Mikor pusztult el az ókori Jeruzsálem? – Első rész
Mikor pusztult el az ókori Jeruzsálem? – Első rész
Miért van ennek jelentősége? Mit mutatnak a bizonyítékok?
Ez az első része annak a kétrészes cikknek, mely Az Őrtorony egymást követő számaiban jelenik meg. E cikkek az ókori Jeruzsálem pusztulásának idejével kapcsolatos tudományos kérdésekkel foglalkoznak. Írásukat alapos kutatás előzte meg, és a Biblia alapján válaszolnak sok olyan kérdésre, mely némelyeket elbizonytalanít.
„A történészek és a régészek általános nézete szerint i. e. 586-ban vagy i. e. 587-ben pusztult el Jeruzsálem. * Miért mondják azt Jehova Tanúi, hogy erre i. e. 607-ben került sor? Mire alapozzák a következtetésüket?”
EZT a kérdést az egyik olvasónk tette fel. De miért foglalkoztasson minket, hogy pontosan mikor rombolta le Babilónia királya, II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) Jeruzsálem városát? Először is azért, mert fontos esemény volt Isten népének a történelmében. Egy történész azt mondta, hogy szörnyű tragédiához vezetett. Ebben az évben pusztult el a templom, mely több mint 400 évig a mindenható Isten imádatának a központja volt. Az egyik zsoltáríró így kesergett: „Uram . . . , szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették” (Zsoltárok 79:1, Katolikus fordítás [Kat.]). *
Másodszor azért jó megvizsgálnunk ezt a témát, mert ha tudjuk, mikor vette kezdetét ez a „szörnyű tragédia”, és megértjük, hogy egy pontos bibliai prófécia beteljesedéseként hogyan lett helyreállítva az igaz imádat Jeruzsálemben, akkor megerősödik a bizalmunk Isten Szavának a megbízhatóságában. Valójában miért ragaszkodnak Jehova Tanúi egy olyan évszámhoz, amely 20 évvel eltér az általánosan elfogadottól? Lényegében a Bibliában található bizonyítékok miatt.
Kire vonatkozik a 70 év?
Évekkel Jeruzsálem pusztulása előtt a zsidó próféta, Jeremiás fontos részletet jegyzett le a Biblia kronológiájának megértéséhez. Ezt a figyelmeztetést mondta „Jeruzsálem minden lakosának”: „Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig” (Jeremiás 25:1, 2, 11, Újfordítású revideált Biblia [ÚRB]). A próféta még hozzáfűzte: „ezt mondja Jehova: »Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, rátok irányítom figyelmemet, és megerősítem rátok nézve jó szavamat: visszahozlak benneteket erre a helyre«” (Jeremiás 29:10). Mi a jelentősége a 70 évnek? És hogyan segít meghatároznunk Jeruzsálem pusztulásának idejét?
Több bibliafordításban nem az olvasható, hogy „Babilonban”, hanem hogy „Babilonnak” (Kat.). Néhány történész ezért azt állítja, hogy a 70 éves időszak a Babilóniai Birodalomra vonatkozik. A világi kronológia szerint a babilóniaiak mintegy 70 évig uralkodtak az ókori Júda és Jeruzsálem földjén, körülbelül i. e. 609-től i. e. 539-ig, amikor is a fővárosuk, Babilon elesett.
A Biblia azonban rámutat, hogy a 70 év Isten szigorú büntetése volt, melyet Júda és Jeruzsálem népére mért. A nép a szövetségeseként engedelmességgel tartozott neki (2Mózes 19:3–6). De mivel megszegték a törvényeit, és ezen nem voltak hajlandóak változtatni, Isten ezt mondta nekik: „Nabukodonozort, a babiloni királyt . . . behozom . . . e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre” (Jeremiás 25:4, 5, 8, 9, Károli-fordítás [Kár.]). Bár a szomszédos nemzetek is szenvedtek Babilon haragja miatt, Jeremiás azt írta, hogy Jeruzsálem pusztulására és az azt követő 70 éves fogságra azért került sor, mivel „kirívó bűnt követett el”, és „büntetést mértek ki [rá a] vétkéért” (Siralmak 1:8; 3:42; 4:6).
Tehát a Biblia szerint a 70 év Istennek a Júdára mért büntetése volt, és a végrehajtásához a babilóniaiakat használta fel. Ám Isten ezt mondta a zsidóknak: „Majd ha eltelik a . . . hetven esztendő . . . , visszahozlak benneteket erre a helyre” (Jeremiás 29:10, ÚRB).
Mikor kezdődött a 70 év?
Az ihletett történetíró, Ezsdrás, aki azután élt, hogy Jeremiás 70 évről szóló próféciája beteljesedett, ezt írta II. Nabú-kudurri-uszurról: „a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott; hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait [sabbatjait], mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendők” (2Krónikák 36:20, 21, Kár.).
Tehát ez alatt a 70 éves időszak alatt Júda és Jeruzsálem földjének nyugalmat kellett élveznie, a sabbatját töltötte. Ez azt jelentette, hogy a föld parlagon hevert, nem vetették be, és szőlőit sem metszették (3Mózes 25:1–5). Mivel a nép nem engedelmeskedett Istennek, és valószínűleg nem tartották meg a sabbatéveket sem, büntetésül a földjük megműveletlenül és kietlenül maradt 70 évig (3Mózes 26:27, 32–35, 42, 43).
Mikor vált Júda földje elhagyatottá és maradt parlagon? II. Nabú-kudurri-uszur uralkodása alatt a babilóniaiak kétszer támadták meg Jeruzsálemet, két különböző évben. Mikor kezdődött a 70 év? Biztos, hogy nem az első ostrom után. Miért? Noha akkor II. Nabú-kudurri-uszur sok foglyot magával vitt Jeruzsálemből Babilonba, némelyeket hátrahagyott. A várost sem rombolta le. Évekkel ezután a Júdában maradtak, „az ország népének alacsony sorban élő rétege” még gazdálkodott a földjén (2Királyok 24:8–17). De hamarosan minden megváltozott.
Egy zsidó lázadás miatt a babilóniaiak visszatértek Jeruzsálembe (2Királyok 24:20; 25:8–10). A várost szent templomával együtt földig rombolták, és sok lakóját Babilonba hurcolták. Két hónapon belül azok, akiket nem vittek el „az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetőivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól [babilóniaiaktól]” (2Királyok 25:25, 26, Kat.). Csakis ekkortól lehetett azt mondani, hogy az elhagyatott és parlagon heverő földnek elkezdődött a sabbatja. Ez a hetedik zsidó hónapban, tisriben (szeptemberben, októberben) volt. Az Egyiptomba menekült zsidóknak Isten ezt mondta Jeremiás által: „láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és ímé, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennök” (Jeremiás 44:1, 2, Kár.). Kétségkívül ez az esemény jelezte a 70 év kezdetét. De melyik évben került sor erre? A válaszért meg kell tudnunk, mikor ért véget a 70 éves időszak.
Mikor ért véget a 70 év?
Dániel próféta, aki Babilonban élte meg Perzsia hatalomra jutását, kiszámolta, mikor kell véget érnie a 70 évnek. Ezt írta: „én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött” (Dániel 9:1, 2, ÚRB).
Ezsdrás is elmélkedett Jeremiás próféciáin, és felismerte, hogy a 70 év vége összefügg azzal, hogy Isten „fölébresztette Cirusznak [II. Kürosznak], a perzsák királyának lelkét”, hogy „felhívást [intézzen] egész birodalmához” (2Krónikák 36:21, 22, Kat.). Mikor engedték szabadon a zsidókat? A szabadon bocsátásukról szóló rendeletet „Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében” adták ki. (Lásd a „ Kiemelkedő dátum a történelemben” című kiemelt részt.) Tehát i. e. 537 őszére a zsidók visszatértek Jeruzsálembe, hogy helyreállítsák az igaz imádatot (Ezsdrás 1:1–5; 2:1; 3:1–5).
Így hát a Biblia kronológiájában a 70 év szó szerinti időszak, amely i. e. 537-ben ért véget. Innen 70 évet visszaszámolva megkapjuk a kezdő évet, vagyis i. e. 607-et.
De ha az ihletett Írásokban a bizonyítékok egyértelműen arra mutatnak, hogy i. e. 607-ben pusztult el Jeruzsálem, miért ragaszkodnak sokan az i. e. 587-es évhez? Két forrásra alapozzák az érveiket, az ókori történetírók beszámolóira és Ptolemaiosz királylistájára. Vajon ezek megbízhatóbbak, mint a Szentírás? Nézzük meg!
Mennyire megbízhatóak az ókori történetírók?
Azok a történetírók, akik a Jeruzsálem lerombolása körüli időben éltek, eltérő információkat közölnek az újbabilóniai uralkodókról. * (Lásd az „ Újbabilóniai uralkodók” című kiemelt részt.) Az információik alapján készített kronológia nem egyezik a Bibliáéval. De mennyire megbízhatóak a feljegyzéseik?
Az egyik ilyen történetíró a babilóniai származású Bérószosz, aki Bél papja volt. Eredeti művének, a körülbelül i. e. 281-ben készült Babülóniakának csak töredékei maradtak fenn más történetírók munkáiban. Bérószosz azt állította, hogy olyan könyveket használt fel, melyeket nagy gonddal óvtak Babilonban.1 Vajon megbízható történetíró volt? Nézzünk egy példát!
Bérószosz azt írta, hogy az asszír király, Szín-ahhé-eriba (Szanhérib) a testvére után került trónra. Utána a fia, Assur-ah-iddina (Eszarhaddon) uralkodott 8 évig, majd Samas-sum-ukín 21 évig (Babyloniaca III, 2.1, 4). Azonban babilóniai történeti dokumentumok, melyek hosszú idővel Bérószosz előtt készültek, azt írják, hogy Szín-ahhé-eriba nem a testvére, hanem az apja, II. Sarrukín (Szargón) után került a trónra; Assur-ah-iddina 12 évig uralkodott, nem pedig 8 évig; és Samas-sum-ukín 20 évig, nem pedig 21 évig. Robartus J. van der Spek tudós megjegyezte, hogy bár Bérószosz alapul vette a Babiloni Krónikát, saját gondolatait és értelmezéseit is hozzáadta a művéhez.2
Mi a véleményük más tudósoknak Bérószoszról? Stanley M. Burstein, aki alaposan tanulmányozta Bérószosz munkáit, a következőket mondja róla: „A múltban általában történetírónak tartották . . . De a munkája, el kell ismerni, pontatlan. A Babülóniaka fennmaradt töredékei számtalan meglepő hibát tartalmaznak . . . Elfogadhatatlan, hogy egy történetíró ilyen hibákat ejtsen. De Bérószosznak valójában nem is volt célja a történetírás.”3
Mit gondolhatunk az eddigiek fényében? Vajon Bérószosz következtetéseit abszolút pontosnak tekinthetjük? És mit mondhatunk a többi ókori történetíróról, akik többnyire Bérószosz beszámolóira alapozták a kronológiai feljegyzéseiket? Megbízhatóak az írásaik?
Ptolemaiosz királylistája
Az i. sz. II. századi csillagász, Klaudiosz Ptolemaiosz királylistáját is felhasználják, hogy az általánosan elfogadott i. e. 587-es év hitelessége mellett érveljenek. Ez a lista az alapja az ókori történelem kronológiájának, így az újbabilóniai időszaknak is.
Ptolemaiosz mintegy 600 évvel az újbabilóniai időszak után állította össze a listáját. Hogyan állapította meg az első király trónra lépésének dátumát? Csillagászati számításokat végzett, részben holdfogyatkozások alapján. Így tudta kiszámítani, mikor kezdett uralkodni a listáján szereplő első király, Nabú-nászir.4 Christopher Walker, a British Museum munkatársa szerint Ptolemaiosz királylistája azért készült, hogy a csillagászoknak legyen egy kronológiai felsorolásuk, és nem azért, hogy pontos információt adjon a történészeknek a királyok soráról, illetve haláláról.5
„Régóta ismeretes, hogy a királylista csillagászatilag megbízható, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy történelmileg is az” – írja Leo Depuydt, Ptolemaiosz egyik lelkes védelmezője. Depuydt professzor még megjegyzi: „Ami az első uralkodókat illeti [beleértve az újbabilóniaiakat is], a királylistát minden egyes uralkodó esetében össze kellene vetni az ékírásos feljegyzésekkel.”6
Mik ezek az ékírásos feljegyzések, melyek segítenek megállapítani, hogy történelmileg pontos-e Ptolemaiosz királylistája? Egyebek közt a Babiloni Krónika, a királylisták és az üzleti feljegyzések, azaz olyan ékírásos táblák, melyeket az újbabilóniai időszakban vagy akörül élt írnokok készítettek.7
Mire jutunk, ha összevetjük Ptolemaiosz listáját az ékírásos feljegyzésekkel? A „ Mennyiben egyezik Ptolemaiosz királylistája az ókori agyagtáblákkal?” című kiemelt rész (lent) a lista egy részét összeveti egy ókori ékírásos feljegyzéssel. Érdekes, hogy Ptolemaiosz csak 4 királyt említ Kandalánu és Nabú-naid között. Azonban az ékírásos uruki uralkodók listája 7 királyt sorol fel e két király között. Vajon a kihagyott királyok uralkodása rövid és jelentéktelen volt? Az egyikük az üzleti feljegyzések szerint 7 évig uralkodott.8
Az ékírásos feljegyzések meggyőzően bizonyítják azt is, hogy az újbabilóniai dinasztia első királyának, Nabú-apla-uszurnak az uralmát megelőzően egy másik király, Assur-etel-iláni uralta Babilóniát 4 évig. És több mint egy évig nem volt királya Babilóniának.9 Ptolemaiosz mindezt kihagyta a listájából.
Miért hagyott ki Ptolemaiosz néhány uralkodót? Nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy nem voltak törvényes uralkodói Babilóniának.10 Például Lá-basi-Mardukot kihagyta az újbabilóniai királyok sorából. De az ékírásos feljegyzések szerint a kihagyott királyok valóban uralkodtak Babilónia felett.
Ptolemaiosz királylistáját általánosságban pontosnak vélik. De mivel hiányos, felhasználható egy hiteles történelmi kronológiához?
Mire következtethetünk a bizonyítékok alapján?
A Biblia világosan megállapítja, hogy volt egy 70 évig tartó fogság. Szilárd bizonyítékok támasztják alá – és a legtöbb tudós is elismeri –, hogy a zsidók i. e. 537-ben tértek vissza a hazájukba. Ha ettől az évtől visszaszámolunk 70 évet, akkor Jeruzsálem pusztulásának ideje i. e. 607-re esik. Igaz, hogy az ókori történetírók és Ptolemaiosz királylistája ellentmond ennek az évszámnak, ám az írásaik hitelességét illetően jogos kérdések merülnek fel. Ezért hát nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy felülbírálják a Biblia kronológiáját.
De felmerülnek még további kérdések is. Valóban nem létezik olyan történelmi bizonyíték, amely alátámasztaná a Biblia alapján meghatározott i. e. 607-es évet? Mit tárnak fel az olyan ékírásos feljegyzések, melyekről megállapítható, hogy mikor keletkeztek, és amelyeket sok esetben ókori szemtanúk írtak? Ezekre a kérdésekre a következő cikkben kapunk választ.
[Lábjegyzetek]
^ 4. bek. A világi források mindkét évet megemlítik. Az egyszerűség kedvéért mindkét cikkben i. e. 587-re fogunk utalni.
^ 5. bek. Jehova Tanúi megbízható bibliafordítást adnak közre, amely A Szentírás új világ fordítása néven ismert. Azonban ha valaki nem Jehova Tanúja, talán szívesebben használ más fordítást, amikor bibliai témákat vizsgál meg. Ez a cikk széles körben elfogadott bibliafordításokból idéz.
^ 23. bek. Az Újbabilóniai Birodalom II. Nabú-kudurri-uszur apjának, Nabú-apla-uszurnak az uralmával kezdődött, és Nabú-naidéval ért véget. Ez az időszak sok tudóst foglalkoztat, mert nagyjából egybeesik azzal a 70 éves időszakkal, míg Jeruzsálem elhagyatott volt.
[Kiemelt rész/képek a 28. oldalon]
KIEMELKEDŐ DÁTUM A TÖRTÉNELEMBEN
Az i. e. 539-es évet, amikor II. Kürosz bevette Babilont, a következő bizonyítékok támasztják alá:
▪ Ókori történelmi források és ékírásos táblák: Szicíliai Diodórosz (kb. i. e. 80–20) azt írta, hogy II. Kürosz az 55. olimpiász első évében lett Perzsia uralkodója (Historical Library, Book IX, 21). Ez i. e. 560-ban volt. A görög történetíró, Hérodotosz (kb. i. e. 485–425) feljegyezte, hogy II. Küroszt 29 évi uralkodás után ölték meg, vagyis uralkodásának a 30. évében, azaz i. e. 530-ban (A görög-perzsa háború. Első könyv, 214.). Az ékírásos táblák szerint II. Kürosz a halála előtt 9 évig uralkodott Babilónia területén. Tehát ha a halálától, i. e. 530-tól visszaszámolunk 9 évet, akkor megkapjuk, hogy i. e. 539-ben vette be Babilont.
Egy meggyőző ékírásos tábla: Egy babilóniai csillagászati tábla (BM 33066) megerősíti, hogy II. Kürosz i. e. 530-ban halt meg. Noha a tábla néhány csillagászati adatot hibásan ad meg, említést tesz két holdfogyatkozásról, melyek II. Kürosz fiának és utódjának, II. Kambüszésznek a 7. évében voltak. E két holdfogyatkozást az i. e. 523. július 16-án és i. e. 522. január 10-én Babilonban megfigyelt holdfogyatkozásokkal azonosítják. Így II. Kambüszész 7. évének a kezdete i. e. 523 tavaszára esik. Ez azt jelenti, hogy az első uralkodási éve i. e. 529-ben volt. Vagyis II. Kürosz utolsó éve i. e. 530-ban volt, ebből következően i. e. 539-ben kezdett uralkodni Babilónia területén.
[Forrásjelzés]
Agyagtábla: © The Trustees of the British Museum
[Kiemelt rész a 31. oldalon]
RÖVID ÖSSZEGZÉS
▪ A világi történészek többnyire azt állítják, hogy Jeruzsálem i. e. 587-ben pusztult el.
▪ A bibliai kronológia egyértelműen arra mutat, hogy Jeruzsálem pusztulása i. e. 607-ben volt.
▪ A világi történészek főként az ókori történetírók munkáira és Ptolemaiosz királylistájára alapozzák a következtetéseiket.
▪ Az ókori történetírók feljegyzései jelentős hibákat tartalmaznak, és időnként ellentmondanak az agyagtáblákon található információknak.
[Kiemelt rész a 31. oldalon]
Kiegészítésül
1. Babyloniaca (Chaldaeorum Historiae), Book One, 1.1.
2. Studies in Ancient Near Eastern World View and Society, page 295.
3. The Babyloniaca of Berossus, page 8.
4. Almagest, III, 7, translated by G. J. Toomer, in Ptolemy’s Almagest, published 1998, page 166. Ptolemaiosz tudta, hogy a babilóniai csillagászok matematikai képleteket használtak a múltbeli és jövőbeli fogyatkozások kiszámításához, mert felfedezték, hogy 18 évente ugyanolyan módon ismétlődnek (Almagest, IV, 2).
5. Mesopotamia and Iran in the Persian Period, pages 17-18.
6. Journal of Cuneiform Studies, Volume 47, 1995, pages 106-107.
7. Az ékírás úgy készült, hogy az író jeleket karcolt a puha agyagba egy hegyes, ék alakú íróvesszővel.
8. Szín-sar-iskun 7 évig uralkodott, és 57 olyan üzleti feljegyzést találtak, melyek az ő uralkodási ideje alatt készültek. Lásd: Journal of Cuneiform Studies, Volume 35, 1983, pages 54-59.
9. Assur-etel-iláni 4. évében keletkezett a C.B.M. 2152 üzleti feljegyzés (Legal and Commercial Transactions Dated in the Assyrian, Neo-Babylonian and Persian Periods—Chiefly From Nippur, by A.T. Clay, 1908, page 74.). Ezenkívül Nabú-naid Harránban talált felirata (H1B) I. oszlopának 30. sorában Assur-etel-iláni közvetlenül Nabú-apla-uszur előtt van említve (Anatolian Studies, Vol. VIII, 1958, pages 35, 47.). A király nélküli időszakról lásd: Chronicle 2, line 14, of Assyrian and Babylonian Chronicles, pages 87-88.
10. Egyes tudósok azt állítják, hogy Ptolemaiosz kihagyott néhány uralkodót, akik Asszíria királyai voltak, mivel feltehetően csak a babilóniai királyokat sorolta fel. De ahogy az a 30. oldalon látható, Ptolemaiosz olyan királyokat is felsorolt, akik az Asszíria királya címet viselték. Az üzleti feljegyzések, az ékírásos levelek és feliratok egyértelműen bizonyítják, hogy Assur-etel-iláni, Szín-sum-lísir és Szín-sar-iskun Babilónia uralkodói voltak.
[Táblázat/kép a 29. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
ÚJBABILÓNIAI URALKODÓK
Ha ezek a történetírók megbízhatóak, miért közölnek eltérő adatokat?
Királyok
Nabú-apla-uszur
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (21)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (20)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (–)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (21)
Nebuchadnezzar II
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (43)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (43)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (43)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (43)
Amel-Marduk
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (2)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (12)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (18)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (2)
Neriglissar
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (4)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (4)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (40)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (4)
Labashi-Marduk
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (9 hónap)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (–)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (9 hónap)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (–)
Nabonidus
BÉRÓSZOSZ kb. i. e. 350–270 (17)
POLÜHISZTOR i. e. 105–? (17)
JOSEPHUS i. sz. 37–?100 (17)
PTOLEMAIOSZ kb. i. sz. 100–170 (17)
A zárójelben lévő számok = A királyok uralkodása (években) az ókori történetírók szerint
[Forrásjelzés]
Photograph taken by courtesy of the British Museum
[Táblázat/képek a 30. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
MENNYIBEN EGYEZIK PTOLEMAIOSZ KIRÁLYLISTÁJA AZ ÓKORI AGYAGTÁBLÁKKAL?
Miért hagyott ki néhány királyt Ptolemaiosz a listájából?
PTOLEMAIOSZ KIRÁLYLISTÁJA
Nabú-nászir
Nabú-nádin-zéri
Nabú-múkin-zéri és Púlu
Ulúlaju (V. Sulmánu-asarídu), „Asszíria királya”
Merodák-Baladán
II. Sarrukín, „Asszíria királya”
király nélküli első időszak
Bél-ibni
Assur-nádin-sumi
Nergal-usézib
Musézib-Marduk
király nélküli második időszak
Assur-ah-iddina, „Asszíria királya”
Samas-sum-ukín
Kandalánu
Nabú-apla-uszur
II. Nabú-kudurri-uszur
Amél-Marduk
Nergal-sar-uszur
Nabú-naid
II. Kürosz
II. Kambüszész
AZ URUKI URALKODÓK LISTÁJA ÉKÍRÁSOS TÁBLÁK ALAPJÁN
Kandalánu
Szín-sum-lísir
Szín-sar-iskun
Nabú-apla-uszur
II. Nabú-kudurri-uszur
Amél-Marduk
Nergal-sar-uszur
Lá-basi-Marduk
Nabú-naid
[Kép]
Az ékírásos feljegyzések, például a Babiloni Krónika, segítenek megállapítani, hogy pontos-e Ptolemaiosz királylistája
[Forrásjelzés]
Photograph taken by courtesy of the British Museum
[Kép forrásának jelzés a 31. oldalon]
Photograph taken by courtesy of the British Museum