha elmélkedünk azon, hogy Jehova mennyivel nagyobb nálunk. Tényleg „kikutathatatlan az ő értelme” (Ézs 40:28). Jehova fenségének egyes megnyilvánulásaival kapcsolatban Pál apostol ezt írta: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” (Róma 11:33). Jóllehet az emberiség sok területen rengeteg tudást halmozott fel azóta, hogy Pál mintegy 2000 évvel ezelőtt leírta ezeket a szavakat, a fenti állítás még mindig igaz. Bármekkora legyen is a tudásunk, alázatra kell, hogy késztessen minket annak felismerése, hogy mindig lesz még mit tanulni Jehováról, a tetteiről és a gondolkodásmódjáról.

⁵ Leónak * az segített alázatosabbá válni, hogy felismerte, hogy meghaladja a képességeinket, hogy kikutassuk Isten útjait. Fiatalemberként Leót lenyűgözte a tudomány. Szeretett volna minél többet megtudni a világegyetemről, ezért asztrofizikát tanult, ám egy igen fontos következtetésre jutott. Ezt mondta: „A tanulmányaim során felismertem, hogy a jelenlegi tudományos elméletek önmagukban nem teszik lehetővé, hogy az emberiség teljesen megértse a világegyetemet.” Majd hozzáfűzte: „Ezért inkább jogot kezdtem tanulni.” Idővel Leo kerületi ügyész lett, később pedig bíró. Végül a feleségével együtt tanulmányozni kezdték a Bibliát Jehova Tanúival, elfogadták az igazságot, és Isten önátadott szolgái lettek. Mi segített Leónak, hogy a magas képzettsége ellenére is kisebb módjára viselkedjen? Erre habozás nélkül ezt válaszolja: „Annak felismerése, hogy függetlenül attól, hogy már mennyit tudunk Jehováról és a világegyetemről, még annál is többet kell felfedeznünk.”

6–7. a) Milyen lenyűgöző példa bizonyítja, hogy Jehova alázatos? b) Hogyan tesz naggyá minket Isten alázatossága?

 ⁶ Egy másik dolog, ami segít alázatosnak lenni az, hogy Jehova maga is alázatos. Gondolkodj el a következő kijelentésen: „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9). Képzeld csak el! Jehova, akinek a nagysága páratlan, abban a megtiszteltetésben részesít minket, hogy végezhetjük a szolgálatot Szavát, a Bibliát használva. Bár Jehovának köszönhető, hogy növekszik a mag, melyet ültetünk és öntözünk, abban a megtiszteltetésben részesít minket, hogy együtt végezhetjük a munkát vele (1Kor 3:6, 7). Mennyire lenyűgöző példa ez arra, hogy Isten alázatos! Jehova alázatosságban mutatott példája kétségkívül arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy mindannyian kisebb módjára viselkedjünk.

⁷ Isten alázatosságban mutatott példája óriási hatást gyakorolt a zsoltáríró Dávidra. A következőt énekelte Jehovának: „Megmentő pajzsodat adod nekem, és alázatosságod tesz naggyá engem” (2Sám 22:36). Dávid Jehova alázatosságának tulajdonította mindazt a dicsőséget, amelyre Izraelben szert tett, vagyis annak, hogy Isten leereszkedett, mintegy megalázva magát, hogy figyelmet fordítson rá (Zsolt 113:5–7). Vajon velünk nem ugyanez a helyzet? Ami a tulajdonságainkat, a képességeinket és a kiváltságainkat illeti, van-e bármi is, amit nem Jehovától kaptunk? (1Kor 4:7). Aki kisebb módjára viselkedik, attól válik naggyá, hogy így értékesebb szolgája lesz Jehovának (Luk 9:48). Gondolkodjunk el azon, hogy miért van ez így.

8. Milyen hatással van az alázat arra, ahogyan Jehova szervezetéről gondolkodunk?

⁸ Az alázat létfontosságú ahhoz, hogy elégedettek legyünk Isten teokratikus szervezetében, és támogassuk a gyülekezeti elrendezéseket. Például vegyük egy fiatal nő, Petra esetét, aki Tanú-családban nőtt fel. Mivel a saját elképzelése szerint akart cselekedni egyes dolgokban, eltávolodott a gyülekezettől. Évekkel később ismét el kezdett járni a gyülekezetbe. Most boldog, hogy Jehova szervezetében lehet, és buzgón támogatja a gyülekezeti elrendezéseket. Mi változtatta meg a gondolkodásmódját? Ezt írja: „Az alázat és a szerénység volt a két legfontosabb tulajdonság, melyet meg kellett értenem és ki kellett fejlesztenem ahhoz, hogy otthon érezzem magam Isten szervezetében.”

9. Hogyan gondolkodik egy alázatos személy a szellemi eledelről, és miért válik ettől még értékesebbé?

⁹ Egy alázatos személy szívből hálás Jehova gondoskodásáért, beleértve a szellemi eledelt is. Ezért szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát, és lelkesen olvassa Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat. Szokása, hogy addig nem tesz el a könyvespolcra egyetlen új kiadványt sem, amíg el nem olvasta. Jehova sok hűséges szolgája így tesz. Ha kifejezzük az alázatunkat és az értékelésünket azzal, hogy elolvassuk és áttanulmányozzuk a Biblián alapuló kiadványainkat, akkor szellemi előrehaladást teszünk, és Jehova még inkább fel tud használni minket a szolgálatában (Héb 5:13, 14).

10. Hogyan tudunk kisebb módjára viselkedni a gyülekezetben?

¹⁰ Egy másik módon is naggyá válik, aki kisebb módjára viselkedik. Minden gyülekezetben vannak olyan képesített férfiak, akiket Jehova szent szellemének vezetése alatt neveznek ki, hogy vénként szolgáljanak. Ezek a férfiak szervezik meg az összejöveteleket, a szántóföldi szolgálatot, és pásztorkodnak a gyülekezet felett. Ha kisebb módjára gondolkodva készségesen támogatjuk ezeket az elrendezéseket,  akkor hozzájárulunk a gyülekezetben lévő örömhöz, békéhez és egységhez. (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.) Ha te is vénként vagy kisegítőszolgaként szolgálsz, alázatosan kifejezed a háládat azért, hogy Jehova ilyen szolgálati kiváltsággal bízott meg?

11–12. Milyen viselkedés tesz bennünket még értékesebbé Jehova szervezete számára, és miért?

¹¹ Az, aki kisebb módjára viselkedik, „nagy”, vagyis értékesebb Jehova szervezete számára, mivel az alázata Isten jó és hasznos szolgájává teszi. Jézusnak intenie kellett a tanítványait, hogy kisebb módjára viselkedjenek, ugyanis néhányukra hatással volt az akkori idők uralkodó szelleme. A Lukács 9:46-ban ez áll: „okoskodás támadt közöttük, hogy melyikük lesz a legnagyobb.” Vajon előfordulhat, hogy mi is úgy kezdünk gondolkodni, hogy valamiképp jobbak vagyunk a hívőtársainknál, vagy hogy felette állunk a legtöbb embernek? A körülöttünk lévő világban sokakat a büszkeség és az önzés vezérel. Kerüljük a büszkeséget azáltal, hogy alázatosan cselekszünk. Ha így teszünk, és Jehova akaratát tesszük az első helyre, akkor a társaságunk még felüdítőbb lesz a testvéreinknek.

¹² Ha megértjük Jézus tanácsát, hogy kisebb módjára viselkedjünk, akkor arra érzünk majd indíttatást, hogy az életünk minden területén alázatosnak bizonyuljunk. Most nézzünk meg három területet.

13–14. Hogyan viselkedjen kisebb módjára a férj és a feleség, és ez milyen hatással lesz a házasságra?

¹³ A házasságban: Napjainkban sokan annyira ragaszkodnak a saját jogaikhoz, hogy az sem zavarja őket, ha ezzel megsértik másokét. Ezzel szemben azt, aki kisebb módjára viselkedik, az a gondolkodásmód vezérli, amelyre Pál buzdít minket. A rómaiaknak írt levelében ezt írja: „törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amik egymás épülésére vannak” (Róma 14:19). Az, aki kisebb módjára viselkedik, békére törekszik mindenkivel, kiváltképpen szeretett házastársával.

¹⁴ Vegyük például a kikapcsolódást. A házastársak talán eltérő módon szeretnek kikapcsolódni. Lehet, hogy a férj szeret otthon lenni, és békésen olvasgatni egy könyvet a szabadidejében. A feleség pedig inkább szeret elmenni otthonról, és beülni valahova enni valami finomat, vagy meglátogatni a barátaikat. Vajon nem könnyebb a feleségnek tisztelnie a férjét, ha azt látja, hogy a férje alázatos, és őszintén figyelembe veszi, hogy a felesége mit szeret, és mit nem, ahelyett, hogy mindig csak a saját kedvtelését részesítené előnyben? És mennyire szereti és értékeli a feleségét a férj, amikor azt látja, hogy a felesége nemcsak a saját vágyait akarja megvalósítani, hanem figyelembe veszi a férje kívánságait is! A házassági kötelék megerősödik, ha mindkét fél kisebb módjára viselkedik. (Olvassátok fel: Filippi 2:1–4.)

15–16. Milyen gondolkodásmódra buzdított Dávid a 131. zsoltárban, és hogyan tudunk mi is ilyen gondolkodásmódot tanúsítani a gyülekezetben?

¹⁵ A gyülekezetben: A világban sokan a vágyaiknak élnek, és mindent azonnal meg akarnak kapni. Hiányzik belőlük a türelem, és kínszenvedés nekik a várakozás. Ha kisebb módjára gondolkodunk, az segít nekünk Jehovára várni. (Olvassátok fel: Zsoltárok 131:1–3.) Ha alázatosak vagyunk, és várunk Jehovára, áldásokban lesz részünk. Biztonságban fogjuk érezni magunkat, vigaszra lelünk és megelégedettek leszünk. Ezért érthető, hogy Dávid miért buzdította arra izraelita társait, hogy türelmesen várjanak Istenükre.

 ¹⁶ Te is hasonlóképp vigaszra lelhetsz, ha alázatosan vársz Jehovára (Zsolt 42:5). Lehet, hogy „felvigyázói tisztségre” törekszel, mivel „jó munkára” vágysz (1Tim 3:1–7). Természetesen mindent meg kell tenned – ami ésszerű kereteken belül elvárható –, hogy a szent szellem megteremje benned azokat a tulajdonságokat, melyekre egy felvigyázónak szüksége van. De mi a helyzet, ha nálad látszólag hosszabb ez a folyamat, mint másoknál? Aki kisebb módjára viselkedik, türelmesen vár a nagyobb felelősséggel járó feladatokra, és továbbra is örömmel szolgálja Jehovát, bármi legyen is a megbízatása.

17–18. a) Milyen jótékony hatásai vannak annak, ha bocsánatot kérünk, és ha mi is készségesen megbocsátunk másoknak? b) Mit javasol a Példabeszédek 6:1–5, ha rajtunk kívül álló okok miatt nem tudjuk teljesíteni, amiben megegyeztünk?

¹⁷ A másokkal való kapcsolatainkban: A legtöbb embernek nehéz bocsánatot kérnie. De Isten szolgái kisebb módjára viselkednek azáltal, hogy elismerik a hibáikat és bocsánatot kérnek. Arra is készek, hogy megbocsássák mások vétségeit. Míg a büszkeség megosztottságot és viszályt szül, addig a megbocsátás a békét mozdítja elő a testvéreinkkel.

¹⁸ Szükség lehet arra, hogy megalázzuk magunkat, és őszintén bocsánatot kérjünk a másik személytől, amikor rajtunk kívül álló okok miatt nem tudjuk teljesíteni, amiben megegyeztünk. Még ha bizonyos mértékig talán a másik is hibás, egy alázatos keresztény a saját hibáival foglalkozik, és készségesen elismeri azokat. (Olvassátok fel: Példabeszédek 6:1–5.)

19. Miért legyünk mindannyian hálásak azért a bibliai tanácsért, hogy kisebb módjára viselkedjünk?

¹⁹ Mennyire hálásak vagyunk azért, hogy a Szentírás arra buzdít, hogy tanuljunk meg kisebb módjára viselkedni! Időnként nehéznek találhatjuk, hogy így tegyünk. De ha arra gondolunk, hogy Jehova mennyivel nagyobb nálunk, és ha emlékezetben tartjuk, hogy ő maga is alázatos, akkor ez arra fog indítani minket, hogy fejlődjünk ebben a nagyszerű tulajdonságban. Ha ezt tesszük, akkor Jehova értékesebb szolgáivá válunk. Ezért hát bárcsak mindannyian kisebb módjára viselkednénk!