KELET-AFRIKÁBAN jól ismerik ezt a közmondást, mely minden bizonnyal sokak érzéseit tükrözi szerte a világon. Neked is ez a véleményed a kölcsönkérésről? Időnként hasznosnak tűnik kölcsönkérni egy baráttól vagy mástól, de valóban az? Mik a veszélyei?

Egy másik szuahéli mondásból kiderül, milyen nagy kárt tud okozni a kölcsönkérés. Ez így hangzik: „A kölcsönkérés és a kölcsönadás tönkreteheti a barátságot.” Való igaz, hogy egy tartozás megmérgezhet egy kapcsolatot. A gondos tervezés, illetve a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem alakulnak mindig úgy a dolgok, ahogy szeretnénk. Például lehet, hogy ha a kölcsönkérő késik a visszafizetéssel, a kölcsönadó ideges lesz, neheztelni kezd, és emiatt feszültté válhat a kapcsolat köztük, illetve a családjaik között. Mivel a kölcsönkérés könnyen súrlódásokhoz vezethet, ne tekintsük a legegyszerűbb megoldásnak az anyagi problémákra, csak végső esetben válasszuk.

A kölcsönkérés még az Istennel ápolt kapcsolatunkban is kárt tehet. Miért? A Biblia szerint gonoszságnak számít, ha valaki szándékosan nem fizeti vissza a tartozását (Zsoltárok 37:21). A Szentírás azt is egyértelművé teszi, hogy „a kölcsönkérő szolgája a kölcsönadónak” (Példabeszédek 22:7). Vagyis amíg nem fizeti vissza a kölcsönt, el van kötelezve a kölcsönadójának. Egy másik afrikai közmondás úgy tartja, hogy „ha kölcsönkéred valakitől a lábát, akkor ő fogja irányítani a lépéseidet”. Vagyis akinek nagy adóssága van, az már nem teheti azt, amit szeretne.

A kölcsön visszafizetését tehát nagyon komoly felelősségnek kell tekinteni, különben baj lehet belőle. A növekvő adósságok stresszhez, álmatlan éjszakákhoz, túlórákhoz, házastársak közötti veszekedésekhez, sőt családok felbomlásához vezethetnek, nem is beszélve a lehetséges perekről és a börtönbüntetésről. A Róma 13:8-ban egy bölcs tanácsot olvashatunk: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy szeretitek egymást”.

Mindezeket figyelembe véve fontoljuk meg, hogy kölcsönkérünk-e vagy sem. Gondoljuk át a következőket: „Biztos, hogy szükség van rá? A családom megélhetéséről van szó? Vagy van bennem egy kis kapzsiság, talán szeretnék jobban élni?” Sokszor bölcsebb, ha beérjük kevesebbel, mint ha kötelezettséget vállalnánk a kölcsönkéréssel.

Persze lehetnek kivételek, például vészhelyzetekben talán úgy tűnik, hogy nincs más megoldás. Ám még ekkor is fontos, hogy a kölcsönkérő tartsa magát bizonyos elvekhez. Melyek ezek?

Először is, senkit se használjunk ki csak azért, mert több pénze van, mint az átlagnak. Nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy ha valaki jólétben él, akkor kötelessége segíteni rajtunk. Azt se felejtsük el, hogy az ilyen személyekre is tiszta indítékokkal kell tekintenünk. Ne legyünk irigyek rájuk (Példabeszédek 28:22).

Másodszor, mindenképp fizessük vissza a kölcsönt, méghozzá mihamarabb. Ha a kölcsönadó nem mond időpontot, mi tűzzünk ki egy határidőt, és tartsuk magunkat hozzá. A félreértések elkerülése végett érdemes leírni, amiben megállapodtunk (Jeremiás 32:9, 10). Ha lehetséges, személyesen fizessük vissza a tartozásunkat, hogy meg tudjuk köszönni a kölcsönt. Jó kapcsolatokat eredményez, ha lelkiismeretesek vagyunk. Jézus ezt mondta a hegyi beszédében: „legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem” (Máté 5:37). Továbbá ne feledkezzünk meg Jézus aranyszabályáról se: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12).

Amikor a kölcsönkérést fontolgatjuk, jusson eszünkbe a Biblia következő kijelentése: „Az biztos, hogy az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze” (1Timóteusz 6:6). Más szavakkal, a legegyszerűbben úgy kerülhetjük el a kölcsönkérés lehetséges szomorú következményeit, ha elégedettek vagyunk azzal, amink van. Őszintén szólva nem könnyű elégedettnek lenni, hiszen manapság a legtöbben mindent azonnal akarnak megkapni. Ezért fontos „az Isten iránti odaadás”. Hogy értsük ezt?

Nézzük meg, mi történt egy keresztény házaspárral Ázsiában. Fiatalok voltak, és arra vágytak, hogy nekik is legyen saját házuk. Ezért úgy döntöttek, hogy kiegészítik a megtakarított pénzüket egy banki kölcsönnel, és a rokonoktól is kérnek pénzt. Később azonban egyre nagyobb tehernek érezték hónapról hónapra törleszteni az adósságot. Mivel több munkát kellett vállalniuk, gyakran egész nap dolgoztak, így alig maradt idejük a gyerekeikre. A férj ezt mondja: „A stressz, a gyötrődés és az alváshiány óriási teherként nehezedett rám. Úgy éreztem, megfulladok.”

Idővel elgondolkodtak az 1Timóteusz 6:6-on, és felismerték, hogy nincs más választásuk, el kell adniuk a házat. Két évbe telt, mire egyenesbe jöttek anyagilag. Mit tanultak a történtekből? Ezt mondják: „Védelmet jelent, ha úgy tekintünk az anyagi javakra, ahogy a Biblia tanácsolja.”

A cikk elején említett szuahéli közmondást sokan ismerik, még sincs hatással rájuk. Bölcsen tesszük, ha az előbb megvizsgált bibliai alapelvek fényében komolyan átgondoljuk, hogy vajon jó döntés-e kölcsönkérni.