VAN valaki, aki meg akar akadályozni abban, hogy megismerd Jehova nevét, és hogy szoros kapcsolatot ápolj vele. Ki ez a rosszindulatú ellenség? A Biblia ezt írja: „ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét”. A jelenlegi gonosz világ istene Sátán, az Ördög, akinek az a célja, hogy sötétségben tartson, hogy a szíved ne legyen ’megvilágosítva az Isten dicsőséges ismeretével’. Sátán nem akarja, hogy megismerd Jehova nevét. De hogyan vakítja meg az emberek elméjét? (2Korintusz 4:4–6).

Sátán a hamis vallást használja fel, hogy meggátolja az embereket Isten nevének a megismerésében. Például az ókori időkben egyes zsidók szándékosan figyelmen kívül hagyták az ihletett Írásokat a hagyomány kedvéért, mely szerint tilos volt Isten nevének a használata. Úgy tűnik, a zsidó nyilvános felolvasók az időszámításunk szerinti első századokban már azt az utasítást követték, hogy ne ejtsék ki Isten nevét, ahol az a Szentírásban szerepel, hanem az ʼAdhó·nájʹ szóval helyettesítsék, melynek jelentése: ’Úr’. Ez a szokás kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az emberek drámai módon eltávolodtak Istentől. Sokan így nem tapasztalhatták az Istennel ápolt szoros személyes kapcsolat áldásait. Ám mit mondhatunk Jézusról? Ő mit gondolt Jehova nevének a használatáról?

Jézus az egyik imájában ezt mondta az Atyjának: „megismertettem . . . a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (János 17:26). Nem kérdéses hát, hogy Jézus számtalanszor kimondta Isten nevét, amikor olyan részeket olvasott fel, idézett vagy magyarázott meg a Héber Iratokból, melyek tartalmazták ezt a fontos nevet. Ezért Jézus számára éppolyan természetes volt Isten nevének a használata, mint az előtte élt prófétáknak. Ha voltak is olyan zsidók, akik Jézus szolgálata idején már nem használták Isten nevét, Jézus biztosan nem követte a példájukat. A következő erőteljes szavakkal bírálta a vallási vezetőket: „érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományotok miatt” (Máté 15:6).

Jézus halála és feltámadása után a hűséges követői továbbra is megismertették Isten nevét az emberekkel. (Lásd a „ Használták a korai keresztények Isten nevét?” című kiemelt részt.) I. sz. 33 pünkösdjén, amikor a keresztény gyülekezet megalakult, Péter apostol, Jóel egyik próféciáját idézve, ezt mondta a zsidókból és prozelitákból álló sokaságnak: „mindenki, aki  segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Cselekedetek 2:21; Jóel 2:32). A korai keresztények sokféle nemzetiségű embernek segítettek megismerni Jehova nevét. Ezért egy alkalommal, amikor az apostolok és a vének összegyűltek Jeruzsálemben, Jakab tanítvány így szólt: ’Isten a nemzetekre fordította a figyelmét, hogy népet szerezzen közülük a nevének’ (Cselekedetek 15:14).

Azonban Isten nevének az ellensége nem adta fel. Az apostolok halála után Sátán rögtön nekilátott elhinteni a hitehagyás magvait (Máté 13:38, 39; 2Péter 2:1). Ott van például az állítólagos keresztény író, Jusztinosz vértanú, aki abban az időben született, amikor meghalt az utolsó apostol, János. Jusztinosz az írásaiban azt bizonygatta, hogy Istennek, aki mindent adományoz, nincs tulajdonneve.

Amikor a hitehagyott keresztények másolatokat készítettek a Keresztény Görög Iratokról, nyilvánvalóan eltávolították a szövegből Isten személynevét, a Jehova nevet, és a görög Küʹri·osz  szóval helyettesítették, melynek jelentése az, hogy ’Úr’. A Héber Iratokkal is hasonló a helyzet. Amellett, hogy már nem volt szokás kimondani Isten nevét, a hitehagyott zsidó írnokok több mint 130 helyen az ʼAdhó·nájʹ szóval cserélték fel azt az Írásokban. A Biblia tekintélyes latin nyelvű fordításában, melyet Jeromos i. sz. 405-ben fejezett be, és mely idővel a Vulgata elnevezést kapta, szintén nem szerepel Isten személyneve.

Napjainkban a tudósok tisztában vannak vele, hogy Isten személyneve, a Jehova név mintegy 7000-szer fordul elő a Bibliában. Ezért némelyik, széles körben elterjedt fordítás, mint például az angol nyelvű, katolikus Jerusalem Bible, a spanyol nyelvű, katolikus La Biblia Latinoamérica, valamint a szintén spanyol nyelvterületen közismert Reina–Valera-fordítás, minden további nélkül használja Isten személynevét. Egyes fordítások úgy adják vissza Isten nevét, hogy „Jahve”.

Sajnos sok olyan egyház, mely bibliafordítások kiadását támogatja anyagilag, nyomást gyakorol a tudósokra, hogy hagyják ki Isten nevét a fordításaikból. Például a Vatikán a 2008. június 29-ei keltezésű levelében, melyet a katolikus püspöki konferenciák elnökeinek küldött, ezt írja: „az utóbbi években elterjedt az a gyakorlat, hogy kimondják Izrael Istenének tulajdonnevét.” A levél azt a határozott utasítást adja, hogy „Isten nevét . . . nem szabad használni és kimondani”. Továbbá „a bibliai szöveg mai nyelvekre történő fordításakor . . . az isteni tetragramot az Adonáj, illetve Küriosz szóval egyező jelentésű »Úr« szóval kell visszaadni”. Egyértelmű, hogy ennek a vatikáni utasításnak az a célja, hogy ne használják Isten nevét.

A protestánsok is hasonló tiszteletlenséget mutattak Jehova neve iránt. Az angol nyelven 1978-ban kiadott, protestánsok által szponzorált New International Version egyik szóvivője ezt írta: „A Jehova név Istennek a megkülönböztető neve, és alapvetően használnunk kellett volna, de [1,6 millió eurót] fektettünk ebbe a fordításba, és ez biztosan kidobott pénz lett volna, ha úgy fordítjuk például a 23. zsoltárt, hogy »Jahve az én pásztorom«.”

Az egyházak a latin-amerikaiakat is megakadályozzák, hogy megismerhessék Isten nevét. Steven Voth, a Bibliatársulatok Világszövetségének egyik fordítási tanácsadója a következőket írja: „A latin-amerikai protestáns körökben állandó vita tárgya egyebek közt a Jehová név használata . . . Érdekes módon egy igen nagy és egyre növekvő újpünkösdi egyház . . .  a Reina–Valera-​fordítás 1960-as kiadását kérte, de a Jehová név nélkül. Azt szerették volna, hogy helyette a Señor [Úr] szó szerepeljen.” Voth beszámolója szerint a Bibliatársulatok Világszövetsége először elutasította ezt a kérést, ám később mégiscsak teljesítette, és kiadott egy Reina–Valera-fordítást, melyben „nem szerepel a Jehová szó”.

Mivel az egyházak kitörölték Isten nevét az írott Szavából, és az „Úr” szóval helyettesítették, megakadályozzák, hogy az olvasók igazán megismerhessék Istent. Ezáltal zavart okoznak. Lehet, hogy az olvasó nem tudja megkülönböztetni, hogy az „Úr” kifejezés Jehovára vagy a Fiára, Jézusra vonatkozik-e. Nézzünk erre egy példát. Péter apostol Dávid szavait idézve ezt mondta: „Így szólt Jehova az én Uramhoz [a feltámasztott Jézushoz]: »Ülj az én jobbomon . . . «” (Cselekedetek 2:34). Azonban sok bibliafordítás, köztük a Károli-fordítás, így fogalmaz: „Monda az Úr az én Uramnak”. David Clines a „Jahve és a keresztény teológia Istene” című esszéjében rámutat: „Annak, hogy a keresztény köztudatból eltűnt a Jahve név, az lett az egyik következménye, hogy Krisztus személyére helyeződött át a hangsúly.” Emiatt sok templomba járó aligha tudja, hogy az igaz Isten, akihez Jézus az imáiban fordult, egy személy, akinek van neve: Jehova.

Sátán mindent elkövet, hogy az emberek ne ismerjék meg Istent. Ennek ellenére meghitt kapcsolatot alakíthatsz ki Jehovával.

Nem kérdéses, hogy Sátán hadjáratot folytat Isten neve ellen, és ravaszul a hamis vallást használja fel, hogy elérje célját. Ám nincs az a hatalom sem az égben, sem a földön, mely meggátolhatná a Szuverén Urat, Jehovát, hogy megismertesse a nevét azokkal, akik szeretnék tudni az igazságot őróla és arról, hogy milyen nagyszerű szándéka van a hűséges emberekkel.

Jehova Tanúi örömmel megismertetik veled, hogy a Biblia tanulmányozása által hogyan közeledhetsz Istenhez. Jézus példáját követik, aki ezt mondta Istennek: „megismertettem velük a nevedet” (János 17:26). Amint elmélkedsz azokon az írásszövegeken, melyek feltárják, hogy milyen szerepeket tölt be Jehova az emberiség javára, egyre több oldalát megismerheted csodálatos személyiségének.

A hűséges Jób patriarcha meghitt kapcsolatot ápolt Istennel, és ezt te is megteheted (Jób 29:4). Isten Szavából megismerheted Jehova nevét és személyiségét. Ez az ismeret megerősíti majd benned a bizalmat, hogy Jehova összhangban fog cselekedni azzal, amit a neve jelentéséről mondott: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14). Teljesen biztosak lehetünk hát benne, hogy Jehova valóra váltja az összes ígéretét az emberiség javára.