MEG VAGY GYŐZŐDVE róla, hogy a vallásod az igazat tanítja Istenről. Hiszel benne, hogy a Biblia a legjobb tanácsadó az életben. Így hát természetes, hogy szeretnéd felismertetni a gyermekeddel is az értékét (5Mózes 6:6, 7). De mit tehetsz, ha egyre kevésbé érdekli Isten és a Biblia, és kétségbe vonja azt, amit kisgyermekként készségesen elfogadott? (Galácia 5:7).

Először is ne gondold, hogy mint szülő kudarcot vallottál. Sok minden lehet a háttérben, ahogy arról szó is lesz. Egy azonban biztos: A viselkedésednek nagy szerepe lesz abban, hogy a gyermeked követi-e a példádat, vagy inkább hátat fordít annak, amiben hiszel. Ha a kételkedését hadüzenetnek veszed, kimerítő csatának nézel elébe, és alighanem veszíteni fogsz (Kolosszé 3:21).

Jobb, ha megfogadod Pál apostol tanácsát: „Az Úr rabszolgája pedig ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd, tanításra képesített, olyan, aki visszafogja magát rossz körülmények között” (2Timóteusz 2:24). Hogyan lehetsz „tanításra képesített” egy ilyen helyzetben?

Próbáld meg kideríteni, miért gondolkodik így a gyermeked a hitedről. Lehet, hogy:

• A gyülekezetben nincsenek barátai és magányos. „Barátokra vágytam, ezért több iskolatársammal is összejártam. Ennek az lett az eredménye, hogy Isten és az imádat éveken át a háttérbe szorult. Leginkább a rossz társaság miatt jutottam idáig. Nagyon sajnálom, hogy így történt” (Nóra, 19 éves).

•   Nincs elég önbizalma, ezért úgy érzi, nem tudja megvédeni a hitét. „Féltem beszélni a hitemről az osztálytársaimnak. Nem szerettem volna, ha csodabogárnak tartanak, vagy »Bibliásnak« hívnak. Akik másak voltak, mint ők, azokat kirekesztették, és én nem akartam, hogy velem is ez történjen” (Ramón, 23 éves).

• Nehéznek találja, hogy a bibliai alapelvek szerint éljen. „Úgy érzem, hogy az a bibliai ígéret, hogy örökké élhetünk, számomra elérhetetlen. Valahol a lépcső tetején van, én meg még el sem indultam felfelé. Nagyon messze vagyok tőle. Olyan nagy feladatnak tűnik, hogy komolyan megfordult a fejemben, inkább feladom” (Reni, 16 éves).

Vajon a te gyermekednek mi lehet a gondja? A legjobb, ha megkérdezed tőle. De ügyelj arra, hogy a beszélgetés ne csapjon át veszekedésbe. Ne feledd, mi áll a Jakab 1:19-ben: „Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra”. Legyél türelmes a gyermekedhez! „Teljes hosszútűréssel és a tanítás művészetével” beszélj vele, úgy, mint ahogy egy kívülállóval tennéd (2Timóteusz 4:2).

Ha például nem akar elmenni az összejövetelekre, próbálj meg rájönni, hogy igazából mi a baja. Ehhez türelemre van szükség. A következőkben egy szülő beszélget a gyermekével, de nem sok sikerrel jár.

Gyermek: Nem akarok többet a gyülekezetbe menni.

Szülő (mérgesen): Mi az, hogy nem akarsz?

Gyermek: Unalmas, és kész.

Szülő: Unalmas?! Ennyire fárasztó neked Istenről tanulni? Sajnálom, amíg velünk laksz, jönni fogsz a gyülekezetbe, ha tetszik, ha nem.

Isten a szülőktől azt várja, hogy beszéljenek a gyermekeiknek róla, a gyermekektől pedig azt, hogy engedelmeskedjenek a szüleiknek (Efézus 6:1). Ám nyilván nemcsak azt szeretnéd, hogy a gyermeked gépiesen kövesse a példádat, és csak muszájból menjen el az összejövetelekre, hanem azt, hogy mindezt szívvel-lélekkel tegye.

Könnyebben célt érsz, ha megpróbálod kideríteni, mi lehet a viselkedésének az oka. Figyeld meg, hogyan juthatott volna jobb eredményre a szülő az előző beszélgetésben, ha így tesz.

Gyermek: Nem akarok többet a gyülekezetbe menni.

Szülő (nyugodtan): Miért, mi a baj?

Gyermek: Unalmas, és kész.

Szülő: Hát az igaz, hogy nem könnyű órákig egy helyben ülni. Miért érzed unalmasnak az összejövetelt?

Gyermek: Nem tudom. Csak egyszerűen szívesebben lennék máshol.

Szülő: A barátaid is ezt gondolják?

Gyermek: Hát épp ez az! Nincsenek is barátaim. Mióta a legjobb barátom elköltözött, nem tudok kivel beszélgetni. Mindenki más jól elvan, én meg kirekesztve érzem magam.

 Azzal, hogy a szülő szóra bírta a gyermekét, nem csupán az igazi problémára derített fényt – ez esetben a magányosságra –, hanem azt is elérte, hogy bízzon benne, és nyitott legyen a további beszélgetésekre. (Lásd a „ Legyél türelmes!” című kiemelt részt.)

Sok fiatal tapasztalja, hogy ha megküzd a nehézségével, amely veszélyezteti az Istennel ápolt kapcsolatát, nagyobb lesz az önbizalma, és a hitét is más színben látja. Például Ramón, akit már idéztünk, nem merte felvállalni az iskolában, hogy keresztény. De végül is rájött, hogy nem olyan borzasztó kiállni a hitéért, mint ahogy azt gondolta, még akkor sem, ha kigúnyolták miatta. Ezt mondja:

„Egyszer az egyik fiú kigúnyolt a vallásom miatt. Nagyon ideges lettem, tudtam, hogy az egész osztály minket figyel. De aztán visszakérdeztem, kíváncsi voltam, hogy ő miben hisz. Legnagyobb meglepetésemre még nálam is idegesebb lett. Akkor jöttem rá, hogy bár sok fiatal vallásos, mégsem érti az egyháza tanításait. Én legalább el tudom mondani, miben hiszek. Szóval, ha beszélni kell a hitünkről, igazából nekik kellene zavarban lenniük, nem nekem.”

A szülők és a kutatók megfigyelték, hogy lényeges különbség van a kisgyermekek és a tizenévesek gondolkodása között (1Korintusz 13:11). Míg a kisgyermekekre az jellemző, hogy konkrét fogalmakban gondolkodnak, addig a tizenévesek képesek megérteni az elvont fogalmakat is. Például egy kisgyermeknek meg lehet tanítani, hogy mindent Isten teremtett (1Mózes 1:1). Egy tizenévest viszont talán ilyen kérdések foglalkoztatnak: „Mi bizonyítja, hogy Isten létezik? Miért engedi meg egy szerető Isten a gonoszságot? Hogy lehet az, hogy Isten mindig is létezett?” (Zsoltárok 90:2).

 Ha ilyen gondolatok járnak a fejében, talán arra következtetsz, hogy megingott a hitében. Ám ennek épp az ellenkezője történik. Ezek a kérdések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megerősödjön a hite (Cselekedetek 17:2, 3).

Ezenfelül hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjön az értelmi képessége (Róma 12:1, 2). Így jobban megérti a bibliai igazságokat, felfogja azok szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét, amire kisgyermekként nem volt képes (Efézus 3:18). Ezért most fontosabb, mint valaha, hogy segíts neki elmélkedni a Biblia tanításain, mert így lehet szilárd a meggyőződése (Példabeszédek 14:15; Cselekedetek 17:11).

A Biblia beszél a fiatal Timóteuszról, aki csecsemőkorától ismerte a szent írásokat. Ennek ellenére Pál apostol így buzdította: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél” (2Timóteusz 3:14, 15). Csakúgy, mint Timóteusz, lehet, hogy a te gyermeked is kiskora óta a bibliai elvek szerint lett nevelve. Most viszont arra van szüksége, hogy érvelj neki, hogy meggyőződésre jusson.

A Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok című könyv 1. kötetében ez áll: „Amíg a kamaszodó gyermeked a te házadban lakik, jogod van elvárni, hogy részt vegyen a szellemi tevékenységekben. Ám a végső cél az, hogy segíts neki megszeretni Istent, nem pedig az, hogy csak gépiesen engedelmeskedjen neki.” Ezt szem előtt tartva segíthetsz a gyermekednek, hogy a hite megszilárduljon és a sajátja legyen (1Péter 5:9). *