A közelmúltban jó néhány olyan könyv került forgalomba, amely az úgynevezett új ateisták nézeteit fejtegeti. Sokan felfigyeltek ezekre a kiadványokra, melyek nem kis vitát kavartak. Ennek kapcsán David Eagleman idegkutató megjegyezte: „Sokszor azt a benyomást keltik az olvasóban, hogy a tudomány már szinte minden kérdésre választ tud adni.” Ám hozzátette: „A helyes tudományos gondolkodás mindig igyekszik nyitott maradni; a tudomány története meglepetések története.”

Az idők folyamán tehetséges tudósok csakugyan meglepő áttöréseket értek el, miközben magyarázatot kerestek a természet rejtélyeire. Ugyanakkor néhányuk súlyos hibákat is elkövetett. Isaac Newton például minden idők egyik legnagyobb tudósa volt. Kifejtette, hogyan tartja egyben a gravitációs erő a bolygókat, a csillagokat és a galaxisokat, hogy egyetlen világegyetemet alkossanak. Kidolgozta a differenciál- és integrálszámítás alapjait, melyet a számítógépek tervezésében, az űrutazásban és az atomfizikában is használnak. De azt is tudnunk kell róla, hogy alkímiával is foglalkozott. Ez egy áltudomány volt, melynek a művelői ólmot és más fémeket szerettek volna arannyá változtatni, amihez az asztrológiát hívták segítségül, és varázsigéket használtak.

Több mint 1500 évvel Newton kora előtt Ptolemaiosz görög csillagász szabad szemmel vizsgálta az eget. Nyomon követte a bolygók útját az éjszakai égbolton, és nagyon jó térképeket készített. Mindamellett hitte, hogy a Föld a világmindenség középpontja. Carl Sagan asztrofizikus ezt írta róla: „A földközéppontú világképe 1500 évig tartotta magát, ami arra figyelmeztet, hogy az intelligencia önmagában még nem zárja ki, hogy valaki totális tévedésben legyen.”

A tudósok ma hasonló nehézségekkel találják szembe magukat. Vajon lesz olyan idő, amikor már mindent meg tudnak magyarázni a világegyetemmel kapcsolatban? Mindenképpen elismerésre méltó, hogy mennyit fejlődött már a tudomány, és milyen sok hasznunk származott ebből, de arról se feledkezzünk meg, hogy vannak korlátai. Paul Davies fizikus megállapította: „Ha valaki egy olyan, logikus magyarázat után kutat, amely mindenre kiterjed, és mentes az ellentmondásoktól, az kudarcra van ítélve.” A szavai azt a tagadhatatlan tényt tükrözik, hogy az emberek képtelenek minden részletében megérteni a körülöttük lévő világot. Ezért józanságra vall, ha fenntartásokkal fogadjuk az olyan állításokat, amelyek szerint a tudomány képes minden létező dologra magyarázatot adni.

A Biblia így ír a természet csodáiról: „Íme, szegélyei ezek [Isten] útjainak, és csak suttogás, amit róla hallottunk!” (Jób 26:14). Még mindig hatalmas az az ismeretanyag, amit az ember képtelen befogadni és felfogni. El kell ismernünk, hogy még ma is igazak Pál apostol szavai, melyeket közel 2000 évvel ezelőtt írt le: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” (Róma 11:33).