A Cselekedetek 2:5–11 szerint i. sz. 33 pünkösdjén nagy tömeg érkezett Jeruzsálembe „az ég alatt levő minden [nemzetből]”. Erről az első századi zsidó író, Philón is beszámolt.

Philón ezt írta a Jeruzsálembe érkezőkről: „Minden ünnepre számtalan városból özönlik ide a tömeg. Jönnek keletről, nyugatról, északról és délről, van, ki szárazföldön, és van, ki tengeren.” Egy levélből is idézett, melyet Nagy Heródes unokája, I. Agrippa küldött a római császárnak, Caligulának. Agrippa ezt mondta Jeruzsálemről: „A szent [város]. . . nemcsak Iudaia [Júdea] tartományának anyavárosa, hanem a legtöbbé is a gyarmatok által, melyeket alkalom adtán alapított a szomszédos [tartományokban]”.

Agrippa ezután olyan területeket sorolt fel, ahol zsidó gyarmatok, vagyis kolóniák alakultak. Egészen távoli vidékeket is megemlített, melyek Mezopotámiában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, Görögországban és a Földközi-tenger szigetein voltak. Joachim Jeremias tudós ezt mondta: „Ebben a felsorolásban nincs konkrét utalás arra, hogy a zsidók Jeruzsálembe utaztak volna, de burkoltan mégis benne van, hiszen minden felnőtt zsidónak kötelező volt megtennie ezt az utat” (5Mózes 16:16).

Évente három ünnepet tartottak Jeruzsálemben: a pászkát, a pünkösdöt és a lombsátorünnepet. Az i. sz. első században több százezren utaztak Jeruzsálembe ezekre az ünnepekre Izrael minden részéről, és más területekről is, ahol zsidók éltek (Lukács 2:41, 42; Cselekedetek 2:1, 5–11). Az utazóknak valahol meg kellett szállniuk.

Voltak, akik a barátaiknál aludtak, míg mások fogadókban vagy más szálláshelyeken. Jó néhányan pedig sátrat állítottak fel a város falain belül vagy kívül. Amikor Jézus utoljára volt Jeruzsálemben, Betániában szállt meg (Máté 21:17).

A templom közelében több olyan építményt is találtak, melyben számos kisebb medence volt. Ezek az épületek valószínűleg olyan szálláshelyek voltak, ahol az utazók megszállhattak, és meg is mosakodhattak, mielőtt a templomba indultak. Az egyik ilyen épületben talált felirat szerint a helyi zsinagóga elöljárója, Theodotosz pap építtette „a zsinagógát, hogy benne a Törvényt olvassák. . . valamint a vendégházat, a termeket, a vízellátást, hogy fogadóként használják azok, akiknek szükségük van rá, amikor idegenből jönnek.”