Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Gonoszság

Gonoszság

Meghatározás: Nagyfokú erkölcsi romlottság. Gyakran olyasmire utal, ami káros, kedvezőtlen vagy romboló hatású.

Miért van oly sok gonoszság?

Isten nem okolható ezért. Ő tökéletes kezdettel indította útnak az emberiséget, az emberek azonban úgy határoztak, hogy figyelmen kívül hagyják Isten követelményeit, s maguk döntik el, hogy mi a jó, és mi a rossz (1Móz 3:5, 6; 5Móz 32:4, 5; Préd 7:29). Így gonosz, emberfeletti erők befolyása alá kerültek (Ef 6:11, 12).

1Ján 5:19: „az egész világ a gonosz hatalmában van.”

Jel 12:7–12: „háború tört ki az égben . . . a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem diadalmaskodott, és többé már helyet sem találtak számukra az égben. Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt . . . »Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.«” (Ez a világra szakadó, fokozott „jaj” azóta tapasztalható, amióta — a Királyság megszületése után — Sátánt kivetették az égből. Lásd a 10. verset.)

2Tim 3:1–5: „tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak, természetes vonzalom nélküliek, olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők, árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak.” (Ez az igaz imádatban bekövetkezett hitehagyás évszázadainak gyümölcse. Ezek az állapotok azért alakultak ki, mert a magukat vallásosnak tartó emberek figyelmen kívül hagyták, mit mond valójában Isten Szava. Hamisnak bizonyultak arra az erőre nézve, amely által az Isten iránti igazi odaadás képes jó irányba befolyásolni az ember életét.)

 Miért engedi meg Isten?

Időnként úgy tűnhet, hogy a legjobb lenne egyszerűen megszabadulni a gonoszoktól. Vágyunk rá, hogy vége legyen a gonoszságnak, pedig mi viszonylag rövid ideje, mondhatni csak néhány éve szenvedünk miatta, ahhoz képest, hogy mióta létezik. Mit érezhet akkor Jehova Isten? Évezredek óta őt okolják, sőt átkozzák is az emberek a nehezen elviselhető körülmények miatt. De ezeknek nem ő az oka, hanem Sátán és a gonosz emberek. Jehovának megvan a gonoszok megsemmisítéséhez szükséges hatalma. Ezért biztosan alapos indoka van arra, hogy miért nem teszi meg ezt. Meglepjen minket, hogy Jehova eljárása a helyzet orvoslására nem egyezik meg azzal, amit mi tennénk? Jóval nagyobb tapasztalata van, mint az embereknek, és sokkal jobban átlátja a helyzetet, mint bármelyikünk. (Vesd össze: Ézsaiás 55:8, 9; Ezékiel 33:17.)

Nem lenne gonoszság, ha Isten nem adott volna szabad akaratot intelligens teremtményeinek. Isten azonban felruházott minket azzal a képességgel, hogy dönteni tudjunk, hogy az iránta érzett szeretetből engedelmeskedünk neki, vagy engedetlenek vagyunk (5Móz 30:19, 20; Józs 24:15). Azt kívánjuk, bárcsak másképp lenne? Ha szülők vagyunk, mi tesz minket boldogabbá? Az, ha gyermekeink szeretetből engedelmeskednek nekünk, vagy ha mi vesszük rá őket? Kényszerítenie kellett volna Istennek Ádámot az engedelmességre? Valóban boldogabbak lennénk, ha olyan világban élnénk, ahol kényszerítve lennénk arra, hogy engedelmeskedjünk Istennek? Mielőtt Isten elpusztítja ezt a gonosz rendszert, lehetőséget ad az embereknek arra, hogy megmutassák, valóban szeretnének-e igazságos törvényeivel összhangban élni vagy sem. Nem kétséges, hogy az általa meghatározott időpontban ő elpusztítja a gonoszokat (2Tessz 1:9, 10).

Bölcsességében időt ad létfontosságú vitakérdések tisztázására. 1. Édenben kétségbe vonták Jehova uralmának igazságosságát és jogosságát (1Móz 2:16, 17; 3:1–5). 2. Kétség merült fel Isten égben és földön élő összes szolgájának feddhetetlensége felől (Jób 1:6–11; 2:1–5; Luk 22:31). Isten azonnal elpusztíthatta volna a lázadókat (Sátánt, Ádámot és Évát), de ezzel semmit sem tisztázott volna. A hatalom nem bizonyítja valakinek az igazát. A felvetett vitakérdések erkölcsi természetűek. Isten nem azért engedett időt, mintha ő maga akart volna bármi felől is megbizonyosodni, hanem azért, hogy minden szabad akarattal felruházott teremtményének lehetőséget adjon meggyőződni az uralma elleni lázadás vészterhes következményeiről, és egyben alkalmat adjon arra, hogy személyesen állást foglalhassanak ebben a létfontosságú ügyben. A vitakérdések tisztázása után soha senki nem kap többé lehetőséget a békebontásra. Az egész világegyetem szép rendje, harmóniája és jóléte Jehova nevének megszentelésétől függ, valamint attól, hogy minden intelligens teremtménye szívből tisztelje őt. (Lásd még a „Sátán, az Ördög” címszó alatt a 322—3. oldalt.)

Szemléltetés: Ha valaki nyilvánosan azzal vádol meg téged, hogy visszaélsz családfői helyzeteddel, hogy gyermekeidnek sokkal jobb lenne, ha tőled függetlenül dönthetnének, és hogy nem szeretetből, hanem anyagi előnyök miatt engedelmeskednek neked, hogyan tudnád rendezni ezt az ügyet? Vajon meggyőzné a környezetedet a vádak hamisságáról, ha agyonlőnéd a vádaskodót? Mennyivel nyomatékosabb válasz lenne az, ha alkalmat adnál a gyermekeidnek, hogy tanúidként igazolják, hogy igazságos és szeretetteljes családfő vagy, s azért élnek veled, mert szeretnek téged. Ha gyermekeid közül némelyek a vádaskodó oldalára állnának, elhagynák a házad, és más életmódot folytatva életüket tönkretennék, az őszinte szemlélők csak még inkább meggyőződhetnének arról, hogy jobb lett volna a gyermekeknek, ha követik az irányításodat.

Származott-e valami hasznunk abból, hogy Isten egészen napjainkig megengedte a gonoszságot?

2Pét 3:9: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson.” (Mivel türelme mindmáig tart, lehetőségünk van megmutatni, hogy bűnbánók vagyunk, és szeretnénk alárendelni magunkat Jehova igazságos uralmának, ahelyett hogy magunk akarnánk eldönteni, hogy mi jó, és mi rossz.)

Róma 9:14–24: „Akkor hát mit mondjunk? Igazságtalanság van az Istennél? Soha ne legyen úgy! . . . Na és ha az Isten — bár az az akarata, hogy megmutassa haragját és megismertesse hatalmát — nagy hosszútűréssel megtűrte a harag pusztulásra méltónak készített edényeit [azaz eltűrte egy ideig a gonoszok létezését], hogy megismertethesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, melyeket előre elkészített a dicsőségre [vagyis arra használja fel az időt, hogy bizonyos emberekre kiterjessze irgalmát, összhangban akaratával], mármint minket, akiket nemcsak a zsidók közül hívott el, hanem a nemzetek közül is?” (Így tehát Isten azért halasztotta el a gonoszok megsemmisítését, hogy legyen ideje olyan személyek kiválasztására, akiket Krisztussal együtt megdicsőít mint az égi Királyság tagjait. Jogtalanul járt el Isten bárkivel szemben? Nem. Ez része Jehova elrendezésének, amely által mindenféle ember áldásban és abban a kegyben részesül, hogy lehetősége lesz örökké élni a paradicsomi földön. Vesd össze: Zsoltárok 37:10, 11.)

Ha valaki azt mondja:

„Miért engedi meg Isten ezt a gonoszságot?”

Ezt válaszolhatod: „Jó kérdés. Isten sok hűséges szolgáját nyugtalanítja a mindenütt megnyilvánuló gonoszság (Hab 1:3, 13).” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Nem azért, mintha Isten közömbös lenne. Ő biztosít minket arról, hogy kitűzött egy időpontot, amikor számadásra hívja a gonoszokat (Hab 2:3).” 2. „De milyen követelményeknek kell eleget tennünk, ha szeretnénk életben maradni, amikor ez az idő elérkezik? (Hab 2:4b; Sof 2:3).”

Vagy ezt is mondhatod: „Örülök, hogy felvetette ezt a kérdést. Ez sok tiszta szívű embert nyugtalanít. De van itt néhány kiváló gondolat, amely választ ad az Ön kérdésére.” (Olvassátok el együtt a  118—20. oldalon leírtak egy részét.)

„Ennyi idő után nem hiszem, hogy Isten bármit is tenni fog a helyzet megváltoztatására”

Ezt válaszolhatod: „Örülök, hogy hisz Istenben. Való igaz, hogy sok gonoszság van, ami elég régóta fennáll. De fontolóra vette-e már, hogy . . . ?” (Használd fel a 118. oldal 1. bekezdésében lévő gondolatokat arra vonatkozóan, hogy mióta tűr Isten.)

Vagy ezt is mondhatod: „Biztosan igazat ad nekem, ha azt mondom, hogy aki házat tud építeni, rendben is tudja tartani . . . Mivel Isten teremtette meg a földet, nem okozhat neki nehézséget rendbe tenni. Miért vár akkor oly sokáig? A következő választ igen megnyugtatónak tartom. Elmondaná nekem, mit gondol erről?” (Olvassátok el együtt a 118—20. oldal anyagát.)