Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ki valójában a hű és értelmes rabszolga?

Ki valójában a hű és értelmes rabszolga?

„Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé . . . ?” (MÁTÉ 24:45)

1–2. Ki által táplál minket Jézus, és miért fontos, hogy ezt felismerjük?

„KEDVES testvérek, el sem tudom mondani, hányszor fordult már elő, hogy pont olyan cikket készítettetek, amelyre éppen nagyon nagy szükségem volt.” Egy testvérnő ezekkel a szavakkal fejezte ki levelében, mennyire értékeli a főhivatalban dolgozó testvérek munkáját. Neked is volt már ilyen érzésed? Sokunknak volt. De ez egyáltalán nem meglepő.

2 Az, hogy a megfelelő időben megkapjuk a szellemi eledelt, azt bizonyítja, hogy Jézus a gyülekezet fejeként betartja az ígéretét, és táplál minket. Ki által teszi ezt? Amikor a jelenlétének jeléről beszélt, megemlítette, hogy a hű és értelmes rabszolgát fogja felhasználni, hogy megadja a háziszolgáknak az „eledelüket a kellő időben”. * (Olvassátok fel: Máté 24:45–47.) Most, a vég idején Jézus a hű rabszolga által táplálja az igaz követőit. Nagyon fontos, hogy felismerjük, ki a hű rabszolga. A rabszolga segítségével tudunk szilárdak lenni az igazságban, és lehetünk jó kapcsolatban Istennel (Máté 4:4; Ján 17:3).

3. Hogyan magyarázták a kiadványaink a hű rabszolgáról szóló szemléltetést?

3 Hogyan értsük hát Jézusnak a hű rabszolgáról szóló szemléltetését? Korábban a kiadványaink a következőképpen magyarázták: I. sz. 33 pünkösdjén Jézus kinevezte a hű rabszolgát a háziszolgái fölé. Pünkösdtől kezdve, az egy adott időben a földön lévő összes felkentet mint csoportot jelképezi a rabszolga. A háziszolgák ugyanezeket a felkenteket jelképezik, de mint egyéneket. Jézus 1919-ben kinevezte a hű rabszolgát „mindene fölé”, vagyis minden dolog fölé, ami itt a földön a Királyság-prédikáló munkával kapcsolatos. Azonban a szemléltetés további részletes vizsgálata, és az azon való imával kísért elmélkedés  alapján ez az értelmezés kiigazításra szorul (Péld 4:18). Most vizsgáljuk meg a szemléltetést, és azt is, hogy ez hogyan érint bennünket, akár égi, akár földi reménységünk van.

MIKOR TELJESEDNEK A SZEMLÉLTETÉSBEN MONDOTTAK?

4–6. Miért következtethetünk úgy, hogy a hű rabszolgáról szóló szemléltetésben mondottak csak 1914 után kezdtek teljesedni?

4 A szövegkörnyezet rámutat, hogy a hű és értelmes rabszolgáról szóló szemléltetésben mondottak nem i. sz. 33 pünkösdjén kezdtek el teljesedni, hanem a vég idején. Nézzük, hogy a Szentírás alapján, hogyan juthatunk erre a következtetésre.

5 Ez a szemléltetés annak a próféciának a része, melyet Jézus mondott a jelenlétének és a világrendszer befejezésének jeléről (Máté 24:3). A prófécia első részének, mely a Máté 24:4–22-ben lett feljegyezve, két beteljesedése van. Először i. sz. 33-tól 70-ig teljesedett, másodjára pedig napjainkban teljesedik, sokkal nagyobb méretekben. Vajon ez azt jelenti, hogy annak is két beteljesedése van, amit Jézus a hű rabszolgáról mondott? Nem.

6 A Máté 24:29-ben feljegyzett szavaktól kezdve Jézus főleg olyan eseményekről beszélt, melyek napjainkban történnek. (Olvassátok fel: Máté 24:30, 42, 44.) Amikor arról beszélt, hogy mi fog történni a nagy nyomorúság alatt, azt mondta, hogy az emberek „látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin”. Majd abban a részben, melyben az utolsó napokban élőket ösztönzi éberségre, ezt mondta: „nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok”, valamint „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok”. * Jézus azután mondta el a hű rabszolgáról szóló szemléltetést, miután arról beszélt, hogy milyen események fognak történni az utolsó napokban. Ezért arra következtethetünk, hogy csak akkor kezdtek teljesedni a hű rabszolgáról mondott szavai, miután az utolsó napok 1914-ben elkezdődtek. De miért ésszerű ez a következtetés?

7. Milyen kérdés merült fel, amikor az aratási időszak elkezdődött, és miért?

7 Idézzük fel, mit kérdezett Jézus: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga . . . ?” Az első században aligha volt bárkinek is oka feltenni ezt a kérdést. Ahogy az előző cikkből láttuk, az apostolok csodákat tettek, sőt még másoknak is át tudták adni a szellem ajándékát. Ez azt bizonyította, hogy Isten támogatja őket (Csel 5:12). Egyértelmű volt, hogy kit nevezett ki Krisztus a vezetésre. 1914-ben viszont teljesen más volt a helyzet. Ebben az évben kezdődött az aratási időszak. A búza és a gyom szétválasztásának ideje végre elérkezett (Máté 13:36–43). Az aratási időszak kezdetén sok hamis keresztény volt, aki azt állította, hogy Jézus igaz követője. Ezért felmerült egy fontos kérdés: Hogyan lehet a búzát, vagyis a felkent keresztényeket azonosítani? A hű rabszolgáról szóló szemléltetés választ adott erre: Azok Krisztus felkent követői, akik szellemileg jól tápláltak.

KI A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGA?

8. Miért ésszerű, hogy a hű rabszolga felkent keresztényekből áll?

8 A hű rabszolga tagjainak a földön lévő felkent keresztények közül kell kikerülniük. A felkenteket királyi papságnak nevezik, és azt a megbízatást kapták, „»hogy mindenfelé [hirdessék] annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába” hívta őket (1Pét 2:9). Ésszerű, hogy a „királyi papság” tagjai közül legyenek azok, akik közvetlenül részt vesznek abban, hogy  a hittársaikat tanítsák az igazságra (Mal 2:7; Jel 12:17).

9. Vajon a földön lévő összes felkent keresztény alkotja a hű rabszolgát? Magyarázd meg!

9 Vajon a földön lévő összes felkent keresztény alkotja a hű rabszolgát? Nem. Valójában nem minden felkent vesz részt abban a feladatban, hogy a világon minden keresztény megkapja a szellemi eledelt. A búza között vannak olyan felkent testvérek, akik talán kisegítőszolgaként vagy vénként szolgálnak a gyülekezetükben. Ők a gyülekezetben és házról házra tanítanak, és hűségesen követik a főhivatalból jövő irányítást. Ám nem vesznek részt a szellemi eledel szétosztásában a világméretű testvériség számára. A felkentek között vannak alázatos testvérnők is, akik sohasem próbálnának tanítani a gyülekezetben (1Kor 11:3; 14:34).

10. Ki a hű és értelmes rabszolga?

10 Akkor hát ki a hű és értelmes rabszolga? Azzal összhangban, hogy Jézus az első században is kevesek által táplált sokakat, a rabszolga a felkent testvérek egy kis csoportja, mely Krisztus jelenléte idején közvetlenül részt vesz a szellemi eledel elkészítésében és kiosztásában. Az utolsó napok idején a hű rabszolgát alkotó felkent keresztények együtt szolgálnak a főhivatalban. Ez a rabszolga Jehova Tanúi Vezető Testülete. Vegyük figyelembe, hogy noha a rabszolgát több személy alkotja, Jézus szemléltetésében csak egy rabszolga szerepel. Tehát a Vezető Testület tagjai mint rabszolga együttesen hozzák meg a döntéseket.

KIK A HÁZISZOLGÁK?

11–12. a) Milyen két kinevezést kap a hű és értelmes rabszolga? b) Mikor nevezte ki Jézus a hű rabszolgát a háziszolgái fölé, és kiket választott ki?

11 Figyelemre méltó, hogy Jézus szemléltetésében a hű és értelmes rabszolga két kinevezést kap: először a háziszolgák fölé, másodszor pedig az úr mindene fölé. Mivel a szemléltetésben elmondottak csak a vég idején teljesednek, mindkét kinevezésnek azután kell megtörténnie, hogy 1914-ben Jézus jelenléte és királyi uralma elkezdődött.

12 Mikor nevezte ki Jézus a hű rabszolgát a háziszolgái fölé? Ennek megválaszolására nézzük, mi történt 1914-ben, az aratási időszak kezdetén. Ahogy arról már korábban szó esett, akkoriban sok csoport állította magáról, hogy keresztény.  Vajon Jézus melyik csoportból fogja kiválasztani a hű rabszolgát, hogy kinevezze? Ez akkor dőlt el, amikor Jézus eljött az Atyjával, és 1914-től 1919 első feléig megszemlélte a templomot (Mal 3:1). * Helyeslően tekintettek a hűséges Bibliakutatók kis csoportjára, akik teljes szívvel szerették Jehovát és az ő Szavát. Természetesen szükség volt még némi tisztításra. A Bibliakutatók viszont a próba és finomítás rövid időszaka alatt alázatosan engedték, hogy Jehova megtisztítsa őket (Mal 3:2–4). Valóban igaz keresztények voltak. Ők voltak a Jézus szemléltetésében szereplő búza. 1919-ben Jézus közülük választott ki képesített felkent testvéreket, hogy a hű és értelmes rabszolgaként szolgáljanak, és kinevezte őket a háziszolgái fölé.

13. Kik tartoznak a háziszolgák közé, és miért?

13 Akkor hát kik a háziszolgák? Egyszerűen megfogalmazva, ők azok, akiket táplálnak. Az utolsó napok elején a háziszolgák mind felkentek voltak. Később a más juhok nagy sokasága is háziszolga lett. Ma már a Krisztus vezetése alatt lévő „egy nyáj” nagy része a más juhokhoz tartozik (Ján 10:16). Mindkét csoport hasznot merít ugyanabból a megfelelő időben kapott szellemi eledelből, melyet a hű rabszolga oszt szét. És mit mondhatunk a Vezető Testület tagjairól, akik ma a hű és értelmes rabszolgát alkotják? Nekik is szükségük van arra, hogy táplálják őket szellemileg. Ezért alázatosan elismerik, hogy egyénenként ők is háziszolgák, akárcsak Jézus többi igaz követője.

Akár égi, akár földi reménységünk van, mindannyian háziszolgák vagyunk, és ugyanarra az időszerű szellemi táplálékra van szükségünk

14. a) Milyen feladattal lett megbízva a hű rabszolga, és ez mit foglal magában? b) Mire figyelmeztette Jézus a hű és értelmes rabszolgát? (Lásd a „Ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is . . .” című kiemelt részt.)

14 Jézus súlyos felelősséggel járó feladattal bízta meg a hű és értelmes rabszolgát. A bibliai időkben egy megbízható rabszolga, vagy sáfár gondoskodott az ura háznépéről (Luk 12:42). A hű és értelmes rabszolga tehát azzal a felelősségteljes feladattal lett megbízva, hogy igazgassa a hit háznépét. Ez magában foglalja, hogy felügyeli az anyagi ügyeket, a prédikálómunkát, a kongresszusi programokat és a bibliai kiadványok előállítását, melyeket a szántóföldi szolgálatban, a személyes és a gyülekezeti tanulmányozáskor használunk. A háziszolgáknak szükségük van mindarra a szellemi eledelre, melyről a hű rabszolga gondoskodik.

 MIKOR NEVEZI KI AZ ÚR A RABSZOLGÁT MINDENE FÖLÉ?

15–16. Mikor nevezi ki Jézus a hű rabszolgát mindene fölé?

15 Most nézzük meg, mikor nevezi ki Jézus a hű rabszolgát másodszor, akkor már „mindene fölé”. Ezt mondta: „Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik [szó szerint: amikor eljön], ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi” (Máté 24:46, 47). Figyeld meg, hogy Jézus azután nevezi ki másodszor a rabszolgát, hogy megérkezik, és „ilyen munkában” találja őt, vagyis a szellemi eledel hűséges kiosztása közben. Tehát a két kinevezés között eltelik valamennyi idő. Két dolgot kell tudnunk ahhoz, hogy megértsük, mikor és hogyan nevezi ki Jézus a rabszolgát mindene fölé. Először is mikor érkezik meg? Másodszor pedig mit foglal magában a „mindene”?

16 Mikor érkezik meg Jézus? A válasz kiderül a szövegkörnyezetből. Ne feledd, hogy az előző versekben, amikor Jézus „eljöveteléről” van szó, ez a kifejezés arra az időszakra utal, amikor Jézus e világrendszer végén eljön, hogy ítéletet hozzon és végrehajtsa azt (Máté 24:30, 42, 44). * Tehát Jézus „megérkezése”, vagyis „eljövetele”, melyről a hű rabszolgáról szóló szemléltetésben olvashatunk, a nagy nyomorúság alatt fog megtörténni.

17. Mit foglal magában Jézus „mindene”?

17 Mit foglal magában Jézus „mindene”? Jézus nem mondta azt, hogy a „mindene” csak a földi dolgokra vonatkozik. Valójában Jézusnak mérhetetlen hatalma van az égben is. Ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön” (Máté 28:18; Ef 1:20–23). A „mindene” ma már magában foglalja a messiási Királyságot is, amely 1914-től az övé, és  amelyet meg fog osztani a felkent követőivel (Jel 11:15).

18. Miért fogja Jézus boldogan kinevezni a rabszolgát mindene fölé?

18 Mire következtethetünk mindebből? Amikor Jézus eljön a nagy nyomorúság idején, hogy ítélkezzen, azt látja majd, hogy a rabszolga hűségesen kiosztja a szellemi eledelt a háziszolgáknak a megfelelő időben. Jézus ekkor boldogan kinevezi majd a rabszolgát mindene fölé. Azok, akik a hű rabszolga részét alkotják, akkor fogják megkapni ezt a kinevezést, amikor elnyerik az égi jutalmukat, vagyis Krisztus társuralkodói lesznek.

19. Vajon a hű rabszolga a többi felkentnél nagyobb jutalmat kap majd az égben? Magyarázd meg!

19 Vajon a hű rabszolga a többi felkentnél nagyobb jutalmat kap majd az égben? Nem. Ha valaki jutalmat ígér egy kis csoportnak, azt később még meg lehet osztani másokkal is. Például vizsgáljuk meg, hogy mit mondott Jézus a 11 hűséges apostolának a halála előtti éjszakán. (Olvassátok fel: Lukács 22:28–30.) Jézus megígérte ennek a kis csoportnak, hogy a hűségükért nagyszerű jutalmat fognak kapni. Osztozni fognak vele a királyi hatalmában. Évekkel később viszont arra utalt, hogy mind a 144 000 felkent keresztény trónokon fog ülni, vagyis Jézussal fog uralkodni (Jel 1:1; 3:21). A Máté 24:47 szerint, ehhez hasonlóan megígérte egy kis csoportnak – azoknak a felkent férfiaknak, akik a hű rabszolgát alkotják –, hogy ki fogja nevezni őket mindene fölé. De valójában mind a 144 000 felkent osztozik majd Jézussal a mérhetetlen égi hatalmában (Jel 20:4, 6).

Mind a 144 000 felkent osztozik majd Jézussal a mérhetetlen égi hatalmában (Lásd a 19. bekezdést.)

20. Miért nevezte ki Jézus a hű rabszolgát, és mit határoztál el?

20 Jézus azzal, hogy a hű és értelmes rabszolgát felhasználja, ugyanazt a módszert követi, mint amit az első században felállított: kevesek által táplál sokakat. Jézus azért nevezte ki a hű rabszolgát, hogy az utolsó napokban folyamatosan időszerű táplálékkal lássa el az őszinte követőit, legyenek akár felkentek, akár más juhok. Úgy tudunk értékelést mutatni azért, hogy Jézus szellemi eledelről gondoskodik számunkra, ha hűségesen támogatjuk azokat a felkent testvéreket, akik a hű és értelmes rabszolgát alkotják. Határozd hát el, hogy így teszel! (Héb 13:7, 17).

 

^ 2. bek. 2. bekezdés: Korábban Jézus elmondott egy másik, hasonló szemléltetést, melyben a rabszolgára sáfárként utalt, a háziszolgákra pedig szolgaszemélyzetként (Luk 12:42–44).

^ 6. bek. 6. bekezdés: Krisztus „eljövetele” (görögül er′kho·mai) nem ugyanaz, mint a „jelenléte” (pa·ru·szi′a). A láthatatlan jelenléte azelőtt kezdődik, mielőtt eljön ítélkezni.

^ 12. bek. 12. bekezdés: Lásd az „Íme, én veletek vagyok minden napon” című cikk 5–8. bekezdését a 10–12. oldalon.

^ 16. bek. 16. bekezdés: Lásd a „Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek” című cikk 14–18. bekezdését a 7–8. oldalon.