Ez igen fontos kérdés, főleg azoknak, akiknek meghalt a házastársuk. Ők alig várják, hogy az új világban újra együtt élhessenek a házastársukkal. Egy özvegy testvér ezt mondta: „A feleségemmel nem akartuk, hogy véget érjen a házasságunk. Tiszta szívünkből arra vágytunk, hogy házaspárként tartsunk ki Jehova mellett, méghozzá mindörökké. Az érzéseim nem változtak.” Mi fog történni a jövőben? Vajon a feltámadók fognak házasodni? Ha tömören akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, hogy nem tudjuk.

A kiadványaink éveken át arról írtak, hogy Jézusnak a feltámadásról és házasságról szóló szavai minden bizonnyal a földi feltámadásra utalnak, és hogy akik az új világban visszatérnek az életbe, nem fognak házasodni (Máté 22:29, 30; Márk 12:24, 25; Luk 20:34–36). * De vajon lehetséges, hogy Jézus az égi feltámadásra utalt? Most vizsgáljuk meg Jézus szavait, persze nem szeretnénk dogmatikusak lenni.

Először nézzük, hogy kiknek mondta Jézus ezeket a szavakat, és miért. (Olvasd el: Lukács 20:27–33.) A szadduceusoknak mondta, akik nem hittek a feltámadásban. Megpróbálták kelepcébe csalni Jézust, amikor arról faggatták, mi lesz a feltámadáskor, ha valaki sógorházasságot * kötött, és így több férje is volt. Jézus ezt mondta nekik: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek és férjhez adatnak, de akiket méltónak tartanak arra, hogy elnyerjék azt a világrendszert és a halottak közül való feltámadást, azok nem nősülnek, és férjhez sem adatnak. Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és Isten gyermekei ők, minthogy a feltámadás gyermekei” (Luk 20:34–36).

Miért írták a kiadványaink, hogy Jézus valószínűleg a földi feltámadásról beszélt? Ennek alapvetően két oka volt. 1. A szadduceusok nyilvánvalóan a földi feltámadásra gondoltak, és ezért Jézus is erről beszélhetett a válaszában. 2. Jézus a válaszát azzal fejezte be, hogy megemlítette a hűséges patriarchákat, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, ők pedig a földre fognak feltámadni (Luk 20:37, 38).

Ám lehetséges, hogy Jézus ekkor az égi feltámadásra gondolt. Miért mondhatjuk ezt? Két kulcskifejezés alapján, amelyet most meg fogunk vizsgálni.

„Akiket méltónak tartanak arra, hogy elnyerjék. . . a halottak közül való feltámadást”. A Biblia a hűséges felkentekről mondja a következőket: „méltónak tartanak benneteket az Isten királyságára” (2Tessz 1:5, 11). A váltság alapján ők igazságossá lettek nyilvánítva, így Isten szemében nem bűnösként halnak meg (Róma 5:1, 18; 8:1). Róluk írja a Szentírás, hogy boldogok és szentek, és hogy Isten méltónak tartja őket az égi feltámadásra (Jel 20:5, 6). Ezzel szemben a földre olyanok is fel fognak támadni, akiket a Biblia  „igazságtalanoknak” nevez (Csel 24:15). Róluk vajon el lehet mondani, hogy méltók a feltámadásra?

„Meg sem halhatnak többé”. Jézus nem azt mondta, hogy nem fognak meghalni többé. Ő így fogalmazott: „meg sem halhatnak többé”. Más fordítások ezt így adják vissza: „többé már nincsenek alávetve a halálnak”; „a halálnak nincs többé felettük hatalma”. Ha a felkentek a földön mindvégig hűségesek maradnak, halhatatlan égi életet kapnak, azaz vég nélküli, elpusztíthatatlan életet (1Kor 15:53, 54). A halálnak nincs többé hatalma azok felett, akik az égbe támadnak fel. *

Mire következtethetünk ezek alapján? Lehetséges, hogy Jézus az égi feltámadásra gondolt, amikor a feltámadásról és a házasságról beszélt. Ha ez így van, a szavaiból több dolgot is megtudhatunk azokról, akik az égbe támadnak fel: nem házasodnak; nem halhatnak meg; és bizonyos értelemben olyanok, mint az angyalok, vagyis azok a teremtmények, akik a szellembirodalomban élnek. Csakhogy ez a következtetés számos kérdést vet fel.

1. Miért az égi feltámadásról beszélt Jézus, amikor a szadduceusok minden bizonnyal a földi feltámadásra gondoltak? Jézus nem mindig arra adott választ, ami az ellenségei fejében járt. Például amikor a zsidók jelt vártak tőle, ezt mondta: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felállítom.” Jézus bizonyára tudta, hogy ők a szó szerinti templomra gondolnak, „ő azonban testének templomáról beszélt” (Ján 2:18–21). A képmutató szadduceusok nem hittek sem a feltámadásban, sem az angyalokban. Így Jézus feltehetően nem érezte szükségesnek, hogy válaszoljon nekik (Péld 23:9; Máté 7:6; Csel 23:8). Valószínű, hogy inkább az őszinte tanítványainak akart elmondani részleteket az égi feltámadásról, elvégre rájuk az égi feltámadás várt.

2. Miért azzal zárta Jézus a válaszát, hogy megemlítette Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, akik a földre fognak feltámadni? (Olvasd el: Máté 22:31, 32.) Figyeljük meg, hogy Jézus a patriarchákról szóló gondolatait ezekkel a szavakkal vezette be: „Ami a halottak feltámadását illeti”. Ezzel a kifejezéssel akár témát is válthatott. Ezután Mózes írásaira hivatkozott, amelyeket a szadduceusok a saját bevallásuk szerint elfogadtak. Jézus azokat a szavakat idézte, amelyeket Jehova az égő csipkebokornál mondott Mózesnek. Be akarta bizonyítani a szadduceusoknak, hogy a földi feltámadás biztos, hiszen ez Isten szándéka (2Móz 3:1–6).

3. Ha Jézusnak a feltámadásról és a házasságról szóló szavai az égi feltámadásra utalnak, akkor vajon ez azt jelenti, hogy a földre feltámadók majd házasodhatnak? Isten Szava erre nem ad egyértelmű választ. Ha Jézus csakugyan az égi feltámadásra utalt, akkor a szavaiból semmit sem tudunk meg arról, hogy a földre feltámadók házasodnak-e az új világban.

Azt viszont Isten Szava egyértelműen kijelenti, hogy a halál véget vet a házassági köteléknek. Éppen ezért az özvegyeknek nem kell lelkiismeret-furdalást érezniük, ha újraházasodnak. Ez az ő személyes döntésük. Senki se ítélje el őket azért, mert arra a meghittségre vágynak, amelyet a házasság nyújt (Róma 7:2, 3; 1Kor 7:39).

Természetesen sok kérdésünk lehet arról, hogy milyen lesz az élet az új világban. De ne bocsátkozzunk szükségtelen találgatásokba. Várjunk türelemmel, és majd meglátjuk, mi lesz. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy az engedelmes emberek boldogok lesznek, hisz Jehova megadja nekik mindazt, amire vágynak, sőt, a legjobbat kapják tőle! (Zsolt 145:16).