Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ne hagyd magad megtéveszteni!

Ne hagyd magad megtéveszteni!

Ne hagyd magad megtéveszteni!

DON QUIJOTE egy jól ismert, képzeletbeli hős, aki a XVI. századi spanyol szerző, Miguel de Cervantes azonos című regényének szereplője. A regény szerint Don Quijote állandóan lovagregényeket olvas, melyekben csillogó páncélzatot viselő hősök megmentik a bajba jutott hölgyeket. Egy idő után már magát is nemes lovagnak képzeli. Az egyik híres epizódban szélmalmokat támad meg, melyekről azt gondolja, hogy veszedelmes óriások. Meg van győződve róla, hogy ha megöli ezeket az óriásokat, azzal Isten ügyét szolgálja, ám végül szégyent vall.

Természetesen Don Quijote csak a képzelet szüleménye, de az önámítás vagy az, hogy megtévesztés áldozataivá válhatunk, nagyon is valós veszélyt jelent. Gondolj például egy alkoholistára, aki azt hiszi, hogy bármennyit ihat minden következmény nélkül, csakhogy ezzel tönkreteszi az egészségét és a családi életét. Vagy vegyünk például egy anorexiában szenvedő személyt, aki úgy véli, hogy helyesen táplálkozik és egészséges, az igazság azonban az, hogy fokozatosan halálra éhezteti magát.

Vajon mi is beleeshetünk az önámítás vagy a megtévesztés csapdájába? Sajnos igen. Igazából mindannyian ki vagyunk téve ennek a veszélynek. Még a számunkra oly fontos hitnézeteket illetően is megtévesztés áldozatai lehetünk, és ez tragikus következményekkel járhat. Hogyan fordulhat ez elő? És hogyan védhetjük meg magunkat attól, hogy a megtévesztés csapdájába essünk?

Miért veszélyes, ha megtévesztenek?

A „megtéveszt” ige azt jelenti, hogy egy személy eléri valakinél, hogy igaznak vagy hitelesnek fogadjon el valamit, ami hamis vagy valótlan. Azt is magában foglalja, hogy egy téves elképzelést vagy nézetet elhitetnek valakivel, így nem derül fény az igazságra, a megtévesztés áldozata helytelen következtetésre jut, illetve kiszolgáltatottá válik. A „megtéveszt” ige, valamint a vele rokon értelmű szavak, például a „félrevezet” és a „becsap”, lényegében arra utalnak, hogy valaki alattomos módon tévútra vezet egy másik személyt. Ha valaki nem ismeri fel, hogy szándékosan félrevezették, tehát eltitkolták előle az igazságot, továbbá elérték, hogy helytelen következtetésre jusson, és hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, akkor kétségkívül komoly veszélyben van.

Ebben az a legszomorúbb, hogy az, akit félrevezetnek, gyakran még akkor is ragaszkodik a nézetéhez, ha azt erőteljes bizonyítékok cáfolják. Talán annyira kötődik hozzá érzelmileg, hogy inkább homokba dugja a fejét, és semmilyen bizonyítékról sem akar tudomást venni.

Mindannyian veszélyben vagyunk?

Talán felmerül benned a kérdés, hogy nem túlzás-e kijelenteni, hogy mindannyian ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy téves hitnézeteket fogadunk el. Nem, nem túlzás, mégpedig azért nem, mert Sátán, az Ördög, akit Jézus ’a hazugság atyjának’ nevezett, elszántan próbál megtéveszteni és becsapni mindannyiunkat (János 8:44). Sátánról azt is olvashatjuk a Bibliában, hogy ő „ennek a világrendszernek az istene”. Milliók elméjét vakította már meg a történelem folyamán (2Korintusz 4:4). Most pedig „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9).

Sátán kezdetektől fogva igyekszik félrevezetni az emberiséget. Például elhitette Évával, hogy nem kell alárendelnie magát a Teremtő törvényeinek, és hogy olyan lehet, mint Isten, tudni fogja, mi a jó, és mi a rossz, vagyis maga határozhatja meg, hogy mit tart helyesnek, és mit helytelennek (1Mózes 3:1–5). Az emberi történelemben ez volt az első nagy tévedés, mert bár az emberek szabad akaratot kaptak, hogy eldönthessék, mit tesznek, azzal a képességgel viszont nem lettek felruházva, hogy maguk határozzák meg, mi jó, és mi rossz. Egyedül Istennek van joga ehhez, mert ő a Teremtő és a Szuverén Úr (Jeremiás 10:23; Jelenések 4:11). Micsoda tévedés lenne azt gondolni, hogy mivel jogunk van dönteni arról, hogy jót vagy rosszat teszünk-e, akkor egyúttal ahhoz is jogunk van, hogy meghatározzuk, mi jó, és mi rossz. Sajnos, mi gyarló emberek, könnyen beleesünk ebbe a hibába.

Veled is megtörténhet?

Lehet, hogy a dédelgetett hitnézeteid már évszázadok óta léteznek, és egyik nemzedékről a másikra szállnak. Ez azonban még nem feltétlen jelenti azt, hogy igazak is. Miért nem? Nos, a Bibliából kiderül, hogy nem sokkal Krisztus apostolainak a halála után álnok férfiak jelentek meg a keresztény gyülekezetben, és ’kiforgatott dolgokat beszéltek, hogy maguk után vonják a tanítványokat’ (Cselekedetek 20:29, 30). Ügyesen félrevezették az embereket „meggyőző érvelésekkel”, valamint „a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint . . . való” (Kolosszé 2:4, 8).

Vajon ma mást tapasztalunk? Egyáltalán nem, hiszen Pál apostol figyelmeztetett, hogy „az utolsó napokban” – vagyis a mi időnkben – egyre rosszabb lesz a helyzet. Ezt írta: „A gonosz emberek és a szélhámosok . . . egyre messzebbre mennek majd a rosszaságban – félrevezetnek másokat, és maguk is félrevezettetnek [vagy „miközben másokat becsapnak, saját magukat is becsapják” *]” (2Timóteusz 3:1, 13).

Ezért bölcsen tesszük, ha megszívleljük Pál apostol figyelmeztetését: „Következésképpen, aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korintusz 10:12). Pál itt természetesen az Isten előtti helyzetünkről beszélt. Tehát ha valaki úgy gondolja, hogy Sátán soha nem tudná félrevezetni őt, az nagyot téved. Senki sem védett Sátán „mesterkedéseivel” szemben (Efézus 6:11). Nem ok nélkül aggódott hát az apostol azért, hogy ’amint a kígyó tévútra vezette Évát a maga ravaszságával, úgy valami módon a hittársai elméje is megromolhat, és eltávolodhat a Krisztushoz illő őszinteségtől és tisztaságtól’ (2Korintusz 11:3).

Hogyan védheted meg magad attól, hogy félrevezessenek?

Hogyan védheted meg magad attól, hogy Sátán félrevezessen? És miként győződhetsz meg róla, hogy „szellemmel és igazsággal” imádod-e Istent? (János 4:24). Vedd igénybe Jehova Isten segítségét. Először is, „értelmi képességet” adott neked, hogy meg tudd különböztetni, mi igaz, és mi nem (1János 5:20). Továbbá abban is segít, hogy felismerd Sátán fondorkodásait (2Korintusz 2:11). Tulajdonképpen Isten mindenről gondoskodott, amire szükséged van ahhoz, hogy ellen tudj állni Sátán próbálkozásainak, és ne tudjon megtéveszteni (Példabeszédek 3:1–6; Efézus 6:10–18).

Mindezeken felül Isten gondoskodott még valamiről, amivel biztosan megvédheted magad. Miről van szó? Arról az eszközről, melyről Pál apostol beszélt társának, Timóteusznak. Azt tanácsolta neki, hogy vallási kérdésekben bátran támaszkodjon erre. Miután Pál apostol figyelmeztette Timóteuszt ’a gonosz emberekkel és a szélhámosokkal’ kapcsolatban, arra buzdította, hogy ne hagyja magát félrevezetni, hanem a hitét teljes mértékben ’a szent írásokra’, vagyis Isten szent Szavára, a Bibliára alapozza (2Timóteusz 3:15).

Persze lehetnek olyanok, akik azt állítják, hogy mindenki félre van vezetve, aki hisz Istenben, és a Bibliát az ő ihletett Szavának tekinti. De igazából azok vannak félrevezetve, akik szándékosan figyelmen kívül hagyják a bizonyítékokat, melyek igazolják a Teremtő létezését, és azt, hogy a Biblia valóban Isten ihletett Szava (Róma 1:18–25; 2Timóteusz 3:16, 17; 2Péter 1:19–21). *

Ne engedd, hogy megtévesszen az, amit „hamisan »ismeretnek« neveznek”, hanem inkább Isten Szavából győződj meg arról, hogy mi az igazság (1Timóteusz 6:20, 21). Kövesd azoknak a nemesebb gondolkodású férfiaknak és nőknek a példáját, akiknek Pál apostol Bereában prédikált. Ők „a legnagyobb készséggel fogadták a szót”. De nemcsak készségesen elhitték, amit Pál apostol tanított, hanem ’naponta gondosan vizsgálták is az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok’ (Cselekedetek 17:11).

Nem kell tartanod attól, hogy te is gondosan megvizsgáld a hitnézeteidet. Maga a Biblia buzdít arra, hogy mielőtt bármit is elfogadnál, ’bizonyosodj meg’ róla, hogy hiteles-e (1Tesszalonika 5:21). Az i. sz. első század vége felé János apostol ezt tanácsolta a hittársainak: „Szeretteim, ne higgyetek minden ihletett kijelentésnek, hanem tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e” (1János 4:1). Igen, még ha egy vallási tanítás ’ihletettnek’, vagyis Istentől származónak látszik is, bölcs lenne megvizsgálni az Írásokat, hogy valóban az-e (János 8:31, 32).

Alkalmazd, amit tanulsz

Mindezeken felül szükség van még valamire. Jakab tanítvány ezt írta: „Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói, hamis érveléssel ámítva magatokat” (Jakab 1:22). Nem elegendő csupán tudni, hogy mit tanít a Biblia, hanem fontos alkalmazni is. Mit foglal ez magában? Tedd, amit Isten parancsol, és kerüld, amit tilt.

Gondolj csak a napjainkban tapasztalható erkölcsi hanyatlásra. Vajon nem azt bizonyítja ez, hogy Sátánnak sikerül elérnie, hogy az emberek tévesen azt gondolják, büntetlenül figyelmen kívül lehet hagyni Isten erkölcsi törvényeit? Pál apostol ezért nyíltan erre figyelmeztette a keresztényeket: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7).

Ne légy olyan, mint az a „bolond” férfi, akiről Jézus beszélt. Jézus hozzá hasonlította azokat, akik hallják a beszédeit, de nem aszerint cselekszenek. Akárcsak a Cervantes regényében szereplő Don Quijote, aki a saját képzeletvilágában élt, becsapva önmagát, ez a férfi is tévesen gondolkodott, mivel azt hitte, hogy stabil, biztonságos házat építhet ingatag, homokos talajra. Légy inkább olyan, mint az a férfi, aki „sziklára építette a házát”. Jézus értelmesnek nevezte, és azt mondta, hogy mindazok, akik nemcsak hallják az ő beszédeit, hanem cselekszik is azokat, hozzá hasonlítanak (Máté 7:24–27).

[Lábjegyzetek]

^ 13. bek. Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.

^ 18. bek. Ezekről a témákról bővebben olvashatsz a Van-e Teremtő, aki törődik veled? és A Biblia – Isten Szava vagy emberé? című könyvekben; Jehova Tanúi kiadványai.

[Kiemelt rész/kép a 12–13. oldalon]

A látszat néha csal

Az 1930-as években egy svéd ábrázolóművész, Oscar Reutersvärd különböző alakzatokról készített rajzokat, majd publikálta azokat. Ezeket az alakzatokat később lehetetlen tárgyaknak nevezték el. Itt látható egy napjainkban készült lehetetlen tárgy. A kép első pillantásra valósághűnek tűnik, pedig amit ábrázol, az egyértelműen ellentmond a józan észnek. Ha alaposan megfigyeljük, rájövünk, hogy a művész ügyes trükköket alkalmazva becsapta, vagyis megtévesztette a szemünket.

Nemcsak a lehetetlen tárgyak látszanak másnak, mint amilyenek valójában. Mintegy kétezer évvel ezelőtt a Biblia így figyelmeztetett: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolosszé 2:8).

Ennek a figyelmeztetésnek még nagyobb nyomatékot ad, hogy az írója egykor maga is megtévesztés áldozata volt. Mivel korának egyik leghíresebb vallási tanítója oktatta, és befolyásos körökben mozgott, nem az a fajta ember volt, akit könnyen félre lehet vezetni (Cselekedetek 22:3).

Ezzel a férfival, a tárzuszi Saullal elhitették, hogy mindenki bűnös, aki nem követi az általa tisztelt vallási hagyományokat és szokásokat. Úgy érezte, Istentől származó kötelessége, hogy üldözze azokat, akik nem hajlandók megtagadni a keresztény hitet, és erre a zsidó vallási vezetőktől felhatalmazást is kapott. Az egyik honfitársának még a meggyilkolását is támogatta, akit hamisan istenkáromlással vádoltak (Cselekedetek 22:4, 5, 20).

Később Saulnak segítettek felismerni, hogy mi helyes, és mi helytelen, vagyis hogy mi tetszik Istennek, és mi nem. Miután ez a buzgó férfi belátta, hogy tévedett, változtatott a gondolkodásán, és Pálként, Jézus Krisztus egyik apostolaként vált ismertté. Többé már nem volt megtévesztés áldozata. Megtalálta az igaz imádati formát (Cselekedetek 22:6–16; Róma 1:1).

Pálhoz hasonlóan sok őszinte személyt korábban megtévesztettek olyan tanításokkal, melyeket a lehetetlen tárgyakhoz hasonlíthatnánk, vagyis melyek megnyerőnek tűnnek, de nem Isten Szaván alapulnak (Példabeszédek 14:12; Róma 10:2, 3). Később azonban segítettek nekik, hogy a valóságnak megfelelően lássák a hitnézeteiket és a vallásuk gyümölcseit (Máté 7:15–20). Miután pontos ismeretet szereztek a Bibliából, ahhoz igazították a hitnézeteiket, és változtattak az életmódjukon, hogy elnyerjék Isten helyeslését.

Te kész vagy követni Pál apostol példáját, és megvizsgálni a hitnézeteidet Isten Szavának, a Bibliának a fényében? Jehova Tanúi szívesen segítenek ebben.

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

Engravings by Doré