Tudják-e az elhunyt ősök, hogy mit tesznek az élők, és képesek-e segíteni az élőknek?

Préd 9:5: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.”

Jób 14:10, 21: „Elpusztul a földi ember, s hol van ő? Fiait tisztesség éri, de ő nem tud róla.”

Zsolt 49:10, 17–19: „a bölcsek is meghalnak, együtt vész el ostoba és oktalan, másokra kell hagyniuk javaikat. Halálakor úgysem vihet magával semmit, nem száll le vele dicsősége . . . lelke végül csak odáig jut, ameddig ősatyái nemzedéke. Soha többé nem látják a világosságot.”

Vajon nem érintetlenül marad-e az oltárra vagy a sírra helyezett étel? Nem azt jelenti ez, hogy a halottak képtelenek hasznát venni ezeknek?

Lásd még a „Spiritizmus” címszó alatti gondolatokat.

Van-e alapja annak a félelemnek, hogy az elhunyt ősök ártani fognak nekünk?

Préd 9:5, 6: „Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük [a halottaké] is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.”

Van-e az embernek a test halálát túlélő szellemi része?

Ez 18:4: „Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg.” (Lásd még a 20. verset is.)

 Zsolt 146:3, 4: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában . . . Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai.”

A tudósok és a sebészek nem találtak semmiféle bizonyítékot arra, hogy az emberben lenne egy öntudatos, eleven rész, amely túléli a test halálát.

Lásd még a „Halál” címszó alatt a 132—3. oldalt.

Mit szeretnél jobban, ha gyermekeid és unokáid még az életedben tisztelnének és szeretnének téged, vagy ha a halálod után, a sírodnál végeznének szertartásokat?

Ef 6:2, 3: „»Tiszteld apádat és anyádat«, ami az első parancs ígérettel: »hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.«” (A Biblia alapelvei szerint felnevelt gyermekek szívet megörvendeztető tisztelettel veszik körül szüleiket, amíg azok még élnek.)

Péld 23:22: „Hallgass apádra, aki nemzett téged, és meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett.”

1Tim 5:4: „Ha pedig valamely özvegynek vannak gyermekei vagy unokái, ezek először is azt tanulják meg, hogy a saját háznépükben éljenek Isten iránti odaadás szerint, és hogy mindig adják meg szüleiknek és nagyszüleiknek az őket megillető viszonzást, mert ez elfogadható az Isten szemében.”

Honnan származnak a valóságban azok az üzenetek, amelyeket a spiritiszta szellemidézők állítólag a halottaktól kaptak?

Ézs 8:19: „ha azt mondanák nektek: »Forduljunk a spiritiszta szellemidézőkhöz vagy azokhoz, akikben jövendőmondó szellem van, akik csipognak és kijelentéseket mormognak«, hát nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A halottakhoz kell fordulni az élőkért?” (Óva intene vajon Isten egy ilyen szokástól, ha ezáltal valóban a szeretteinkkel kerülnénk kapcsolatba?)

Csel 16:16: „amikor arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem,  jövendőmondó démon volt. Ő mindig nagy nyereséghez juttatta urait azzal, hogy a jövendölés mesterségét űzte.”

Lásd még a „Spiritizmus” címszó alatt a 332—4. oldalt.

Kit kell imádnunk?

Luk 4:8: „Jézus így szólt hozzá: »Meg van írva: ,Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.’«”

Ján 4:23, 24: „eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

Milyen reményünk van arra, hogy a jövőben együtt legyünk családtagjainkkal, még azokkal is, akik már elhunytak?

Ján 5:28, 29: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására.”