A Biblia legelső könyve néhány egyszerű szóval elmondja, hogyan jött létre a világegyetem: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Mózes 1:1). Isten a növények és az állatok megteremtése után megalkotta az első embereket, Ádámot és Évát. Ők különböztek az állatoktól, mivel bizonyos mértékig megvoltak bennük Isten tulajdonságai, és szabad akaratuk is volt. Ennélfogva felelősek voltak a tetteikért. Ha követték volna Isten utasításait, részt vehettek volna a szándéka megvalósításában egy egész földet betöltő emberi család ősszüleiként, és a leszármazottaikkal együtt békés, tökéletes életük lehetett volna, mégpedig örökké.

Ám egy bizonyos angyal, más szóval szellemteremtmény a saját önző céljaira használta fel az embereket. Ezzel Sátánná vált, ami azt jelenti, hogy ’ellenálló’. Mintha egy kígyó beszélt volna, becsapta Évát: azt mondta, hogy jobb lenne neki Isten irányítása nélkül. Ádám és Éva hallgatott Sátánra, így hátat fordított az Alkotójának. A rossz döntésük miatt nem élhettek örökké, és mindannyiunkra bűnt, tökéletlenséget és halált hagytak.

Isten azon nyomban kifejezte, hogy változtatni akar ezen a szomorú helyzeten, és lehetővé fogja tenni, hogy Ádám leszármazottai örök életet nyerhessenek. Megjövendölte, hogy egy különleges személy, egy „mag” elpusztítja majd Sátánt, és kárpótolja az embereket azért a sok szenvedésért, amelyet Sátán, Ádám és Éva okozott (1Mózes 3:15). Vajon ki lesz a megígért „mag”? Ez csak később derült ki.

Időközben Sátán folyton-folyvást azon volt, hogy meghiúsítsa Isten szándékát. A bűn és a gonoszság gyorsan tért hódított. Isten elhatározta, hogy elpusztítja a gonoszokat egy özönvízben. Felszólította a hűséges Noét, hogy építsen egy nagy, ládaszerű bárkát, mely úszni tud a vízen, hogy megmenthesse a családját és az állatokat.

Egy évvel az özönvíz kezdete után Noé és a családja egy megtisztított földre léptek ki a bárkából. A „mag” azonban még nem jött el.

(Az 1Mózes 1–11. fejezet, a Júdás 6, 14, 15 és a Jelenések 12:9 alapján.)