Katasztrófa sújtja a Salamon-szigeteket

2007. április 2-án, hétfőn 8,1 erősségű földrengés rázta meg több helyen a Salamon-szigeteket, az Ausztráliától északkeletre fekvő egyik trópusi szigetcsoportot. A Nyugati tartomány szigetein perceken belül óriási hullámok pusztítottak, melyek közül némelyik a jelentések szerint még a tízméteres magasságot is elérte. 52-en vesztették életüket, 6000-en pedig fedél nélkül maradtak.

A legsúlyosabban érintett területek között volt Gizo, a Ghizo sziget mintegy 7000 lélekszámú tengerparti települése, mely mindössze 45 kilométerre volt a földrengés epicentrumától. Jehova Tanúi kicsiny gyülekezete Gizóban már alig várta, hogy aznap este megtarthassa Jézus halálának emlékünnepét, melyről a Tanúk évente megemlékeznek (1Korintusz 11:23–26). A nap a megszokott módon indult. Gyönyörű volt a napfelkelte és nyugodt a tenger. Majd helyi idő szerint reggel 7.39-kor földrengés rázta meg a térséget.

Földrengés!

A gyülekezetből egy vén, Ron Parkinson és a felesége, Dorothy éppen reggelit készítettek, amikor megmozdult a föld. „Az öreg házunk úgy dülöngélt, mint egy kókuszpálma, de nem dőlt össze – mondja Ron. – Rettenetes zaj volt. A szekrények, a többi bútor és a pianínó eldőltek, az edények és más tárgyak pedig a földre estek. Nagy nehezen ki tudtunk menni a házból. Dorothy lábát felhasította egy törött üveg.”

A közelben lakó misszionárius házaspár, Tony és Christine Shaw is kirohantak a házukból. „Annyira erős volt a rengés, hogy elestem, és nem tudtam felállni – mondja Christine. – Házak úsztak a tengeren. Egy hatalmas hullám kitépte őket a helyükről. Túlélők után kutatva az emberek kétségbeesetten eveztek a kenukban a romok között. Azután megint egy erős rengés következett. Majd egy újabb. Az utórengések öt napig tartottak. Borzalmas volt!”

Azután jött a cunami

A földrengéskor Patson Baea épp otthon volt, a Gizótól körülbelül 6 kilométerre lévő Sepo Hite szigetén. Mi történt Patsonnal és a családjával a katasztrófa idején?

Patson így emlékszik vissza a szörnyűségekre: „A parton odarohantam a feleségemhez, Naomihoz és a négy gyermekünkhöz. Ők elestek a rengés miatt, de nem esett bajuk. A gyerekek remegtek, és volt, amelyikük sírt. Naomival gyorsan megnyugtattuk őket.

Láttam, hogy a tenger szokatlanul viselkedik. Egyértelmű volt, hogy cunami készülődik, és kicsiny szigetünket valószínűleg el fogja önteni a víz. Édesanyám, Evalyn, aki egy közeli kis szigeten lakott, szintén veszélyben volt. Sürgettem a családomat, hogy szálljanak be a motoros kenunkba, hogy megmenthessük őt.

 Alighogy elindultunk, egy óriási hullám vonult át a kenunk alatt. A tenger erősen hullámzott. Amikor az édesanyámhoz értünk, láttuk, hogy nagyon meg van rémülve. Nem tudta, mitévő legyen, és túlságosan félt bejönni a vízbe. Naomi és a 15 éves fiunk, Jeremy az erősen áramló vízbe ugrottak, és segítettek az édesanyámnak a kenuhoz úszni. Majd teljes sebességgel kimentünk a nyílt tengerre.

Időközben a tenger hihetetlenül visszahúzódott, annyira, hogy előtűntek a szigetek körüli korallzátonyok. Hirtelen egy iszonyúan nagy hullám csapott le mindkét szigetre, és elöntötte azokat. A parton lévő vendégházunkat a víz kitépte a helyéről, és helyrehozhatatlanul megrongálta. A családi házunkat is elöntötte a víz, és sok mindenünket tönkretette. Amikor a tenger lecsillapodott, Bibliákat és énekeskönyveket mentettünk ki a megrongálódott házunkból, majd Gizóba mentünk.”

A part mentén nagy pusztítás nyomait lehetett látni, és sok volt a halott. A legsúlyosabb kár a Ghizo sziget nyugati részét érte. Legalább 13 falut söpört el egy feltehetően 5 méter magas hullám.

Aznap este 22-en gyűltek össze Jehova Tanúi gizói Királyság-termében, hogy megtartsák Jézus halálának emlékünnepét. Szerencsére egyikük sem szenvedett komoly sérülést a katasztrófában. „Nem volt áram, a petróleumlámpáink pedig eltörtek – mondja Ron, akit előbb idéztünk –, ezért Shaw testvér egy zseblámpa fényénél tartotta meg az előadást. A sötétben hangosan hálaénekeket énekeltünk Jehovának, több szólamban.”

Segélyakciók

Amikor a katasztrófa híre eljutott a fővárosba, Honiarába, Jehova Tanúi ottani fiókhivatala gyorssegélyt küldött a rászorulóknak. Telefonon késedelem nélkül meggyőződtek róla, hogy az érintett területeken a legtöbb Tanú biztonságban van. Megbízható személyeket kértek meg, hogy Choiseul szigetén kutassanak fel egy nagyon elszigetelt helyen élő Tanút. A testvérnőt épségben megtalálták. Ezenkívül pénzt küldtek Gizóba a szükséges dolgok megvásárlására.

A fiókhivatal képviselői csütörtökön érkeztek Gizóba az első elérhető repülőjárattal. „Többládányi segélyszállítmányt vittünk magunkkal – mondja Craig Tucker, a fiókbizottság egyik tagja. – Más utasok a súlykorlátozás miatt nem vihették magukkal az összes csomagjukat, de nagy megkönnyebbülésünkre a mi ládáink biztonságosan megérkeztek. Ezek az első segélyszállítmányok között jutottak a katasztrófa helyszínére. Két nap múlva további szállítmány érkezett hajóval.”

Ez idő alatt Tony Shaw, Patson Baea és más gizói Tanúk két órát utaztak kenuval, hogy Ranongga szigetén segítsenek az elszigetelt helyen élő Tanúknak. A földrengés olyan erős volt, hogy ezt a 32 kilométer hosszú és 8 kilométer széles szigetet több mint 2 méterrel megemelte. A környező szigeteket sújtó cunamit kétségkívül a sziget körül hirtelen elmozduló tengervíz okozta.

Tony elmeséli, mi történt: „A gyülekezet tagjai végtelenül boldogok voltak, amikor megláttak minket. Egyiküknek sem esett baja. Az utórengésektől tartva a szabad ég alatt tartózkodtak. A mi csónakunk hozta az első segélyszállítmányt. Mielőtt elhagytuk a szigetet, szívből jövő hálaimát mondtunk Jehovának.”

Patson ezt mondja: „Néhány nap múlva visszatértünk Ranonggára, hogy újabb segélyszállítmányt vigyünk, és hogy megkeressünk egy Tanú-családot, mely a sziget egy félreeső részén lakott. Matthew Itut és családját az erdő mélyén találtuk meg, ott táboroztak le. Sírtak örömükben, hogy nem feledkeztünk meg róluk. A földrengés lerombolta az otthonukat, és a falujukban lévő legtöbb épületet is. Mégis az volt nekik a legfontosabb, hogy mindegyikük kaphasson új Bibliát, mert a sajátjukat elveszítették a katasztrófában.”

Dicséret a kívülállóktól

A keresztény szeretet nem maradt észrevétlen. „Az egyik újságíró, aki bírálta az általános  segélyezést, meglepődött, és nagy hatással volt rá, amikor megtudta, hogy Jehova Tanúi a földrengést követően napokon belül élelemmel, vízhatlan vásznakkal és más létszükségleti cikkekkel látták el a vallásuk tagjait” – mondja Craig Tucker. Patson hozzáfűzi: „Ranonggán a falubeliek kedvezően beszéltek arról, hogy milyen gyorsan gondoskodtunk a segélyről. Amiatt viszont panaszkodtak, hogy a saját egyházuk nem sok segítséget nyújtott nekik.” Egy asszony így kiáltott fel: „Az önök szervezete nagyon gyorsan cselekedett!”

A Tanúk a környékükön élőknek is segítettek. „Amikor elmentünk a gizói ideiglenes kórházba, megláttunk egy házaspárt, amellyel nemrég találkoztunk a szolgálatban – meséli Christine Shaw. – Mindketten megsérültek, és súlyos traumát szenvedtek. Az asszonytól elsodorta a cunami az unokáját és megfulladt. Gyorsan hazamentünk, hogy élelmet és ruhákat vigyünk nekik. Rendkívül hálásak voltak érte.”

A természeti katasztrófák áldozatai azonban nem csupán anyagi segítségre szorulnak. Különösen arra a vigaszra van szükségük, melyet csak Isten Szava, a Biblia tud megadni. „Néhány lelkipásztor azt mondta, hogy Isten bünteti az embereket a bűneikért – mondja Ron. – De megmutattuk az embereknek a Bibliából, hogy Istentől sosem származik gonoszság. Sokan megköszönték, hogy megvigasztaltuk őket szellemileg” (2Korintusz 1:3, 4; Jakab 1:13). *

[Lábjegyzet]

[Ábra/térképek a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Choiseul

Ghizo

Gizo

Ranongga

HONIARA

AUSZTRÁLIA

[Kép a 15. oldalon]

A Baea család a motoros kenujában

[Kép a 15. oldalon]

A cunami pusztítása Gizóban

[Kép a 15. oldalon]

Csak ez a Királyság-terem nem dőlt össze a Lale nevű faluban Ranongga szigetén