Egy alázatos emberben nincs gőg vagy büszkeség, és nem néz le másokat. Egyszersmind szerény is, tehát tisztában van vele, hogy tökéletlen és vannak korlátai.

Mózest nem részegítette meg a hatalom. Gyakran megfigyelhető, hogy amint valaki egy kis hatalomhoz jut, nyomban nyilvánvalóvá válik, hogy alázatos-e, vagy sem. Egy XIX. századi író, Robert G. Ingersoll így fogalmazta ezt meg: „Az emberek többsége el tudja viselni a megpróbáltatásokat. De ha szeretnéd tudni, hogy milyen valaki igazából, adj a kezébe hatalmat.” Mózes kitűnő példát mutatott az alázatban. Miért mondhatjuk ezt?

Nagy hatalmat kapott, hiszen Jehova Izrael vezetésével bízta meg, ő mégsem fuvalkodott fel. Vizsgáljuk meg például, hogy milyen szerényen járt el egy bonyolult örökösödési ügyben (4Mózes 27:1–11). Komoly kérdés merült fel, és a döntés az elkövetkező nemzedékek számára is mintául szolgált.

Mit tett Mózes? Vajon úgy gondolkodott, hogy Izrael vezetője lévén ő az illetékes, hogy döntést hozzon? A saját képességeire vagy a sokéves tapasztalatára támaszkodott, esetleg arra hivatkozott, hogy jól ismeri Jehova gondolkodásmódját?

Egy büszke ember alighanem ezt tette volna, de nem így Mózes. A bibliai beszámoló szerint „Jehova elé tárta” az ügyet (4Mózes 27:5). Gondolj bele! Már közel 40 éve vezette Izrael nemzetét, mégsem a saját értelmére támaszkodott, hanem Jehovára. Vitathatatlan, hogy nagyon alázatos ember volt.

Ezenkívül nem őrizte féltékenyen a hatalmát. Tudott örülni, amikor Jehova megengedte, hogy más izraeliták is prófétákként tevékenykedjenek mellette (4Mózes 11:24–29). Amikor az apósa azt javasolta, hogy a feladatai egy részét bízza másokra, ő alázatosan megfogadta a tanácsát (2Mózes 18:13–24). És bár élete vége felé még kitűnő erőnlétnek örvendett, megkérte Jehovát, hogy jelölje ki az utódját. Amikor Jehova választása Józsuéra esett, Mózes szívvel-lélekkel támogatta a nála fiatalabb férfit, és felszólította a népet, hogy kövesse a vezetését, amint bemennek az Ígéret földjére (4Mózes 27:15–18; 5Mózes 31:3–6; 34:7). Biztosak lehetünk benne, hogy Mózes megtiszteltetésnek érezte, hogy az izraeliták vezetője lehet az imádatban. Soha nem élt vissza a hatalmával.

Nem szeretnénk, ha a hatalom vagy a képességeink önteltté tennének. Ne feledjük, hogy Jehova csak akkor tud felhasználni bennünket, ha a képességeinknél fontosabbnak tartjuk azt, hogy alázatosak legyünk (1Sámuel 15:17). Ha igazán azok vagyunk, igyekszünk alkalmazni a Biblia bölcs tanácsát: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj” (Példabeszédek 3:5, 6).

Mózes példájából még azt is megtanulhatjuk, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a pozíciónknak vagy a hatalmunknak.

Nem kérdés, hogy a javunkra válik, ha Mózes példáját követve mi is alázatosak vagyunk. Ha őszinte alázat van bennünk, kellemesebbé tesszük a körülöttünk lévő emberek életét, így szeretnek majd velünk lenni. És ami még fontosabb, Jehova Isten szemében is kedvesek leszünk, aki maga is kimutatja ezt a megnyerő tulajdonságot (Zsoltárok 18:35). „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Péter 5:5). Ez bizony nyomós ok arra, hogy utánozzuk Mózest, és legyünk alázatosak.