1–2. a) Miből látszik, hogy az első századi kolosszéi gyülekezet komoly nehézségeket élt át? b) Milyen tanáccsal segítette Pál a testvéreket Kolosszéban, hogy egységesek tudjanak maradni?

AZ ELSŐ SZÁZADI kolosszéi gyülekezet komoly nehézségeket élt át. A gyülekezetben némelyek megosztottságot idéztek elő azzal, hogy ragaszkodtak a mózesi törvényhez. Mások pedig az aszketizmus pogány filozófiáját támogatták, amely az önsanyargatásra buzdít. Pál apostol szerette volna ellensúlyozni ezeket a nézeteket, ezért levelet írt a kolosszéi testvéreknek, és így figyelmeztette őket: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kol 2:8).

² Ha ezek a felkent keresztények „a világ elemi dolgainak” szentelték volna a figyelmüket, akkor azzal hátat fordítottak volna mindannak, amit Jehova a megmentésük érdekében tett (Kol 2:20–23). Pál segíteni akart nekik, hogy megóvják az Istennel ápolt barátságukat, ezért erre buzdította őket: „Elméteket mindig az odafent levőkre, és ne a földön levőkre összpontosítsátok” (Kol 3:2). Krisztus testvéreinek  tehát arra a reményre kellett összpontosítaniuk, hogy romolhatatlan élet van fenntartva számukra az egekben (Kol 1:4, 5).

3. a) Milyen reménységre összpontosítanak a felkent keresztények? b) Milyen kérdésekre kapunk választ ebben a cikkben?

³ A felkent keresztények ma is az égi Királyságra összpontosítanak, és arra a reménységükre, hogy „társörökösök [lesznek] Krisztussal” (Róma 8:14–17). De mi a helyzet azokkal, akik abban reménykednek, hogy a földön fognak élni? Vajon Pál apostol szavai rájuk is vonatkoznak? Hogyan tudnak a más juhok „az odafent levőkre” összpontosítani? (Ján 10:16). És hogyan válik mindannyiunk javára, ha megvizsgáljuk Ábrahámnak és Mózesnek a példáját, akik a nehézségeik ellenére is az odafent levőkre összpontosítottak?

4. Hogyan összpontosíthatnak a más juhok az odafent levőkre?

⁴ Igaz, a más juhok nem abban reménykednek, hogy az égben fognak élni, mégis tudnak az odafent levőkre összpontosítani. Hogyan? Úgy, hogy Jehova Istent és a Királyságot teszik első helyre az életükben (Luk 10:25–27). Éppen ezért Krisztust tartják követendő példának (1Pét 2:21). Az első századi testvéreinkhez hasonlóan Sátán világában mi is hamis érvelésekkel, különböző filozófiákkal és anyagias gondolkodással találjuk szembe magunkat. (Olvassátok fel: 2Korintusz 10:5.) Jézus példáját követve igyekszünk szembeszállni mindazzal, ami veszélyezteti a Jehovával való barátságunkat.

5. Hogyan láthatjuk, hogy anyagiassá váltunk-e?

⁵ Vajon a világ anyagias szemléletmódja hatással van ránk? A gondolataink és a tetteink elárulják, hogy mit szeretünk. Jézus ezt mondta: „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21). Időnként jó önvizsgálatot tartanunk, hogy láthassuk, mi van a szívünkben. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: „Milyen sokszor gondolok az anyagiakra? Túlságosan lekötnek az üzleti lehetőségek és befektetések? Azon vagyok, hogy minél kényelmesebb legyen az életem? Vagy arra törekszem, hogy egyszerű legyen a szemem, és hogy közel maradjak Jehovához?” (Máté 6:22). Jézus szavai elárulják, hogy akiknek az a leghőbb vágyuk, hogy a földön gyűjtsenek kincset maguknak, azoknak veszélybe kerül a Jehovával való barátságuk (Máté 6:19, 20, 24).

6. Hogyan kerekedhetünk felül a bűnös hajlamainkon?

⁶ A tökéletlenségünkből adódóan hajlamosak vagyunk a vágyainknak élni. (Olvassátok fel: Róma 7:21–25.) Isten szent szelleme nélkül „a sötétség cselekedeteit” tennénk, így például „dorbézolásokban és italozós tivornyázásokban” vennénk részt, erkölcstelenségbe keverednénk, és gátlástalanul viselkednénk (Róma 13:12, 13). Csak úgy tudunk küzdeni az ellen, hogy ne „a földön levőkre”, azaz a testi vágyakra figyeljünk, ha az odafent levőkre összpontosítunk. Ehhez bizony erőfeszítésre van szükség! Ezért mondta Pál apostol: „megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem” (1Kor 9:27). Versenyben vagyunk, ahol az életünk a tét, éppen ezért nem lehetünk engedékenyek magunkkal. Vizsgáljuk most meg két, ókorban élt hűséges férfi példáját, akik igyekeztek „Isten kedvére lenni” (Héb 11:6).

7–8. a) Milyen nehézségekkel nézett szembe Ábrahám és Sára? b) Mire összpontosított Ábrahám?

⁷ Amikor Jehova arra utasította Ábrahámot, hogy a háznépével együtt költözzön Kánaánba, ő készségesen engedelmeskedett. Mivel Jehova látta, hogy Ábrahámnak erős a hite, és hogy kész engedelmeskedni, szövetséget kötött vele, és ezt mondta neki: „nagy nemzetté teszlek, megáldalak” (1Móz 12:2). Csakhogy Ábrahám felesége, Sára, még évek múltán sem szült gyermeket. Lehet, hogy Jehova megfeledkezett arról, hogy mit ígért Ábrahámnak? Mindemellett az életük sem volt könnyű Kánaánban. Ábrahám és a háznépe korábban egy igen jómódú városban, Urban lakott. Mégis hátrahagyták az otthonukat és a rokonaikat. Több mint 1600 km-t tettek meg Kánaánig. Itt sátrakban laktak, volt, hogy éheztek, vagy rablók támadták meg őket (1Móz 12:5, 10; 13:18; 14:10–16). Mégsem vágytak arra, hogy visszatérjenek a kényelmes Ur városába! (Olvassátok fel: Héberek 11:8–12, 15.)

⁸ Ábrahám „hitt Jehovában”, és nem „a földön levőkre” összpontosított, hanem „az odafent levőkre”, azaz Isten ígéreteire (1Móz 15:6). A Legfelségesebb Isten megjutalmazta a hitéért. Megjelent neki, és ezt mondta: „Nézz fel, kérlek, az égre, és számold meg a csillagokat, ha egyáltalán meg tudod számolni őket. . . .Így lesz a te magoddal is” (1Móz 15:5). Ábrahám ebből rögtön tudta, hogy Jehova nem feledkezett el róla. Ahányszor csak felnézett a csillagos égboltra, eszébe jutott Jehova ígérete. És amikor elérkezett az ideje, Isten utódot adott neki, ahogy azt megígérte (1Móz 21:1, 2).

9. Miért segít buzgón szolgálni Istent, ha követjük Ábrahám példáját?

⁹ Ábrahámhoz hasonlóan mi is arra várunk, hogy Isten valóra váltsa az ígéreteit (2Pét 3:13). Ha nem az odafent levőkre összpontosítunk, akkor úgy érezhetjük, mintha Isten késlekedne az ígérete teljesítésével. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy lelassulunk Jehova szolgálatában. Például lehet, hogy a múltban áldozatokat hoztál azért, hogy úttörő lehess, vagy hogy más módon tegyél többet Jehováért. Ez nagyon dicséretreméltó. De mi a helyzet most? Ne feledd, Ábrahám minden tőle telhetőt megtett Jehováért, miközben várta „a valódi alapokkal bíró várost” (Héb 11:10). „Hitt Jehovában”, és ezt „igazságosságul számították be neki” (Róma 4:3).

10. Milyen élete volt Mózesnek fiatalon?

¹⁰ Most vizsgáljuk meg Mózes példáját. Fiatalkorában „az egyiptomiak minden bölcsességére” megtanították. Ez különleges oktatásnak számított, hiszen egyrészt Egyiptom volt az akkori világhatalom, másrészt Mózes a fáraó háznépéhez tartozott. Nem csoda, hogy ennek az oktatásnak köszönhetően Mózes „hatalmas volt szavaiban és tetteiben” (Csel 7:22). Képzeljük csak el, micsoda lehetőségek álltak előtte! Ám Mózes ennél magasztosabb célokra törekedett. Arra összpontosított, hogy Isten akaratát tegye.

11–12. Milyen oktatást tartott sokra Mózes, és ezt miből tudjuk?

¹¹ Gyermekkorában Mózes biztosan sokat tanult a héberek Istenéről az édesanyjától, Jokébedtől. Rendkívül sokra tartotta, hogy ismerheti Jehovát. Ez fontosabb volt neki minden másnál, amit az emberek értékesnek tartanak. Kész volt lemondani az előtte álló lehetőségekről, a gazdagságról és a hatalomról, melyet a  fáraó háza kínált neki. (Olvassátok fel: Héberek 11:24–27.) A gyerekkorában kapott oktatás és a Jehovába vetett hite arra indította, hogy az odafent levőkre összpontosítson.

¹² Mózes az akkori legmagasabb szintű képzést kapta Egyiptomban. Vajon azért tanult, hogy építse a karrierjét, hírnevet szerezzen magának, vagy anyagi haszonra tegyen szert? Nem. Ez abból is látszik, hogy visszautasította, hogy „a fáraó leánya fiának hívják, inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt”. És mihez kezdett az Istenről szerzett ismerettel? Jehova szándékát mozdította elő vele.

13–14. a) Mi tette alkalmassá Mózest arra a feladatra, amelyet Jehova rábízott? b) Mire van szükségünk, akárcsak Mózesnek?

¹³ Mózes szerette Jehovát és a népét, amely akkoriban rabszolgasorban sínylődött Egyiptomban. 40 éves korában úgy gondolta, hogy készen áll arra, hogy kiszabadítsa a népet (Csel 7:23–25). De még tanulnia kellett ahhoz, hogy Jehova rábízhassa ezt a feladatot. Több tulajdonságot is el kellett sajátítania: az alázatot, a türelmet, a szelídséget és az önuralmat (Péld 15:33). Olyan képzésre volt szüksége, amely felkészíti az előtte álló próbákra és nehézségekre. Mi segített neki abban, hogy elsajátítsa ezeket a tulajdonságokat? A több évtizedes pásztorkodás!

¹⁴ Tanult Mózes abból, hogy pásztor volt? Bizony tanult! Isten Szava azt írja róla, hogy „messze a legszelídebb ember volt minden ember közül, aki a föld színén élt” (4Móz 12:3). Alázatos lett, ami segített neki abban, hogy türelmesen bánjon mindenféle emberrel, amikor súlyos nehézségekkel fordultak hozzá (2Móz 18:26). Nekünk ugyancsak szükségünk van olyan tulajdonságokra, amelyek segítenek abban, hogy túléljük a nagy nyomorúságot, és bejussunk Isten igazságos új világába (Jel 7:14). Vajon ki tudunk jönni mindenféle emberrel, még olyanokkal is, akik temperamentumosak vagy túlérzékenyek? Péter apostol szavai a segítségünkre lehetnek ebben: „Mindenfajta embert tiszteljetek, a testvérek egész közösségét szeressétek” (1Pét 2:17).

15–16. a) Miért fontos, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk? b) Miért nem mindegy, hogyan viselkednek a keresztények?

¹⁵ „Nehezen elviselhető, válságos” időkben élünk (2Tim 3:1). Ezért nagyon fontos, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk, mert csak így tudunk éberek maradni (1Tessz 5:6–9). Nézzük, hogyan tehetjük ezt meg az életünk három területén.

¹⁶ A viselkedésünk: Péter felismerte, mennyire fontos a helyes viselkedés. Ezt mondta: „Őrizzétek meg jónak a viselkedéseteket a nemzetek között, hogy. . . – jó cselekedeteitek eredményeként, melyeknek szemtanúi – dicsőítsék az Istent” (1Pét 2:12). Akár otthon, a munkában, az iskolában vagy a szolgálatban vagyunk, akár kikapcsolódunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a jó viselkedésünkkel dicsőséget szerezzünk Jehovának. Persze mindannyian hibázhatunk, elvégre tökéletlenek vagyunk (Róma 3:23). De ha kitartóak vagyunk, és megharcoljuk „a hit kiváló harcát”, győzhetünk a bűnös hajlamaink felett (1Tim 6:12).

17. Hogyan lehet olyan a gondolkodásunk, mint Krisztusé? (Lásd a képet a cikk elején.)

¹⁷ A gondolkodásunk: A jó viselkedés szoros összefüggésben van a helyes gondolkodásmóddal. Pál apostol ezt mondta: „Őrizzétek meg magatokban [azt] a gondolkodásmódot, amely már Krisztus  Jézusban is megvolt” (Fil 2:5). Mi volt jellemző Jézusra? Alázatos volt. Az alázat arra késztette, hogy legyen önfeláldozó a szolgálatban. Folyton az járt a fejében, hogyan tudná hirdetni Isten Királyságának a jó hírét (Márk 1:38; 13:10). Jézus Isten Szavát tartotta a legfőbb tekintélynek (Ján 7:16; 8:28). Szorgalmasan tanulmányozta, hogy tudjon belőle idézni, és meg tudja védeni, illetve magyarázni az abban leírtakat. Ha alázatosak vagyunk, buzgón végezzük a szolgálatot, és lelkesen tanulmányozzuk a Bibliát, akkor egyre jobban fog hasonlítani a gondolkodásunk Krisztuséra.

18. Hogyan támogathatjuk Jehova munkáját?

¹⁸ A tetteink: Jehova azt akarja, hogy „Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké [és] a földön levőké” (Fil 2:9–11). Jézus nagy hatalmat kapott, mégis alázatosan alávetette magát az Atyja akaratának (1Kor 15:28). Kövessük a példáját. Szívvel-lélekkel támogassuk a munkát, amelyre Jézus felkért minket, vagyis tegyünk „tanítvánnyá minden nemzetből való embereket”! (Máté 28:19). Ezenkívül „tegyünk jót mindenkivel”, az embertársainkkal és a testvéreinkkel is! (Gal 6:10).

19. Mit határozzunk el?

¹⁹ Mennyire hálásak vagyunk, hogy Jehova emlékeztet minket arra, hogy az odafent levőkre összpontosítsunk! Ahhoz, hogy a helyes dolgokra tudjunk összpontosítani, fontos, hogy „kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héb 12:1). Határozzuk hát el, hogy „egész lélekkel” szolgáljuk Jehovát! Égi Atyánk meg fogja jutalmazni őszinte erőfeszítéseinket (Kol 3:23, 24).