Mit tanított Jézus a pokolról?

„Ha szemed csábít bűnre – mondta Jézus –, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik” (MÁRK 9:47, 48, Békés–Dalos-fordítás)

Egy másik alkalommal Jézus beszélt az ítélet időszakáról, amikor ezt fogja mondani a gonoszoknak: „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.” Azt is mondta, hogy ezek „örök büntetésre mennek” (MÁTÉ 25:41, 46, Katolikus fordítás)

ELSŐ látásra úgy tűnhet, hogy Jézus fenti szavai támogatják a tüzes pokol tanítását. De nyilvánvalóan Jézus nem akart ellentmondani Isten Szavának, mely világosan kijelenti: „a holtak nem tudnak semmit” (Prédikátor 9:5, Kat.).

Mire utalt hát Jézus, amikor azt mondta, hogy lesz, aki ’a pokolba kerül’? Szó szerinti vagy jelképes az az ’örök tűz’, amelyre Jézus felhívta a figyelmet? Milyen értelemben mennek a gonoszok „örök büntetésre”? Vizsgáljuk meg egyenként ezeket a kérdéseket.

Mire utalt Jézus, amikor azt mondta, hogy lesz, aki ’a pokolba kerül’? A Márk 9:47-ben ’pokol’ szóval fordított eredeti görög kifejezés a Geʹen·na. Ez a szó a héber Gé Hin·nómʹ szóból származik, melynek jelentése ’Hinnom-völgy’. A Hinnom-völgy közvetlenül az ókori Jeruzsálem mellett volt. Az izraelita királyok korában gyermekáldozatokat mutattak ott be; ez egy olyan visszataszító szokás volt, melyet Isten elítélt. Ő azt mondta, hogy kiirtja azokat, akik a hamis imádat ezen szokását gyakorolják. Így a Hinnom-völgyet ’az öldöklés völgyének’ nevezik majd, ahol „e nép halottai” temetetlenek lesznek (Jeremiás 7:30–34, Újfordítású revideált Biblia). Jehova ezáltal megjövendölte,  hogy a Hinnom-völgy a holttestek tömeges megsemmisítésének helye lesz, nem pedig az élő áldozatok kínzásának helye.

Jézus napjaiban Jeruzsálem lakói szeméttelepként használták a Hinnom-völgyet. Ide dobták néhány aljas bűnözőnek a holttestét is, és itt folyamatosan égett a tűz, hogy megeméssze a szemetet és a holttesteket.

Amikor Jézus az el nem pusztuló féregről és a kiolthatatlan tűzről beszélt, nyilvánvalóan az Ézsaiás 66:24-re utalt. Azoknak a holttestével kapcsolatban, „a kik [Isten ellen] vétkeztek”, Ézsaiás azt mondja, hogy „az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik” (Károli-fordítás). Jézus és a hallgatói tudták, hogy Ézsaiásnak ezen szavai arra utalnak, hogy miként bánnak azoknak a holttestével, akik nem érdemlik meg, hogy eltemessék őket.

 Jézus tehát úgy utalt a Hinnom-völgyre, vagyis a Gyehennára, mint ami találóan szemlélteti a feltámadás reménysége nélküli halált. Nyilvánvalóvá tette, mit értett a „gyehenna” szó alatt, amikor figyelmeztetett, hogy Isten „mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában” (Máté 10:28, Kár.). A gyehenna az örök halál jelképe, nem pedig az örök gyötrelemé.

Szó szerinti vagy jelképes az az ’örök tűz’, amelyre Jézus felhívta a figyelmet? Figyeld meg, hogy a Jézus által említett ’örök tűz’, mely a Máté 25:41-ben szerepel, „a sátánnak és angyalainak” készült. Gondolod, hogy a szó szerinti tűz megégetheti a szellemteremtményeket? Vagy Jézus jelképes értelemben használta a ’tűz’ kifejezést? Ugyanebben a beszédben a ’juhok’ és ’kecskék’ kifejezés természetesen nem szó szerint értendő; ezek szóképek, melyek kétféle embertípust ábrázolnak (Máté 25:32, 33). Az örök tűz, melyről Jézus beszélt, jelképes értelemben égeti el teljesen a gonoszokat.

Milyen értelemben mennek a gonoszok „örök büntetésre”? Bár a legtöbb fordítás a „büntetés” szót használja a Máté 25:46-ban, a görög koʹla·szin szónak az alapjelentése az, hogy ’megfékezni a fák növekedését’, vagyis lemetszeni, levágni a felesleges ágakat. Tehát miközben a juhszerű személyek örök életet kapnak, a bűnbánatot nem gyakorló kecskeszerű egyének ’örök büntetést’ szenvednek, örökre kivágattatva az életből.

Mit gondolsz?

Jézus soha nem tanította azt, hogy az embereknek halhatatlan lelkük van, de a halottak feltámadásáról gyakran beszélt (Lukács  14:13, 14; János 5:25–29; 11:25). Miért mondta Jézus azt, hogy a halottak feltámadnak, ha úgy gondolta, hogy a lelkük nem halt meg?

Jézus azt sem tanította, hogy Isten kegyetlenül kínozza a gonoszokat örökké. Ehelyett ezt mondta: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (János 3:16, Kat.). Miért utalt Jézus arra, hogy akik nem hisznek benne, azok meg fognak halni? Ha valóban arra gondolt, hogy a tüzes pokol kínját elszenvedve fognak örökké élni, akkor nem azt mondta volna?

Az a tantétel, miszerint a pokol a gyötrelem helye, nem a Biblián alapul. Ehelyett ez egy keresztény tanításként feltüntetett pogány hitnézet. (Lásd a „ A pokol története röviden” című bekeretezett részt a 6. oldalon.) Nem, Isten nem kínozza a pokolban az embereket örökké. Milyen hatással lehet az Istennel kapcsolatos érzéseidre az, ha megismered az igazságot a pokolról?

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

 A POKOL TÖRTÉNETE RÖVIDEN

POGÁNY HITNÉZETEKBEN GYÖKEREZIK: Az ősi egyiptomiak hittek egy tüzes pokol létezésében. Egy könyv, az Amduat, melynek megírását i. e. 1375-re teszik, beszél azokról, akiket „fejjel lefelé levetnek a tüzes gödrökbe; és . . . nem fognak megszabadulni onnan, és . . . nem tudnak kimenekülni a lángok közül.” Egy görög filozófus, Plutarkhosz (i. sz. körülbelül 46–120) írt az alvilágban levőkről: „Jajveszékelve kiáltoztak, miközben félelmetes kínzásnak és megalázó, gyötrelmes büntetésnek vetették őket alá.”

MEGFERTŐZI A JUDAIZMUST: Josephus történetíró (i. sz. 37– körülbelül 100) beszámolt róla, hogy egy zsidó szekta tagjai, az esszénusok hittek abban, hogy „a lélek . . . halhatatlan, s örökké él”. Továbbá ezt is írta: „A görög filozófusok véleményével egyezően azt állítják, hogy . . . a gonoszok sötét és jéghideg barlangba kerülnek, örök szenvedésre.”

MEGHONOSODIK A „KERESZTÉNYSÉGEN” BELÜL: Egy apokrif könyv, mely az i. sz. második században íródott, a Péter apokalipszise ezt mondja a gonoszokról: „Kiolthatatlan tűz van fenntartva számukra.” Ezt is kijelenti: „Ezrail, a harag angyala férfiakat és nőket hoz, akiknek a fél teste ég, és beveti őket a sötétség helyére, az emberek poklába, és egy szellem, a harag szelleme bünteti őket.” Ugyanebben a korban élt Antiochiai Theophilosz, egy író, aki a görög prófétanőt, Szibillát idézi. A prófétanő megjósolta, hogy a gonoszok meg lesznek büntetve: „Lángoló tűznek izzása közeleg hát rátok, és lobogó ragyogás emészt majd fel”. Theophilosz szerint „ez mind igaz, hasznos és helyes, úgyhogy minden embernek javára lehet”.

A KÖZÉPKORBAN A TÜZES POKOLLAL IGAZOLJÁK AZ ERŐSZAKOT: I. Mária, Anglia királynője (1553–1558), aki Véres Máriaként vált ismertté, mert közel 300 protestánst máglyán megégetett, állítólag ezt mondta: „Mivel az eretnekek lelkei ezután örökké a pokolban fognak égni, nincs helyénvalóbb, mint az, hogy utánozzam az isteni bosszút azáltal, hogy megégetem őket itt a földön.”

EGY MAI MEGHATÁROZÁS: Az utóbbi években néhány felekezet átdolgozta a pokolról szóló tantételét. Például az anglikán egyház tantételekkel foglalkozó bizottsága 1995-ben kijelentette: „A pokol nem örökkévaló kínszenvedést jelent, hanem az Istennel nyilvánvalóan és teljesen szembehelyezkedők végleges és visszafordíthatatlan választásának egyedüli lehetséges következményét: a teljes megsemmisülést.”

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

MI ’A TŰZ TAVA’?

A Jelenések 20:10 szerint az Ördögöt le fogják vetni ’a tűz tavába’, és ’kínoztatik éjjel és nappal örökkön örökké’ (Kár.). Ha az Ördögöt örökké kínoznák, Istennek életben kellene hagynia őt, de a Biblia azt írja, hogy Jézus ’meg fogja semmisíteni’ (Héberek 2:14, Kár.). A jelképes tüzes tó „a második halált” jelenti (Jelenések 21:8). Ez nem az a halál, melyet a Biblia először megemlít, vagyis nem az Ádám bűne miatti halál, melyből fel lehet támadni (1Korintusz 15:21, 22). Mivel a Biblia nem mondja azt, hogy ’a tűz tava’ kiadja magából azokat, akik benne vannak, ezért ’a második halálnak’ egy másfajta, egy visszafordíthatatlan halált kell jelentenie.

Milyen értelemben kínozzák örökké azokat, akik ’a tűz tavában’ vannak? Olykor a „kínozni” szó jelentheti azt, hogy ’fogva tartani’ valakit. Egy alkalommal, amikor Jézus szembeszállt a démonokkal, azok így kiáltottak: „Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket [fogva tarts minket a mélységben]?” (Máté 8:29; Lukács 8:30, 31, Csia-fordítás). Így mindazok, akik a „tóban” vannak, elszenvedik az örök fogvatartás ’kínzását’, vagyis „a második halált”.