A Szentírás Jób patriarchát így jellemzi: „feddhetetlen és egyenes” (Jób 1:1). Lótot „igaz” embernek nevezi (2Péter 2:8, Biblia – Egyszerű fordítás). Dávidról pedig azt írja, hogy azt tette, ami „helyes” Isten szemében (1Királyok 14:8). De vizsgáljuk meg közelebbről az életüket. Látni fogjuk, hogy 1. hibáztak, 2. tanulhatunk a példájukból, és 3. az emberek a hibáik ellenére is képesek Isten kedvében járni.

Jób egymás után több igazságtalannak tűnő nehézséget is átélt. Helytelenül arra a következtetésre jutott, hogy Istent nem érdekli, hisz-e benne (Jób 9:20–22). Annyira biztos volt az igazában, hogy úgy tűnt, mintha igazabbnak tartaná magát Istennél (Jób 32:1, 2; 35:1, 2).

Lót egy egyszerű döntés előtt állt, de habozott. Nagyon aggasztotta, hogy a Szodomában és Gomorrában élők mennyire erkölcstelenek. A viselkedésük  „gyötrelmet okozott igaz lelkének” (2Péter 2:8, Egyszerű fordítás). Isten bejelentette, hogy el fogja pusztítani ezeket a gonosz városokat, de Lótnak és a családjának lehetővé tette, hogy megmeneküljön. Talán azt gondolnánk, hogy Lót azonnal élt a lehetőséggel. Ám ő ebben a fontos pillanatban tétovázott. A megmentésükre küldött angyaloknak kellett megragadni a kezüket, és kimenekíteni őket a városból (1Mózes 19:15, 16).

Dávidnak egyszer nem volt elég önuralma, és házasságtörést követett el egy férjes asszonnyal. Mi több, nehogy lelepleződjön, megölette az asszony férjét (2Sámuel 11. fejezet). A Biblia azt írja, hogy „amit Dávid tett, az rossz volt Jehova szemében” (2Sámuel 11:27).

Jób, Lót és Dávid követtek el hibákat, sőt nagyon komoly vétkeket is. De ahogy azt látni fogjuk, teljes szívből arra vágytak, hogy engedelmesen szolgálják Istent. Kifejezték, hogy sajnálják a történteket, és megtették a szükséges változtatásokat. Így Isten értékeléssel tekintett rájuk, és a Bibliában hűséges emberekként vannak ábrázolva.

Nem vagyunk tökéletesek, így természetesen hibázunk (Róma 3:23). De ha ez történik, fejezzük ki, hogy sajnáljuk, majd tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy helyrehozzuk a hibát.

Hogyan próbálta meg Jób, Lót és Dávid helyrehozni a hibáját? Jób teljes mértékben feddhetetlen volt. Miután Isten beszélt vele, változtatott  a gondolkodásán, és sajnálta, amit mondott (Jób 42:6). Lót ugyanúgy vélekedett a Szodomában és Gomorrában élők erkölcstelen viselkedéséről, mint Isten. De egy ideig nem érezte sürgősnek, hogy cselekedjen. Végül elhagyta a pusztulásra ítélt városokat, és elkerülte Isten ítéletét. Engedelmesen még csak vissza sem nézett arra, amit hátrahagyott. Dávid súlyos hibát követett el, amellyel megszegte Isten törvényét. Ám azzal, hogy őszintén megbánta a tettét, és Isten megbocsátását kérte, megmutatta, mi van a szívében (51. zsoltár).

Isten kedvezően vélekedett ezekről a férfiakról, mivel ésszerű és nem vár el lehetetlent az esendő emberektől. „Jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Ha Isten tudja, hogy nem vagyunk hibátlanok, akkor vajon milyen elvárásai vannak velünk szemben?

Amit Dávid a fiának, Salamonnak tanácsolt, segít megérteni, hogyan nyerhetjük el Isten tetszését: „Te pedig, Salamon fiam, ismerd meg atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel” (1Krónikák 28:9). Mit jelent teljes szívvel szolgálni? Azt, hogy szeretjük Istent, szeretnénk tudni, mi az akarata és a szerint élni. Nem jelent tökéletességet, inkább azt, hogy szeretnénk engedelmesen szolgálni Istent, és készségesen fogadni a fegyelmezését. Miért volt Jób „feddhetetlen”, Lót „igaz” ember, és miért írja a Biblia Dávidról, hogy azt tette, ami „helyes” Isten szemében? Mert szerették Istent, és arra vágytak, hogy engedelmeskedjenek neki. Noha követtek el hibákat, elnyerték Isten tetszését.

Ha akaratlanul helytelen dolog jut eszünkbe, vagy olyat mondunk, amit szégyellünk, esetleg olyasmit teszünk, amiről később felismerjük, hogy nem kellett volna, merítsünk erőt ezekből a bibliai példákból. Isten tisztában van vele, hogy jelenleg nem vagyunk tökéletesek. Azt viszont elvárja tőlünk, hogy szeressük őt, és igyekezzünk engedelmeskedni neki. Ha ilyen értelemben teljes a szívünk, biztosak lehetünk benne, hogy mi is elnyerhetjük Isten tetszését.