„Vedd fel a fiadat”
Közeledj Istenhez!
„Vedd fel a fiadat”
AZ EGYIK legfájdalmasabb dolog, ami az emberrel történhet, az, ha elveszíti a gyermekét. Jehova Istennek megvan hozzá a hatalma, hogy visszaadja azt, akit elveszítettünk. Ezt onnan tudjuk, hogy a bibliai időkben voltak olyan férfiak, akiket Jehova képessé tett arra, hogy halottakat támasszanak fel. Egy ilyen történetről számol be a 2Királyok 4:8–37, ahol arról olvashatunk, hogy Elizeus próféta feltámaszt egy kisfiút.
A történet Sunem városában játszódik. Egy meddő asszony és a férje nagyon kedvesen bánik Elizeussal. Rendszeresen vendégül látják, élelmet és szállást adva neki. A próféta, aki mindezért nagyon hálás, egy nap így szól az asszonyhoz: „Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz magadhoz ölelni.” És végül megtörténik, amiről az asszony már álmodni sem mert, egy fiúnak ad életet, épp ahogy Elizeus megmondta. Az öröme azonban nem tart sokáig. Csupán néhány év telik el, amikor egy nap nagyon megfájdul a kisfiú feje. A gyermek ekkor épp a szántóföldön van, ezért gyorsan hazaviszik. De sajnos meghal az anyja „térdén” (16., 19., 20. vers). Az összetört anya felemeli a kisfia testét, és óvatosan a próféta ágyára fekteti.
Az asszony a férje beleegyezésével azon nyomban útra kel. Elizeushoz indul a mintegy 30 kilométerre levő Kármel-hegyre. Amikor találkozik Elizeussal, nem kezd zokogni és jajgatni, és nem mutatja ki, hogy mennyire bánatos. Vajon azért nem, mert hallott róla, hogy Elizeus elődje, Illés annak idején feltámasztotta egy özvegyasszony fiát? (1Királyok 17:17–23). Talán abban bízik, hogy Elizeus is meg tudja ezt tenni az ő fiával? Bármi jár is a fejében, a próféta nélkül nem hajlandó hazatérni.
Miután megérkeznek Sunembe, csak Elizeus megy be a szobába, ahol már oly sokszor kapott szállást. Ekkor meglátja az élettelen testet „az ágyán” (32. vers). Jehovához fordul imában, minden bizonnyal buzgón könyörög hozzá. Aztán ráborul a kisfiú testére, mire az ’lassanként felmelegszik’. És a kisfiú szíve ismét verni kezd! Elizeus behívja az anyát, és a következő szavakat mondja neki, melyek hallatán az asszony bánatát kétségkívül határtalan öröm váltja fel: „Vedd fel a fiadat” (34., 36. vers).
Ez a beszámoló a sunemi asszony fiának a feltámasztásáról a remény és a vigasz forrása. Jehova átérzi a gyászoló szülők fájdalmát. Sőt, vágyik rá, hogy visszahozza az életbe a gyermekeiket (Jób 14:14, 15). Az, hogy Elizeus és mások a bibliai időkben fel tudtak támasztani halottakat, előremutat arra, amit Jehova sokkal nagyobb mértékben fog megvalósítani az eljövendő igazságos új világban. *
Bár a Biblia azt ígéri, hogy lesz feltámadás, a fájdalom, melyet egy szerettünk elvesztése okoz, még nem szűnik meg teljesen attól, hogy ismerjük ezt a reménységet. Egy hűséges keresztény férfi, akinek meghalt az egyetlen gyermeke, ezt mondta: „Csak akkor fog maradéktalanul elmúlni a fájdalmam, ha újra magamhoz ölelhetem a fiamat.” Képzeld csak el, hogy ismét együtt lehetsz majd a szeretteiddel, akiket elragadott tőled a halál. Az a gondolat, hogy megint a karjaidba zárhatod őket, enyhítheti a jelenlegi fájdalmadat. Szeretnél többet megtudni arról az Istenről, aki ezt a csodálatos reménységet tárja elénk?
[Lábjegyzet]
^ 5. bek. A Bibliának arról az ígéretéről, hogy lesz feltámadás, még többet olvashatsz a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv 7. fejezetében; Jehova Tanúi kiadványa.