Krisztussal a Paradicsomban
218. ének
Krisztussal a Paradicsomban
1. Majd Édenkertben élsz velem,
Szólt rég a Krisztus, kedvesen.
Jó szó, mit vett egy tévedő,
Megörvendeztető,
Az Istenhez vivő.
Eljő majd a feltámadás,
Eltűnik végre már a gyász.
Jól értjük Királyság szavát,
Feltárta szent Atyánk,
Bő kegyét ontva ránk.
2. Az édenkerti szép remény
Most már ’nagy sokaságban’ él,
Hogy féljen, immár nincs oka,
Oly tiszta Jah szava,
El nem hagyná soha.
Hogy néki szolgáljunk tovább,
Őt kérjük hő imában hát.
Hűn éljünk, áldva szent nevét,
Elnyerjük úgy kegyét
Mert szívünk érte ég.
3. A díj, mit nyernek ’más juhok’,
Az édenkerti állapot.
Már értik a sok, nagy csodát,
Mit véghezvitt Atyánk,
A történelmen át.
Jóhírt visz mindenütt e nép,
Így víg lesz sokak szíve még.
Mind látja, hogy reménye szép:
Egy édenkerti lét,
Mit Krisztus rég ígért.