Örömteli kongresszusok Oroszországban

OROSZORSZÁGBAN a természetet kedvelő emberek nyaranta otthagyják a nyüzsgő várost, és kiköltöznek a dácsának nevezett vidéki nyaralójukba. Az elmúlt években Jehova Tanúi is vidékre özönlöttek nyáron, ám egészen más okból.

Bár Jehova Tanúi prédikálómunkája több orosz városban is korlátozva van, továbbra is megtartják az összejöveteleiket, élve a vallásszabadságot biztosító alkotmányos jogukkal. Ám a félretájékoztatott hatóságoknak és az orosz ortodox papságnak az ellenállása és intézkedései olykor megnehezítik, hogy megfelelő létesítményeket vegyenek igénybe az évenként megtartott nyári kerületkongresszusaikhoz. Ezért a Tanúk többször is a szabadban, az erdőkben és mezőkön tartottak kongresszust. 2007 és 2009 között mintegy 40 alkalommal szerveztek ilyen „szellemi pikniket”, 25 helyszínen.

Egy Tanú, aki már évek óta részt vesz a kongresszusokon, így emlékszik vissza: „Amikor stadionokat és más épületeket béreltünk a nagyvárosokban, az őszinte emberek és a hatóságok is megfigyelhették, milyen tiszták és rendszeretők vagyunk, és ez alapján véleményt alkothattak a szervezetünkről. Most kénytelenek vagyunk az erdőben összegyűlni,  ahol csak a vadon élő állatok láthatnak minket. Szomorú, hogy a nyilvánosság nem lehet szemtanúja ezeknek a csodálatos összejöveteleknek, melyeken sokféle hátterű, származású és vallású ember van jelen.”

Bár ezek az összejövetelek örömteli alkalmak, egy Tanú elismeri: „Nagy öröm látni, hogy a hittársaink még nehéz körülmények között is önfeláldozóan és hűségesen szolgálnak. De őszintén megvallva, mind érzelmileg, mind fizikailag nagyon megterhelő, amikor a hatóságok megnehezítik a kongresszusaink megtartását. Így akadályt gördítenek az elé, hogy kellő méltósággal imádjuk mindenható Istenünket.” Hogyan birkóztak meg Jehova Tanúi Oroszországban a nehézségekkel?

Erdei kongresszusok országszerte

Gyakran az utolsó pillanatban felbontották a bérleti szerződéseket, így a kongresszus szervezőinek csak pár napjuk maradt, hogy másik helyszínt találjanak a több ezer fős rendezvénynek. Például 2008-ban a csuvasföldi Csebokszariban élő Tanúknak egy kempingben kellett megtartaniuk a kerületkongresszust. A területet, mely a Volga partján fekszik, nyírfák ölelik körül. A Tanúk óriási feladat előtt álltak. A kongresszusra érkező 1930 főből 1700-at el kellett szállásolni a kempingben. Szükség volt elektromos áramra, vécékre, hideg-meleg vizes zuhanyzókra, mosdókra, mosogatókra, és az élelmezésről is gondoskodni kellett.

A testvérek keményen dolgoztak, hogy mindent elrendezzenek. Hívtak ácsokat, villanyszerelőket és vízvezeték-szerelőket. 350 Tanú önként segített a munkában. Tizennégyen 10 napig a helyszínen szálltak meg. Méretre vágták a deszkákat, összegyűjtötték a szalmát, sátrakat, zuhanyzófülkéket és vécéket állítottak fel. Voltak, akik többször is beutaztak a városba, hogy beszerezzék a szükséges dolgokat. Mivel nem volt lehetőség hidegen tárolni az ételeket a kongresszus ideje alatt, a testvérek úgy döntöttek, hogy napi háromszor meleg ételről gondoskodnak a helyszínen. A kemping vezetősége együttműködő volt, és munkásokat bérelt fel, hogy elkészítsék a kongresszus résztvevőinek az ételt. Végül 500-an a saját sátrukban aludtak, 150-en a kemping közelében lévő szállásokon, 15-en szénán egy pajtában, a többiek pedig a testvérek által felállított sátrakban.

Amikor a kongresszus résztvevői megérkeztek, tengernyi színes műanyag szék várta őket, rendezett sorokban. Elöl virágokkal díszített, két egyszerű színpad állt, az egyik az orosz, a másik a csuvas nyelvű programhoz. Mindenki élvezte a programot, és nagyra értékelte az önkéntesek kemény munkáját. Az egyik személy, aki ételt készített, ezt mondta: „Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy létezik egy ilyen jól működő és fegyelmezett szervezet, mint az önöké!” A kongresszust néhányan a lombsátorünnephez hasonlították, melyet Izrael nemzete tartott meg a bibliai időkben.

Más városokban a Tanúknak gyakran csak egyetlen napjuk volt arra, hogy új helyszínt találjanak, és előkészítsék a kongresszusra. Nyizsnyij Novgorodban is ez történt. Az önkéntesek a nap 24 órájában dolgoztak egy  magánterületen. Fákat és bokrokat vágtak ki, füvet nyírtak, és mentesítették a területet a kullancsoktól és hangyáktól. Mire a résztvevők péntek reggel megérkeztek, az önkéntesek hoztak 2000 műanyag széket és 10 mobil vécét, felállították a mosdókat, összeszerelték a színpadot, és beüzemelték a generátort és a hangosítást. Egy testvér ezt mondta: „A legbámulatosabb az volt, hogy a testvérek, akik erejüket megfeszítve dolgoztak, nem várták el, hogy hősnek tartsák őket. Alázatosan szolgálták tovább a testvéreiket a kongresszus egész ideje alatt. Szó szerint mindent beleadtak, hogy a testvéreik jól érezzék magukat, és élvezni tudják a bibliai oktatást.”

Egy másik testvér így ír erről: „Igazi csapatmunka volt. Bár ez volt az első alkalom, hogy szabadtéri kongresszust szerveztünk, és csak kevés időnk volt az előkészületekre, mindent megtettünk, hogy a kongresszuson minél kevesebb figyelemelterelő dolog legyen. Mégsem éreztük magunkat fáradtnak. Olyan volt, mintha Jehova mindannyiunknak szárnyakat adott volna!”

Isten szellemének az ereje

A kongresszus körüli nehézségek összekovácsolták a testvéreket. Az is megmutatkozott, milyen ereje van Isten szellemének. Szmolenszkben több szállásfoglalást is visszamondtak a kongresszus előtti napon. Egy vén így mesél erről: „Amikor hajnali egy órakor megérkeztek a buszok a kongresszusi résztvevőkkel, nem volt hol elszállásolnunk őket. Sírva fakadtam, mert nem tudtam, mitévő legyek. Jehovához imádkoztam, és kértem, hogy segítsen. Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor egy óra múlva sikerült mindenkinek szállást találni. Hihetetlen volt! Jehova tényleg nem hagyja cserben az igazságosakat!” Egy másik erdei kongresszus során a testvérek egy közeli faluban kerestek szállást, és mivel a környéken a Tanúknak jó hírnevük van, a falubeliek készek voltak elszállásolni 2000 főt.

„Az, hogy sikerült megtartanunk a kongresszust, megerősített minket abban, mennyire fontos minden helyzetben Jehovára támaszkodnunk” – mondja egy Tanú. Különösen olyankor volt erre szükség, amikor váratlanul megzavarták a kongresszust. Például Novosahtyinszkban ortodox papok és tüntetők jöttek mikrofonokkal a kongresszus helyszínére, és egyházi énekeket énekeltek, hogy elnyomják az előadó hangját. A rendőrség azonban közbelépett. Amikor az egyik tüntető, egy ortodox nő a hőség miatt elájult, a testvérek ellátták az elsősegélyosztályon. A hölgy nagyon meglepődött, hogy segítettek neki.

Elámultak azon, amit láttak

Oroszországban a terrorizmus miatti fokozott elővigyázatosságból a rendfenntartó szervek és a kíváncsi helyi lakosok jobban odafigyelnek a nagyobb rendezvényekre. Például a Volzsszkijban megtartott  erdei kongresszusra kivezényelték a szélsőséges megmozdulásokat felügyelő rendőrosztagot. Az egyik rendőr elvesztette a mobiltelefonját, de a testvérek megtalálták a talált tárgyak osztályán. A rendőrt hamarosan felhívta a felettese, és érdeklődött, hogy nem volt-e erőszakos vagy szélsőséges megmozdulásra való felbujtás. A rendőr ezt válaszolta: „Minden rendben. 5000-en vannak jelen, de semmilyen erőszakos cselekmény nem történt. És hogy van-e szélsőséges megmozdulás? Nincs, sőt, történt valami érdekes. Elvesztettem a telefonomat, de megtalálták és visszaadták.”

Az egyik rendőrre nagy hatással volt, milyen tiszta a terület, és meglepődött, hogy nem látott egyetlen cukorkás papírt sem a földön, noha sok gyerek volt a kongresszuson. Egy másik kongresszust egy kempingben tartottak. A rendőrséget értesítették arról, hogy nagy vallási összejövetel zajlik. Ezért a rendőrség kiment a kemping tulajdonosához. A tulajdonos felkísérte a főhadnagyot az egyik épület harmadik emeleti erkélyére, ahonnan rá lehetett látni a kempingre, és ezt mondta: „Nézzen rájuk! Ön is láthatja, milyen rendezettek!” A tulajdonost lenyűgözte, hogy a Tanúk nem ittak, nem dohányoztak. Azon is megdöbbent, hogy úgy hagyták el a területet, mintha ott sem jártak volna, és még a szemetet is elvitték. „Olyan, mint a paradicsom!” – jegyezte meg.

Isten népének egysége

Egy erdei kongresszus után egy közeli falu felelős vezetője ezt mondta: „Bár önök egyszerű, hétköznapi emberek, mégis nagy dolgokra képesek. Míg a legtöbb ember nem nyit mások felé, önök össze tudják hozni az embereket.” Ennek a hatalmas országnak a lakóit Kalinyingrádtól Kamcsatkáig csodálattal tölti el, amint látják Isten népének az egységét a nagy összejöveteleiken. Bármilyen gyorsan és váratlanul kell is változtatniuk a terveiken, egyvalami változatlan: tisztelik a hatóságokat és a felebarátaikat.

Bárhogy alakuljon is Oroszországban Jehova Tanúinak a helyzete, továbbra is örömmel gyűlnek össze, hogy a Bibliáról tanuljanak. Imádkoznak a ’királyokra és mindazokra nézve, akik magas állásban vannak, hogy továbbra is nyugodt és csendes életet élhessenek teljes, Isten iránti odaadással és komolysággal’ (1Timóteusz 2:2).

[Oldalidézet a 27. oldalon]

Az egyik önkéntes segít a szabadtéri kongresszus előkészítésében

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Jehova Tanúi Oroszországban ’továbbra is nyugodt és csendes életet élnek teljes, Isten iránti odaadással’

[Képek a 28. oldalon]

Az önkéntesek megtisztították a területet, és ételt készítettek több ezer résztvevőnek

[Képek a 29. oldalon]

Mindenki élvezte a programot, és nagyra értékelte az önkéntesek kemény munkáját