Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vajon Isten ajándéka a nyelveken szólás?

Vajon Isten ajándéka a nyelveken szólás?

„EGYSZERŰEN nem fér a fejembe – mondja Devon. – Úgy tűnik, az egyházamban hétről hétre sokan megkapják a szent szellemet, és ezért különböző nyelveken tudnak szólni, csakhogy vannak közöttük olyanok, akik erkölcstelenül élnek. Én viszont igyekszem a Biblia szerint élni, de hiába imádkozom azért, hogy tudjak nyelveken szólni, eddig még sohasem kaptam meg a szent szellemnek ezt az ajándékát. Nem értem, miért.”

Gabriel is egy olyan egyháznak a tagja, ahol az emberek úgy érzik, hogy megkapják a szent szellemet, és tudnak nyelveken szólni. Ezt mondja: „Bosszantó, hogy imádkozás közben megzavarnak a hangos beszédükkel, és ráadásul sem ők, sem én nem értek semmit abból, amit mondanak. Semmi haszna sincs az egésznek. Szerintem a szent szellem ajándékának kell hogy legyen valamilyen célja.”

Devon és Gabriel szavai alapján felmerül a kérdés: Valóban Isten ajándéka a nyelveken szólás, melyet néhány egyházban gyakorolnak? Hogy megkapjuk a választ, gondolatban menjünk vissza az első századba, amikor is a keresztények között voltak olyanok, akik tudtak nyelveken szólni.

„Különböző nyelveken kezdtek szólni”

A Bibliában olvashatunk arról, hogy néhány férfi és nő megkapta azt a képességet, hogy olyan nyelveken tudjon beszélni, melyeket azelőtt soha nem tanult. Erre elsőként i. sz. 33 pünkösdjén került sor, pár héttel Jézus Krisztus halála után. Azon a napon Jeruzsálemben Jézusnak mintegy 120 tanítványa ’betelt szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdett szólni’. Az idegen területekről jött látogatók ’meg voltak zavarodva, mert mindegyikük a maga nyelvén hallotta őket beszélni’ (Cselekedetek 1:15; 2:1–6).

A Biblia beszámol róla, hogy Jézus korai követői közül még mások is megkapták ezt a különleges képességet. Például Pál apostol a szent szellem erejével számos nyelven tudott beszélni (Cselekedetek 19:6; 1Korintusz 12:10, 28; 14:18). De a szent szellem ajándékainak kellett hogy legyen valamilyen céljuk. Nos, mi volt a célja a nyelveken szólásnak a bibliai időkben?

Isten támogatásának a jele

Amikor Pál levelet írt a Korintuszban élő keresztényeknek – akik közül néhányan kétségkívül tudtak nyelveken szólni –, elmagyarázta nekik, hogy ’a nyelvek jelül vannak a nem hívőknek’ (1Korintusz 14:22). Tehát a nyelveken szólás a többi természetfölötti képességgel együtt azt jelezte a kívülállóknak, hogy az újonnan megalakult keresztény gyülekezet Isten helyeslését és támogatását élvezi. Ezek a természetfölötti ajándékok olyanok voltak, mint egy útjelző tábla: megmutatták az igazságot kereső embereknek, hogy merre találhatják meg Isten választott népét.

De fontos megjegyezni, hogy a Biblia nem tesz említést arról, hogy Jézus vagy a keresztény kor előtt élt próféták bármelyike tudott volna nyelveken szólni. Tehát a nyelveken szólás ajándékának, melyet Jézus tanítványai kaptak meg, nyilvánvalóan más célja is volt.

Előmozdította a jó hír terjedését

Jézus a szolgálatának kezdetén azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy Isten Királyságának jó híréről kizárólag a zsidóknak prédikáljanak (Máté 10:6; 15:24). A tanítványok ezért szinte mindig olyan területeken prédikáltak, ahol túlnyomórészt zsidók éltek. Csakhogy a helyzet hamarosan megváltozott.

Röviddel azután, hogy Jézus i. sz. 33-ban meghalt és feltámadt, parancsba adta a követőinek, hogy ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’. Arról is beszélt nekik, hogy a tanúi lesznek majd „a föld legtávolabbi részéig” (Máté 28:19; Cselekedetek 1:8). Ahhoz, hogy ilyen méretekben tudják terjeszteni a jó hírt, arra volt szükség, hogy a héberen kívül számos más nyelven is tudjanak beszélni.

Ám Jézus korai követőinek a többsége ’iskolázatlan és egyszerű ember’ volt (Cselekedetek 4:13). Hogyan voltak hát képesek arra, hogy távoli vidékeken prédikáljanak, ahol az emberek olyan nyelveken beszéltek, melyekről a tanítványok azelőtt talán még nem is hallottak, és melyeket ebből következően nem is beszéltek? A szent szellem felruházott néhány buzgó evangéliumhirdetőt azzal a természetfölötti képességgel, hogy folyékonyan tudjon beszélni olyan nyelveken, melyeket azelőtt soha nem tanult.

A nyelveken szólásnak tehát két fontos célja volt. Először is, Isten támogatását jelezte. Másodszor, segített az első századi keresztényeknek, hogy eleget tudjanak tenni annak a megbízatásuknak, hogy prédikáljanak a más nyelveket beszélő embereknek. Vajon az egyházak ma meg tudják valósítani ezeket a célokat a nyelveken szólással?

Vajon a nyelveken szólás ma Isten támogatásának a jele?

Hol helyeznél el egy útjelző táblát, ha azt szeretnéd, hogy minél többen észrevegyék? Egy eldugott kis épületben? Természetesen nem. Abból a beszámolóból, mely a pünkösd napján történtekről ír, megtudhatjuk, hogy emberek ’tömege’ figyelt fel arra, hogy a tanítványok nyelveken szólnak. Ennek eredményeként „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott” a keresztény gyülekezethez (Cselekedetek 2:5, 6, 41). Ha azok, akik ma azt állítják, hogy nyelveken szólnak, csupán az imádati helyeiken, a négy fal között teszik ezt, hogyan fognak nem hívők tömegei felfigyelni erre?

Isten Szava rámutat, hogy „a test cselekedetei”, például a paráznaság, akadályozzák a szent szellem működését, és hogy „akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:17–21). Ha azt látod, hogy nem éppen erkölcsös életű személyek nyelveken szólnak, joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy miért kapnák meg Isten szent szellemét olyanok, akiknek az életmódját maga Isten Szava is elítéli, hiszen ez ellentmondásos, sőt félrevezető lenne. Ez tulajdonképpen ahhoz hasonlítana, mintha egy útjelző tábla rossz irányba mutatna.

Vajon a nyelveken szólás ma előmozdítja a jó hír terjedését?

Mit mondhatunk az első századi nyelveken szólás másik céljáról, arról, hogy a jó hír eljusson a különböző nyelveket beszélő emberekhez? Vajon az egyházak ma megvalósítják ezt a célt? Emlékezz vissza, hogy i. sz. 33 pünkösdjén sokféle nemzetiségű ember gyűlt össze Jeruzsálemben, és hogy amikor a tanítványok csoda útján nyelveken kezdtek szólni, ezek az emberek értették, mit mondanak nekik. Ezzel szemben azokat, akik ma nyelveken szólnak, általában senki sem érti.

Jól látható tehát, hogy a mai nyelveken szólás teljesen más, mint a szent szellemnek az az ajándéka, melyet Jézus korai követői kaptak. Valójában nincsen hiteles feljegyzés arról, hogy az apostolok halála után bárki is megkapta volna ezt a természetfölötti képességet. Ám a Biblia olvasóit ez egyáltalán nem lepi meg, ugyanis a természetfölötti ajándékokkal, így a nyelveken szólással kapcsolatban is Pál apostol ihletés alatt azt írta, hogy „meg fognak szűnni” (1Korintusz 13:8). De hogyan lehet felismerni, hogy kiken működik a szent szellem napjainkban?

Kiken működik a szent szellem?

Jézus jól tudta, hogy a nyelveken szólás ajándéka a keresztény gyülekezet megalakulása után viszonylag rövid időn belül meg fog szűnni. Nem sokkal a halála előtt beszélt egy jelről, mely viszont örökké jellemezni fogja az igaz követőit. Ezt mondta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Ami azt illeti, ugyanabban a versben, melyben Isten Szava megjövendölte, hogy a természetfölötti ajándékok meg fognak szűnni, ezt is olvashatjuk: „A szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintusz 13:8).

A szeretet elsőként van megemlítve az Isten szent szellemének ’gyümölcsét’ jellemző kilenc tulajdonság között (Galácia 5:22, 23). Vagyis akiken valóban működik Isten szelleme, és ilyenformán Isten támogatását élvezik, őszintén szeretik egymást. Továbbá az Isten szellemének gyümölcsét jellemző harmadik tulajdonság a béke. Tehát akik napjainkban valóban megkapják Isten szellemét, mindent megtesznek, hogy békében éljenek másokkal, és igyekeznek felülemelkedni a fanatizmuson, a fajgyűlöleten és az erőszakon.

Ezenkívül emlékezz vissza Jézusnak a Cselekedetek 1:8-ban feljegyzett próféciájára. Jézus megjövendölte, hogy a tanítványai erőt kapnak majd, hogy a tanúi legyenek „a föld legtávolabbi részéig”. Arra is rámutatott, hogy ez a munka „a világ végezetéig” folytatódni fog (Máté 28:20, Károli-fordítás). Vagyis ez a nemzetközi prédikálómunka azóta is ismertetőjele azoknak, akiken valóban működik a szent szellem.

Mit gondolsz, melyik csoporton láthatóak ma a szent szellem működésének bizonyítékai? Kik azok, akik megtermik a szent szellem gyümölcsét, különösen a szeretetet és a békét, és olyan fontosnak tartják ezeket a tulajdonságokat, hogy sehol a világon nem hajlandók fegyvert fogni, még akkor sem, ha emiatt szembekerülnek a kormányzatok haragjával? (Ézsaiás 2:4). Kik azok, akik nem gyakorolják a test cselekedeteit, amilyen például a paráznaság, és még ki is zárják maguk közül azokat, akik megbánás nélkül ilyesmiket tesznek? (1Korintusz 5:11–13). És kik azok, akik az egész világon prédikálják a jó hírt, elmondva, hogy Isten Királysága az emberiség egyedüli reménysége? (Máté 24:14).

Ennek a folyóiratnak a kiadói bátran kijelentik, hogy Jehova Tanúira ráillenek az előbbiekben megvizsgált bibliai szempontok. Arra buzdítunk, hogy ismerd meg őket közelebbről, és győződj meg róla, hogy valóban támogatja-e őket Isten.