Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vajon Isten Királysága a szívünkben van?

Vajon Isten Királysága a szívünkben van?

Vajon Isten Királysága a szívünkben van?

„Isten országa a halló szív útján jön el” – jegyezte meg XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvében. Vannak, akik szerint Isten országa, vagyis királysága ezt jelenti, azaz egy változást az emberben, mely akkor történik, amikor elfogadja Jézust, és hinni kezd benne. De Isten Királysága valóban egy belső átalakulás, olyasvalami, ami a szívünkben van?

A KIRÁLYSÁG kétségkívül nagyon fontos volt Jézusnak. XVI. Benedek pápa elismeri, hogy ez alkotta „prédikációjának tengelyét”. Viszonylag rövid szolgálatát főként az töltötte ki, hogy bejárva a vidéket, „prédikálta a királyság jó hírét” (Máté 4:23). A tanításaival és a csodáival egyértelművé tette, hogy a Királyság nem azt jelenti, hogy valaki hisz Istenben, és engedelmeskedik neki. Uralkodást, ítélkezést és örök áldásokat foglal magában.

Uralkodás és ítélkezés

Mikor Jézus az utolsó napjait töltötte itt a földön, két közeli tanítványának, Jakabnak és Jánosnak az édesanyja ezt kérte tőle: „Mondd, hogy ez az én két fiam, az egyik a jobb, a másik a bal kezedhez üljön le királyságodban” (Máté 20:21). Nyilvánvaló, hogy nem olyasmiről beszélt, ami a fiai szívében van. Tudta, hogy a Királyság magában foglalja a Jézussal való uralkodást, és azt szerette volna, hogy a fiainak is részük legyen benne. Maga Jézus ígérte meg 11 hűséges apostolának, hogy vele lesznek a Királyságában, ’trónokon ülnek’, és ítélkeznek majd (Lukács 22:30). Tehát Jézus követőinek a Királyság valóságos uralom, vagyis kormányzat volt.

És mit gondoltak akkoriban az emberek általában? Vajon úgy hitték, hogy a Királyság egy belső átalakulás, vagy valami másra gondoltak? Nos, nem sokkal i. sz. 33 pászkája előtt, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, az emberek örömmel üdvözölték, és némelyek így kiáltoztak: „Mentsd meg, kérünk, a Dávid Fiát!” (Máté 21:9). Miért mondták ezt? Mert minden bizonnyal felismerték, hogy Jézus a megígért Messiás, akinek Isten örökké tartó Királyságot ad, „atyjának, Dávidnak a trónját”. Vágytak rá, hogy ez a Királyság szabadítást, békét és igazságot hozzon nekik (Lukács 1:32; Zakariás 9:9).

Örök áldások

Még azok is tudták, hogy Jézus a Királyságról prédikál, akiket nem érdekelt különösebben a szolgálata. Amikor Jézust kivégezték, egy bűnöző, akit mellette feszítettek oszlopra, így kérlelte: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.” Jézus erről biztosította a haldokló férfit: „velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:42, 43).

Ez a rabló nyilvánvalóan hitt abban, hogy miután Jézus feltámad, idővel királyi hatalmat kap a szellembirodalomban. Jézusnak nemcsak a hatalma lesz meg ahhoz, hogy feltámasszon több millió személyt, és segítsen nekik megváltozni – beleértve ezt a rablót is –, hanem vágyni is fog erre. Igen, Jézus Királysága örök áldásokat fog hozni az egész emberiségnek (János 5:28, 29).

„Az Isten királysága közöttetek van”

Vajon miért mondta azt Jézus, hogy „az Isten királysága közöttetek van”? Szavait, melyek a Lukács 17:21-ben vannak feljegyezve, némelyik fordítás úgy adja vissza, hogy „az Isten országa ti bennetek van” (Károli-fordítás), míg más fordítások úgy, hogy „az Isten országa közöttetek van” (Katolikus fordítás). Vajon mire gondolt Jézus?

A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jézus a farizeusokhoz, egy zsidó vallási csoport tagjaihoz beszélt, akik ellenségesek voltak vele. A farizeusoknak saját elképzeléseik voltak a Messiásról és a Királyságáról. Úgy gondolták, hogy a Messiás „az egek felhőivel” jön majd el mint dicsőséges Király, megszabadítja a zsidókat a rómaiaktól, és helyreállítja a királyságot Izraelben (Dániel 7:13, 14). Jézus azonban rámutatott, hogy az elképzeléseik tévesek. Ezt mondta nekik: „Az Isten királysága nem szembetűnő módon jön el”. Majd hozzátette: „íme, az Isten királysága közöttetek van” (Lukács 17:20, 21).

Bár Jézus tanításai és csodái egyértelműen azonosították, hogy ő a Királyság megígért Királya, a farizeusok egyre ellenségesebbek lettek vele, mert nem volt tiszta a szívük, és nem volt őszinte a hitük. Nem fogadták el, hogy Jézus a Messiás. Ezért Jézus feketén-fehéren megmondta nekik, hogy a Királyság, melyet annak kijelölt Királya képvisel, ’közöttük van’. Nem arra kérte őket, hogy nézzenek önmagukba. * Jézus és a tanítványai ott álltak előttük. Ezért mondta nekik azt, hogy az „Isten királysága itt van veletek” (Lukács 17:21, Contemporary English Version).

Milyen szerepe van a Királyságnak az életedben?

Noha Isten Királysága nem olyasmi, ami a gyarló emberek szívében van, fontos helyen kell lennie az életünkben. Jézus a tanításaival és hatalmas tetteivel azt szerette volna elérni, hogy az emberek szilárdan higgyenek egy igazságos kormányzat eljövetelében, mely valódi békét és biztonságot fog hozni. Azt akarta, hogy olyan hitük legyen, mely jó hatással van rájuk. Megtanította nekik, hogy így imádkozzanak: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Jézus szavai sokak szívét megérintették. Megerősödött a hitük, és ezért arra éreztek késztetést, hogy kövessék Jézust, hogy így részük lehessen Isten Királyságának az áldásaiban.

Szeretnéd, ha neked is ilyen hited lenne? Mit kell tenned ehhez? Figyeld meg, hogyan kezdte Jézus a híres hegyi beszédét: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága” (Máté 5:3). Ezért buzdítunk, hogy tanulmányozd a Bibliát Jehova Tanúival, akiktől ezt a folyóiratot kaptad. Így nemcsak abban bízhatsz, hogy a bibliai igazság jobb emberré tesz, hanem abban is, hogy eljön egy igazságos uralom, a Királyság, mely békét és biztonságot nyújt minden embernek.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. Mivel Jézus a farizeusokhoz beszélt, semmiképp sem gondolhatott belső átalakulásra vagy fogékony szívre.

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Lehetett-e Isten Királysága Jézus makacs és gyilkos szándékú ellenségeinek a szívében?