Valóban tudományos az evolúció?

A „tudományos módszer” a következő: a történések megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet felállítása, hogy mi lehet igaz; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az elméleten alapuló jóslatok valóra válnak-e. Vajon ezt a módszert követik azok, akik az evolúcióban hisznek, és tanítják azt?

Robert Jastrow csillagász azt mondja, hogy a tudósok „sajnálatára nincs egyértelmű válasz, mivel a kémikusoknak mind ez ideig nem sikerült megismételniük a természet azon  kísérleteit, melyek során élettelenből élőt teremtett. A tudósok nem tudják, hogyan történt ez” (The Enchanted Loom: Mind in the Universe. [New York, 1981] 19. o.).

Loren Eiseley evolucionista elismerte: „Miután a teológusokat megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra támaszkodnak, a tudósok abban a nem irigylendő helyzetben találták magukat, hogy kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy amit napjaink minden erőfeszítése sem képes megvalósítani, az valóban megtörtént a kezdet kezdetén” (The Immense Journey. [New York, 1957] 199. o.).

A New Scientist szerint „egyre több tudós, főleg egyre nagyobb számú evolucionista . . . azt állítja, hogy Darwin fejlődéselmélete egyáltalán nem valódi tudományos elmélet . . . A kritikusok között sokaknak a legmagasabb akadémiai végzettségük van” (1981. június 25., 828. o.).

H. S. Lipson fizikus kijelentette: „Az egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés. Tudom, hogy ez irtózatos egy fizikusnak, mint ahogy nekem is, de nem vethetünk el egy olyan elméletet, amely nem tetszik nekünk, ha azt kísérleti bizonyítékok támasztják alá.” (Kiemelés tőlünk.) (Physics Bulletin. 1980, 31. köt., 138. o.)

Egyetértés van-e az evolúció védelmezői között? Milyen érzést keltenek benned a tanításukkal kapcsolatban itt felsorolt tények?

Darwinnak A fajok eredete című műve centenáriumi kiadásának (London, 1956) bevezetőjében ez olvasható: „Miként ismeretes, a biológusoknak igen különböző a felfogásuk nemcsak az evolúció okairól, hanem még a tényleges folyamatról is. Ezek a különbségek azért állnak fenn, mert a bizonyítékok nem kielégítőek, és nem tesznek lehetővé határozott következtetéseket. Ezért messzemenően jogos és helyénvaló a nem tudományos nyilvánosság figyelmét az evolúcióval kapcsolatos nézeteltérésekre irányítani” (W. R. Thompson, a Biológiai Növényvédelem Nemzetközösségi Intézetének akkori igazgatója; Ottawa, Kanada).

„Egy évszázaddal Darwin halála után még ma sincs a legcsekélyebb bizonyítható vagy akár elfogadható magyarázatunk  sem arra, hogyan ment végbe a valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész kérdésben a nézeteltérések szokatlan sorozatához vezetett . . . Az evolucionisták között csaknem nyílt háborúskodás áll fenn, amelyben mindenféle [evolucionista] irányzat új módosításokat sürget” (C. Booker [a londoni Times egyik írója]; The Star. [Johannesburg] 1982. április 20., 19. o.).

A Discover című tudományos folyóirat ezt írta: „Az evolúciót . . . nemcsak a fundamentalista keresztények támadják, hanem neves tudósok is kétségbe vonják. A paleontológusok — vagyis a kövületek tanulmányozásával foglalkozó tudósok — között is egyre több az eltérő vélemény” (1980. október, 88. o.).

Milyen nézetet támasztanak alá a kövületek?

Darwin elismerte: „Ha tényleg az volna a helyzet, hogy nagyszámú . . . faj egyszerre keletkezett volna, az valóban végzetes lenne a[z] evolúció elméletére nézve” (A fajok eredete. Typotex Kiadó, 2000, 288. o.). Vajon azt igazolják a bizonyítékok, hogy a „nagyszámú . . . faj” egy időben jött létre, vagy az evolucionisták által vallott fokozatos fejlődést?

Találtak-e elegendő kövületi anyagot ahhoz, hogy helytálló következtetést lehessen levonni?

Porter Kier, a Smithsonian Intézet tudósa kijelentette: „A világ múzeumaiban százmillió, jegyzékbe vett és azonosított kövület található” (New Scientist. 1981. január 15., 129. o.). Az A Guide to Earth History hozzáfűzi: „A kövületek által a paleontológusok most kiváló képet tudnak elénk tárni az elmúlt korok életéről” ([New York, 1956] Richard Carrington, Mentor edition, 48. o.).

Miről tanúskodnak a valóságban a kövületek?

A chicagói Természettörténeti Field Múzeum által kiadott Bulletin rámutatott: „Darwin [evolúciós] elmélete mindig szorosan kapcsolódott a kövületi bizonyítékokhoz, és valószínűleg a legtöbben azt feltételezik, hogy a kövületeknek igen jelentős szerepük van az általános bizonyítási eljárásban, melyet az élet eredetének darwini magyarázata végett folytatnak.  Sajnos, ez nem egészen igaz . . . a geológiai feljegyzések sem akkor, sem azóta nem szolgáltatták egy lassan előrehaladó evolúció bizonyítékának szépen egymásra épülő láncolatát” (1979. január, 50. évf., 1. sz., 22—3. o.).

Az A View of Life című könyv ezt írja: „A kambrium kezdetétől számítva körülbelül tízmillió év alatt bolygónkon mindent felülmúló látványos változatosságban jelent meg a vázas gerinctelen állatok összes fő csoportja” ([Kalifornia, 1981] Salvador E. Luria, Stephen Jay Gould, Sam Singer, 649. o.).

Alfred Romer paleontológus ezt írta: „Ez alatt [a kambriumi réteg alatt] terjedelmes vastagságú üledékek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet majdhogynem minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre” (Natural History. 1959. október, 467. o.).

Harold Coffin zoológus ezt állítja: „Ha igaz lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem találták meg azokat, és a tudósok elismerik, hogy kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. Kizárólag a tények, vagyis kizárólag a földön valóban feltárt dolgok alapján tehát a hirtelen megvalósult teremtésnek — a főbb életformák létrejöttének — az elmélete illik legjobban a képbe” (Liberty. 1975. szeptember/október, 12. o.).

A Cosmos című könyvében Carl Sagan őszintén elismerte: „A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a nagy Tervező elméletével” ([New York, 1980] 29. o.).

Létrejöhetett-e az evolúció mutációk, azaz ugrásszerű génelváltozások eredményeként?

A Science Digest állítása szerint „az evolucionista revizionisták úgy gondolják, hogy a kulcsszerepet betöltő szabályozó gének mutációi lehetnek az elméletük szerinti kvantumugrásokhoz szükséges genetikus légkalapácsok”. A folyóirat azonban a brit zoológust, Colin Pattersont is idézi, aki megjegyezte: „A spekuláció megengedett. Semmit sem tudunk ilyen domináns  szabályozó génekről” (1982. február, 92. o.). Más szavakkal: egyetlen olyan bizonyíték sincs, amely az elméletet alátámasztaná.

A The Encyclopedia Americana elismeri: „Úgy tűnik, nehéz összeegyeztetni azt a tényt, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóság az, hogy a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és úgy látszik, a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat” ([1977] 10. köt., 742. o.).

Mi a helyzet a tankönyvekben, enciklopédiákban és múzeumokban ábrázolt „majomemberekkel”?

„Az ilyen rekonstrukciókon a testet és szőrzetet a fantázia alapján kell elkészíteni . . . A bőrszín, a szőrzet színe, minősége és eloszlása, a vonások és az arckifejezés — nos, ezek a jellemzők egy őstörténeti korból származó ember esetében teljesen ismeretlenek” (The Biology of Race. [New York, 1971] James C. King, 135., 151. o.).

„A művészi elképzelések túlnyomó többsége inkább fantázián, mintsem bizonyítékon alapszik . . . A művészek kénytelenek valamilyen majomhoz is, és emberhez is hasonló lényt alkotni; minél régebbinek tartják azt, annál inkább majomhoz hasonlóvá formálják” (Science Digest. 1981. április, 41. o.).

„Amint lassanként rájövünk, hogy a primitív emberek egyáltalán nem »vademberek«, ugyanúgy azt is meg kell értenünk, hogy a jégkorszak első emberei sem voltak oktalan állatok, sem félig majmok, sem idióták. Ennélfogva leírhatatlan butaság valamennyi kísérlet, amellyel megpróbálják rekonstruálni a Neander-völgyi vagy a pekingi ősembert” (Man, God and Magic. [New York, 1961], Ivar Lissner, 304. o.).

Vajon nem tényként beszélnek a tankönyvek az evolúcióról?

„Sok tudós képtelen a dogmatikussá válás ellen védekezni . . . a fajok eredetének kérdését ismételten úgy állítják be, mintha az már végleg tisztázott lenne. Semmi sincs messzebb az igazságtól . . . A dogmatizmusra való hajlam viszont fennáll,  és ez nem használ a tudomány ügyének” (The Guardian. London, 1980. december 4., 15. o.).

Ésszerű-e azonban elhinni azt, hogy a földön minden hat nap alatt lett megteremtve?

Egyes vallásos csoportok azt tanítják, hogy Isten hat 24 órás nap alatt teremtett meg mindent. Ám a Biblia nem ezt mondja.

Az 1Mózes 1:3–31 arról tájékoztat, hogy Isten hogyan készítette elő a már meglevő földet az embereknek lakóhelyül. Azt írja, hogy egy hat napon át tartó időszak alatt került sor minderre, de arról nem esik szó, hogy ezek 24 órás napok voltak. Általános szokás például „a nagyapja napjaiban” kifejezéssel valakinek az egész életidejére utalni. Így a Biblia is gyakran használja hosszabb időtartam kifejezésére a „nap” szót. (Vesd össze: 2Péter 3:8.) Ennek megfelelően a Mózes első könyvének 1. fejezetében leírt ’napok’ esetében ésszerűen beszélhetünk több ezer éves korszakokról.

További részletek végett lásd a 369. oldalt.

„Én az evolúcióban hiszek”

Ezt válaszolhatod: „Hiszi azt, hogy ebben Isten valamilyen módon közreműködött, vagy úgy gondolja, hogy az élet kialakulása kezdettől fogva kizárólagosan a véletlen műve volt?” A válasz alapján folytasd a beszélgetést.

Vagy ezt is mondhatod: „Ugye nem lenne helyes elvetni valamit, ami teljes mértékben tudományos ténynek bizonyult? . . . Ismerem néhány tudósnak az ezzel kapcsolatos kijelentéseit, és nagyon érdekesek.” (Használd fel a 89—90. oldalon a „Valóban tudományos az evolúció?” vagy a 90—1. oldalon az „Egyetértés van-e az evolúció védelmezői között? . . .” alcím alatt található anyagot.)

Egy másik lehetőség: „Ha valamit szilárd bizonyítékok igazolnak, azt el kellene hinnünk, nem igaz? . . . Emlékszem a tankönyveimben az evolúció alátámasztását szolgáló kövületek képeire. Azóta viszont volt alkalmam elolvasni a kövületekről a tudósok néhány igen érdekes megjegyzését. Egyet-kettőt  ezek közül meg is tudok mutatni Önnek.” (Használd fel a 91—2. oldalon a „Milyen nézetet támasztanak alá a kövületek?” alcím alatt található anyagot.)

Egy további javaslat: „Ugye jól gondolom, hogy Ön szívesen tekinti az életet olyannak, amilyen az a valóságban? . . . Nekem is ez a nézetem.” Esetleg tedd még hozzá: „Ha kint járunk a természetben, és közben fából és kövekből összetákolt házra bukkanunk, nyilvánvaló számunkra a következtetés, hogy valamikor járt már ott valaki, aki felépítette azt, nem igaz? . . . De vajon logikus lenne ezek után úgy következtetnünk, hogy a ház körül növő virágok a puszta véletlen folytán kerültek oda? Ha így gondolkodnánk, nem kellene mást tennünk, csak közelebbről szemügyre vennünk a bonyolult alkotást, hiszen közismert az az alapvető igazság, hogy ahol alkotás van, ott alkotó is van. Ezt mondja a Biblia is a Héberek 3:4-ben.”

Vagy ezt is válaszolhatod (egy idősebb személynek): „Ugye az egyik alapvető evolúciós elképzelés az, hogy az evolúció áll az emberiség haladásának hátterében, vagyis ez által fejlődött azzá, ami jelenleg?” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Ön már jó néhány évet leélt. Emlékszik még arra, milyenek voltak a körülmények az Ön gyermekkorában? Akkoriban is ilyen nagy méreteket öltött a bűnözés, mint ma? . . . Akkor is mindig be kellett zárni az ajtókat? . . . Ön szerint elmondható, hogy abban az időben az emberek többet törődtek a szomszédaikkal és az idősebbekkel, mint ma? . . . Akkor tehát mialatt a technika területén óriási fejlődés tapasztalható, úgy tűnik, éppen ezek megvalósítója, az ember elveszít néhányat az életben legfontosabbnak számító tulajdonságok közül. Mi ennek az oka?” 2. „Úgy gondolom, hogy ezek az állapotok, amelyeket mindketten átéltünk, megegyeznek azzal, amit a Biblia a Róma 5:12-ben leír . . . A valóság az, hogy a világ hanyatlóban van.” 3. „A Bibliából viszont megtudjuk, hogyan fog ez a helyzet megváltozni (Dán 2:44; Jel 21:3, 4).”

„Én abban hiszek, hogy Isten az evolúció által teremtette meg az embert”

Ezt válaszolhatod: „Beszéltem már hasonlóképpen vélekedő emberekkel. Jól gondolom, hogy Önnek erős hite van Istenben? . . . Ezek szerint az Ön életében a hit az első helyen áll,  s ebből a nézőpontból kívánja megítélni a dolgokat, vagy tévedek? . . . Én is így vagyok ezzel.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Tudom, hogy ha az, amit hiszek, valóban igaz, akkor nem mond ellent a tudományosan igazolt tényeknek. Ugyanakkor tudom, hogy butaság lenne, ha figyelmen kívül hagynám Isten Szavát, hiszen Isten sokkal jobban ismeri saját alkotásait, mint bármelyikünk. Nagy hatással van rám, amit a Biblia, Isten ihletett Szava mond itt, az 1Mózes 1:21-ben.” (Emeld ki, hogy „a maga neme szerint”.) 2. „Az 1Mózes 2:7-ből aztán megtudjuk, hogy Isten az embert nem a már élő állatokból, hanem a porból alkotta meg.” 3. „A 21., 22. versben pedig azt olvashatjuk, hogy Éva nem valamilyen állatból lett megformálva, hanem Ádám egyik bordája volt a kiinduló anyag.”

Vagy ezt is mondhatod (miután a fentiek alapján sikerült közös alapot találni): „Vannak, akik azt mondják, hogy az Ádámról szóló bibliai leírás csupán jelképes. De milyen következtetésre jutnánk, ha ez így lenne?” 1. „Figyelje meg, mit ír a Róma 5:19: »ahogy az egy ember [Ádám] engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ugyanúgy az egynek [Jézus Krisztusnak] engedelmessége által is sokan igazságossá fognak válni.« Az 1Korintusz 15:22 hasonlóképpen fogalmaz: »ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni.« Ha azonban ez az ’egy’ ember, akit Ádámnak hívtak, a valóságban nem létezett, akkor soha nem is vétkezhetett. Ha nem vétkezett, az utódok sem örökölhettek bűnt, s akkor Krisztusnak szükségtelen lett volna az életét odaadnia az emberekért. Ha viszont Krisztus igazából nem adta oda értünk az életét, akkor a jelenlegi néhány éven kívül nincs kilátásunk hosszabb életre. Ez azt jelentené, hogy az egész keresztényiségnek tulajdonképpen semmi értelme.” 2. „Ám a keresztényiségben találhatók meg a legmagasabb erkölcsi alapelvek. Vajon lehetséges, hogy az igazságra és az őszinteségre vonatkozó legkiválóbb tanítások alapvetően hamis dologból származnak?” (Lásd még az „Ádám és Éva” címszó alatti gondolatokat a 27—9. oldalon.)

„De művelt emberek is hisznek benne”

Ezt válaszolhatod: „Ez igaz, de én már megfigyeltem, hogy van, amikor még az evolúció hívei között is nagyon megoszlanak  a vélemények. [Idézz példákat a 90—1. oldalról.] Ezért magunknak kell megvizsgálnunk a bizonyítékokat, hogy eldönthessük, miben higgyünk: az evolúcióban vagy a teremtésben.”

Vagy ezt is mondhatod: „Úgy van. De arra is rájöttem már, hogy más nagy műveltségű emberek nem hisznek benne.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Miért van ez a különbség? Mindannyian azonos bizonyítékok birtokában vannak. Nem lehet, hogy az indíték játszik szerepet? Elképzelhető, nem?” 2. „Hogyan lehet eldönteni, hogy kinek higgyünk? Mint csoportot (anélkül, hogy egyes személyeket bírálnánk), Ön szerint kiket tekinthetnénk becsületesebbeknek: azokat, akik meg vannak győződve arról, hogy Isten teremtette az embert, s ezért érzik, hogy felelősséggel tartoznak neki, vagy azokat, akik kijelentik, hogy a véletlen eredményeként jöttek létre, s ilyenformán csak önmaguknak tartoznak számadással?” 3. „Tehát személyesen kell megvizsgálnunk a bizonyítékokat, ha tisztázni szeretnénk a kérdést, hogy a teremtés vagy az evolúció adja-e meg a legmegnyugtatóbb választ az élet keletkezésére.”