Az ókori bibliaíró szembeállítja a mulandó emberi életet a föld állandóságával. És a nemzedékek csakugyan több ezer éve jönnek-mennek, de a föld változatlanul biztosítja az életfeltételeket – legalábbis eddig így volt.

A II. világháború óta soha nem látott mértékben gyorsultak fel az események. Csupán egy emberöltő alatt óriási változások mentek végbe a közlekedésben, a kommunikációban és a technika más területein is, ami váratlan eredményeket produkált a gazdasági életben. Sokan olyan életszínvonalat értek el, mely korábban elképzelhetetlen volt. Időközben a föld népessége majdnem megháromszorozódott.

Mindezért nagy árat kellett fizetni. Az emberi tevékenység olyannyira károsítja a föld természetes körforgásait, hogy hamarosan nem fogják tudni fenntartani az életet. Néhány tudós szerint egy új földtörténeti korba, az antropocén korba léptünk be, melyben az emberek egyre nagyobb mértékben változtatják meg a földfelszínt.

A Biblia jövendölt egy olyan időszakról, amikor az ember pusztítani fogja a földet (Jelenések 11:18). Sokan eltűnődnek, vajon a mi időnkben teljesedik-e ez. Meddig fajul még a föld pusztítása? Eljutunk egy olyan pontra, amikor már nem lehet helyrehozni a károkat? El fogja pusztítani az ember a földet?

Vajon afelé tartunk, hogy visszafordíthatatlanná válik a helyzet? Néhány tudós szerint nehéz előre megjósolni a következményeket. Emiatt attól tartanak, hogy eljuthatunk arra a pontra, amikor egy hirtelen klímaváltozás katasztrófához vezethet.

Nézzünk egy példát, a nyugat-antarktikai jégtakarót. Sokan úgy gondolják, hogy ha így halad tovább a globális felmelegedés, akkor a jégtakaró olvadása egy idő után már visszafordíthatatlan lesz. Mi ennek az oka? A jégtáblák visszaverik a napsugarakat, de ahogy vékonyodnak és zsugorodnak, az alattuk lévő, kevesebb fényt visszatükröző óceán fedetlenül marad. A sötét óceánfelületek több hőt nyelnek el, ami felgyorsítja az olvadást. Ez egy megállíthatatlan folyamatot indíthat el. Ennek következményeként az elolvadt jégtáblák miatti tengerszint-emelkedés több százmilliók életére lehet káros hatással.

Több megoldással is próbálkoztak már, hogy kezeljék a „bolygószintű vészhelyzetet”. Egy régi stratégiának – melyet „fenntartható fejlődésnek” neveztek el –, az volt a célja, hogy úgy érjünk el gazdasági és társadalmi növekedést, hogy közben figyelembe vesszük a bolygónk teherbíró képességét. Sikerült ezt megvalósítani?

Szomorú, hogy a világ nem csak gazdasági válságban van, hiszen a földünk ökológiai adóssága is egyre csak halmozódik. Az emberek sokkal gyorsabban merítik ki a bolygónk erőforrásait, mint ahogy a föld pótolni tudná azokat. Mit lehet tenni? Egy ökológus beismerte: „Igazából fogalmunk sincs, hogyan használjuk jól a bolygónkat.” A Biblia megállapítása jól ráillik a helyzetünkre: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

Másrészről a Biblia biztosít minket arról, hogy a Teremtő nem engedi, hogy az ember a teljes csődig halmozza az ökológiai adósságot. A Zsoltárok 115:16-ban ezt olvashatjuk Istenről: „a földet az emberek fiainak adta.” Igen, a földünk „ajándék” égi Atyánktól (Jakab 1:17). Elképzelhető lenne,  hogy olyan ajándékot kaptunk Istentől, amelynek egy idő után lejár a szavatossága? Természetesen nem. Ez abból is látható, ahogyan meg lett tervezve a bolygónk.

Mózes első könyve részletesen feltárja, milyen nagy gonddal alkotta meg Isten a földünket. A beszámolóból kiderül, hogy kezdetben a föld „még kietlen és puszta volt, és sötétség volt”. De arról is olvashatunk, hogy már víz is volt, mely lehetővé teszi az életet (1Mózes 1:2). Aztán Isten ezt mondta: „Legyen világosság!” (1Mózes 1:3). Nyilvánvaló, hogy ekkor a napsugarak áthatoltak a légkörön, és először lett látható a világosság a földön. Ezután következett a szárazföld és a tenger megalkotása (1Mózes 1:9, 10). Majd a fű, a maghozó növényzet és a gyümölcstermő fák is megjelentek (1Mózes 1:12). Most már elindulhattak az élethez szükséges körforgások és folyamatok, mint amilyen a fotoszintézis. Milyen célja volt Istennek ezzel az alapos előkészítéssel?

Az ókorban élt próféta, Ézsaiás ezt írta Istenről: „[Ő] a föld Megformálója és Alkotója, Ő, aki megszilárdította, aki nem pusztán a semmiért teremtette, aki azért formálta meg, hogy lakjanak rajta” (Ézsaiás 45:18). Egyértelmű, hogy Istennek az volt a szándéka a földdel, hogy örökké lakjanak rajta.

Sajnos az ember tönkretette az Istentől kapott gyönyörű ajándékot. Ám a Teremtő szándéka nem változott. Egy régen élt ember ezt mondta: „Isten nem ember, hogy hazudjék, nem is embernek fia, hogy sajnálkozzék. Vajon mond olyasmit, amit meg nem tesz. . .?” (4Mózes 23:19). Nem fogja hagyni, hogy az emberek elpusztítsák a földet. Hamarosan eltávolítja azokat, akik „pusztítják a földet” (Jelenések 11:18).

Jézus Krisztus ezt mondta a híres hegyi beszédében: „Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet” (Máté 5:5). Jézus azt is feltárta, hogy hogyan fog a föld megmenekülni a pusztulástól. Így tanította a követőit imádkozni: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az  égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Igen, Isten Királysága vagy kormányzata fogja megvalósítani Istennek a földdel kapcsolatos szándékát.

Isten utalt rá, hogy a Királysága milyen óriási változásokat fog eredményezni: „Íme! Mindent újjáteszek!” (Jelenések 21:5). Vajon ez azt jelenti, hogy Isten egy teljesen új bolygót fog létrehozni a föld helyett? Nem, hiszen a bolygónkkal alapvetően semmi baj sincs. Isten inkább azokat távolítja el, akik felelősek a bolygónk válságáért – akik „pusztítják a földet” –, vagyis a fennálló társadalmi rendszert a kormányzatokkal együtt. Ezeket egy „új ég” és „új föld” fogja felváltani, azaz egy új égi kormányzat, Isten Királysága, mely egy engedelmes emberekből álló földi társadalom felett fog uralkodni (Jelenések 21:1).

Isten rendezni fogja az emberek által felhalmozott ökológiai adósságot. A zsoltáríró ihletés alatt ezt írta róla: „Figyelmedet a földre fordítottad, hogy bőséget adj neki; elhalmozod gazdagsággal.” Mivel kiegyensúlyozott lesz az időjárás, és ami a legfontosabb, Isten áldása lesz a földön, a bolygónk paradicsommá válik, és bőven terem majd élelem (Zsoltárok 65:9–13).

Az indiai szellemi vezető, Mahátma Gandhi ezt a megállapítást tette a titkára, Pyarelal szerint: „A föld képes kielégíteni minden ember szükségletét, de minden ember kapzsiságát már nem.” Isten Királysága a földi problémák gyökerét fogja megszüntetni, mivel az emberek gondolkodását változtatja meg. Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy Isten Királyságának az uralma alatt az emberek „nem ártanak” sem egymásnak, sem a földnek (Ézsaiás 11:9). Valójában már ma is milliók tanulnak Isten értékrendjéről, függetlenül a kultúrájuktól és a körülményeiktől. Igyekeznek megtanulni, hogy szeressék Istent és az embereket, kimutassák a hálájukat, óvják a környezetüket, és takarékoskodjanak a természeti erőforrásokkal, hogy az életmódjuk összhangban legyen a Teremtő szándékával. Ők már most készülnek a paradicsomi életre (Prédikátor 12:13; Máté 22:37–39; Kolosszé 3:15).

A Mózes első könyvében olvasható teremtési beszámoló így zárul: „Isten. . . megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Mózes 1:31). Való igaz, hogy a föld túl értékes ahhoz, hogy csődbe jusson az ökológiai válság miatt. Vigasztaló tudni, hogy a bolygónk jövője szerető Teremtőnk, Jehova Isten kezében van, aki ezt ígéri: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Te is azok között az „igazságosak” között lehetsz, akiknek örökké az otthonuk lesz a föld.