Hogyan lehet közeledni Istenhez?

AZ ÓKORI Keleten, ha valaki megjelent a királyi udvarban és közeledni akart az uralkodóhoz, azt csak a protokollt betartva és az uralkodó engedélyével tehette meg. Legtöbbször egy közvetítő fél járt el az uralkodónál egy ilyen, meghallgatást kérő személy érdekében, bemutatva őt, és kezességet vállalva azért, hogy az illető „ajánlólevelei” hitelesek. Bárki, aki hívatlanul lépett a perzsa király, Ahasvérus belső udvarába, az az életével fizetett. Ám amikor Eszter királyné az élete kockáztatásával bebocsátást kért a királyhoz, kegyet talált, és engedélyt kapott a belépésre (Eszter 4:11, 16; 5:1–3).

Bár Pál azt mondta Athénban, hogy Isten „nincs messze egyikünktől sem”, és Isten Szaván, a Biblián végigvonul az a gondolat, hogy Ő elérhető, mégis konkrét követelményeknek kellett megfelelnie annak, aki közeledett Hozzá, illetve meg kellett kapnia az engedélyét vagy a jóváhagyását (Cselekedetek 17:27).

Ádám és Éva tökéletes teremtményekként – akiket ennélfogva nem mardosott bűntudat, és akiknek nem volt lelkiismeret-furdalásuk – eredetileg szóban közeledhettek Istenhez, mégpedig úgy, hogy nem érezték szükségét annak, hogy legyen egy közbenjáró köztük és a Teremtőjük között. Úgy közeledhettek hozzá, miként a gyermekek az apjukhoz (1Mózes 1:31; 2:25). Az a beszámoló, mely szerint Káin és Ábel felajánlások bemutatásával közeledett Istenhez, jelzi, hogy annak, hogy valaki Isten elé járuljon, az volt a feltétele, hogy legyen hite és jó cselekedetei. Ezért nem volt hajlandó Isten szívesen fogadni Káint, hacsak nem ’cselekszik jót’ (1Mózes 4:5–9; Héberek 11:4; 1János 3:12).

Mivel Noé igazságos és feddhetetlen életet élt a kortársai között, ezért Isten elé járulhatott, és Jehova megóvta őt (1Mózes 6:9–19). Az Özönvíz után áldozat bemutatása által közeledett Istenhez, akárcsak korábban Ábel. Ezért áldásban részesült, és Isten elmondta neki, hogy további kívánalmaknak kell megfelelnie ahhoz, hogy elfogadja őt; valamint tudatta vele, hogy szövetséget köt ’minden testtel’, szavatolva, hogy soha többé nem lesz egész világra kiterjedő vízözön (1Mózes 8:20, 21; 9:1–11).

Ábrahám olyan kapcsolatban volt Istennel, hogy kiérdemelte, hogy Isten ’a barátjának’ nevezze (Ézsaiás 41:8; 2Krónikák 20:7; Jakab 2:23). Hite és engedelmessége, amely párosult azzal, hogy oltáron bemutatott felajánlások révén közeledett tiszteletteljesen Istenhez, azt hangsúlyozta, hogy mindez az Istenhez való közeledésének az alapjául szolgált (1Mózes 18:18, 19; 26:3–6; Héberek 11:8–10, 17–19). Szövetségi kapcsolatba került Istennel (1Mózes 12:1–3, 7; 15:1, 5–21; 17:1–8). Izsák és Jákob, az Ábrahámnak tett ígéret örökösei, úgy közeledtek Istenhez, hogy hittel hívták segítségül „Jehova nevét”, valamint oltárokat építettek, és felajánlásokat mutattak be (1Mózes 26:25; 31:54; 33:20; Héberek 11:9, 20, 21).

A törvényszövetség által olyan elrendezés lépett életbe, melynek értelmében az egyén és a nemzet egy kinevezett papság és a Törvényben előírt áldozatok révén közeledhetett Istenhez, s mindez egy szent hajlékhoz, később pedig egy templomhoz kapcsolódott. A lévita Áron fiai szolgáltak papként a nép nevében (3Mózes 2:8; 4Mózes 3:10; 16:40; 17:12, 13; 18:2–4, 7).

A törvényszövetség elrendezése – amely állatáldozatokat kívánt – mintegy előképi jogi alapként előremutatott az Istenhez való közeledésnek egy magasztosabb alapjára (Héberek 9:8–10; 10:1). Ez az új szövetség hatálya alatt érkezett el, amely lehetővé tette, hogy mindenki ’megismerje Jehovát’, „a legkisebbtől a legnagyobbig” (Jeremiás 31:31–34; Héberek 7:19; 8:10–13). Az új szövetség egyedüli Közvetítőjeként Krisztus Jézus lett „az út”, ő pedig kijelentette: „Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6, 13, 14).

Amikor a keresztények közelednek Istenhez, szellemi áldozatokat és felajánlásokat mutatnak be (Róma 12:1; Héberek 13:15; 1Péter 2:4, 5). A Biblia rámutat, hogy a fizikai templomok, valamint az aranyból, ezüstből vagy kőből készült képmások mit sem érnek, ha valaki közeledni akar Istenhez (Cselekedetek 7:47–50; 17:24–29; vesd össze: Efézus 2:20–22). A világ barátai Isten ellenségei. Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosak viszont – akik ’megtisztították a kezüket’, és ’tisztává tették a szívüket’ – ’közeledhetnek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzájuk’ (Jakab 4:4–8).

Hogy milyen fontos bizalommal közeledni Istenhez, azt a zsoltáríró helyénvalóan foglalja össze a következő szavakkal: „Mert íme, a tőled távol maradók elvesznek. Elnémítasz mindenkit, aki elhagy téged erkölcstelenül. Nekem azonban oly jó közelednem Istenhez. A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé, hogy hirdessem minden tettedet” (Zsoltárok 73:27, 28).