A VALLÁSOK közötti együttműködés támogatói azonban teljesen másképp látják a helyzetet. „Mutassanak nekem egy olyan vallást, amely fittyet hány a könyörületre. . ., a környezet megóvására. . . vagy a vendégszeretetre” – mondta Eboo Patel, az Interfaith Youth Core nevű, a vallások közti párbeszéd erősítésére alakult szervezet alapítója.

El kell ismerni, hogy buddhisták, katolikusok, protestánsok, hinduk, muszlimok és számos más vallás tagjai időnként összefognak a szegénység elleni küzdelemben, az emberi jogok védelmében, a taposóaknák betiltása végett, és azért, hogy felhívják a figyelmet a környezet károsítására. Különböző vallások párbeszédet folytatnak arról, hogy miként tudnák jobban megérteni és ösztönözni egymást. Közös gyertyagyújtással, fesztiválokkal, zenéléssel, imádkozással és egyéb módokon ünneplik a sokféleségüket.

De vajon a vallások közti párbeszéddel el lehet simítani a közöttük levő ellentéteket? És Isten a vallásközi együttműködés által szeretne jobb világot teremteni?

Az egyik legnagyobb vallásközi szervezet azzal büszkélkedik, hogy 76 országban van jelen, és a tagjai több mint 200 vallást képviselnek. Úgy fogalmazza meg a célját, hogy „a tartós, mindennapos vallásközi együttműködést hivatott támogatni”. Ám ez a gyakorlatban nem is olyan egyszerű. Az alapítók szerint például nagyon körültekintően kellett megfogalmazni az alapszabályukat, hogy ne sértsék meg a sokféle vallás és csoportosulás tagjait, akik aláírták. Mi volt ennek az oka? Többek között az, hogy nem értettek egyet abban, hogy Istent is belefoglalják-e a dokumentumba. Végül arra jutottak, hogy nem tesznek róla említést.

De milyen szerepe lehet a hitnek ott, ahol Isten szóba sem kerül? És miben különbözik egy ilyen vallásközi szervezet bármelyik jótékonysági intézménytől, mely nem vallási alapon működik? Éppen ezért ez a szervezet nem is vallási, hanem „hídépítő szervezetnek” nevezi magát.

„Minden főbb vallási hagyománynak ugyanaz az alapvető üzenete: a szeretet, a könyörület és a megbocsátás – mondta a dalai láma, a vallásközi együttműködés élharcosa. – Az a lényeg, hogy ezek a tulajdonságok hozzátartozzanak a mindennapi életünkhöz.”

 Az olyan értékek, mint a szeretet, a könyörület és a megbocsátás, vitán felül nagyon lényegesek. Jézus egy fajta aranyszabályt fogalmazott meg, amikor ezt mondta: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). De vajon az igazi hit csupán abból áll, hogy törekszünk a jóságra?

Pál apostol így írt sok olyan emberről, aki állítása szerint Istent szolgálta: „tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint”. Mi volt a gond? „Az Isten igazságosságát nem ismerték, hanem a magukét igyekeztek megerősíteni” – mondta Pál (Róma 10:2, 3). Nem voltak vele teljesen tisztában, hogy mit vár el tőlük Isten, ezért a buzgalmuk és a hitük hiábavaló volt (Máté 7:21–23).

„Boldogok a békeszerzők” – jelentette ki Jézus (Máté 5:9). Ő élte is, amiről beszélt, hiszen kiállt az erőszakmentesség mellett, és békés üzenetet vitt el a különböző vallású emberekhez (Máté 26:52). Akik elfogadták a tanítását, azokat a szeretet megbonthatatlan köteléke fűzte egybe (Kolosszé 3:14). De vajon Jézus csupán hidakat akart építeni a különböző hátterű emberek között, hogy békében megférjenek egymással? Társult-e másokhoz a vallásos szokásaikban?

A farizeusok és a szadduceusok szektájának vezetői esküdt ellenségei voltak Jézusnak, sőt, a halálát akarták. Hogyan viszonyult hozzájuk Jézus? Ezt mondta a követőinek: „Hagyjátok őket. Vak vezetők” (Máté 15:14). Tehát nem vállalt velük közösséget.

Valamivel később keresztény gyülekezet alakult Korintuszban. Ez a görög város a vallási sokféleségéről volt ismert. Hogyan kellett viselkedniük a keresztényeknek ebben a környezetben? Pál apostol világosan rámutatott, hogy nem szabad részt venniük másokkal az általuk gyakorolt imádatban, amikor ezt írta nekik: „Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál [azaz Sátán] között?” Majd ezt a tanácsot adta nekik: „jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat” (2Korintusz 6:14, 15, 17).

Egyértelmű hát, hogy a Biblia nem támogatja a vallások közötti együttműködést. De talán felvetődik benned a kérdés, hogy akkor hogyan valósulhat meg az igazi egység.

A nemzetközi űrállomás, mely a föld körül kering, 15 nemzet egyesített erőfeszítéseinek a gyümölcse. Szerinted létrejöhetett volna ez a technikai csoda, ha a részt vevő nemzetek nem értenek egyet abban, hogy milyen tervrajzokat kövessenek?

A mai vallásközi párbeszéddel éppen ez a baj. Bár igyekeznek valahogyan elérni az együttműködést és a kölcsönös tiszteletet, nem értenek egyet abban, hogy mi legyen a hitük alapja. Így erkölcsi és tanításbeli kérdésekben továbbra sincs összhang.

A Bibliában le vannak fektetve Isten irányadó mértékei, akárcsak egy tervrajz. Nyugodtan építhetjük rájuk az életünket. Azok, akik így tesznek, felülemelkednek a faji és vallási előítéleteiken, és megtanulnak békében és egységben együtt tevékenykedni. Isten ezt így jövendölte meg: „tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt.” Egység tehát azok között van, akik a tiszta nyelvet beszélik, vagyis megfelelnek Isten imádattal kapcsolatos követelményeinek (Sofóniás 3:9; Ézsaiás 2:2–4).

Jehova Tanúi szeretettel meghívnak, hogy látogass el egy közeli Királyság-terembe valamelyik összejövetelükre, ahol magad is tapasztalhatod a közöttük lévő békét és egységet (Zsoltárok 133:1).