Milyen segítséget nyújt a Biblia ahhoz, hogy megértsük a lélek fogalmát?

1Móz 2:7: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” (Figyeld meg, hogy nem azt olvassuk itt, hogy az ember lelket kapott, hanem azt, hogy lélek, azaz élő személy lett.) (A héber szónak az a része, melyet itt „lélek”-nek fordítottak, a neʹfes. A Kár. és a Kom. hasonlóképpen fordítja. A Káldi, Kat., ÚRB, KNB azt írják, „élőlénnyé lett”.)

1Kor 15:45: „Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.” (A Keresztény Görög Iratok megfogalmazása tehát megegyezik a Héber Iratokkal a lélekre vonatkozóan.) (Az itt „lélek” szóval fordított görög szó a pszü·khéʹ tárgyesete. A Csia, a Kár. és a Káldi, 1865 szintén a „lélek” szót használja; a Kat., a B.—D., a Káldi és a KNB a „lény” szóval él.)

1Pét 3:20: „Noé napjaiban . . . kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen.” (Az itt „lélek” szóval visszaadott görög szó a pszü·khaiʹ, a pszü·khéʹ többes száma. Ilyenformán fordítja ezt a B.—D., Csia, Káldi, Kár. és az ÚRB is, míg a Szep. azt írja, hogy „ember”.)

1Móz 9:5: „Ezenkívül számon kérem a ti lelketek [azaz „életetek”, a héber neʹfes szóból] vérét.” (Itt a szöveg azt mondja, hogy a léleknek van vére.)

Józs 11:11: „Kardélre hánytak abban minden lelket [héberül: neʹfes], és pusztulásra adták azokat.” (Itt a lélekről azt olvassuk, hogy karddal megérinthető. Ezek a lelkek tehát nem lehettek szellemi lények.)

 Hol írja azt a Biblia, hogy az állatok is lelkek?

1Móz 1:20, 21, 24, 25: „Majd ezt mondta Isten: »Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek* sokaságától . . .« És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket, és mindenféle mozgó, élő lelket teremtett, amely a vizekben kezdett nyüzsögni a maga neme szerint, és mindenféle szárnyas repdeső teremtményt a maga neme szerint . . . Majd ezt mondta Isten: »Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint . . .« Isten kezdte megalkotni a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földi csúszó és mászó állatot a maga neme szerint.” (*A héberben itt a neʹfes szót találjuk. Néhány fordítás ’élőlénynek’ fordítja.)

3Móz 24:17, 18: „Ha egy ember agyonüt egy emberi lelket [héberül: neʹfes], akkor halállal kell lakolnia. Ha pedig valaki háziállat lelkét [héberül: neʹfes] üti agyon, kártérítést kell adnia érte, lelket lélekért.” (Figyeld meg, hogy lélek jelentésű ugyanazon héber szó fordul elő mind az emberek, mind az állatok esetében.)

Jel 16:3: „Az pedig vérré vált, mint amilyen a halott vére, és minden élő lélek* meghalt, igen, ami a tengerben volt.” (Tehát a Keresztény Görög Iratok is utalnak arra, hogy az állatok lelkek.) (*A görög szövegben itt a pszü·khéʹ szót találjuk. A Kom. és a Vida ’léleknek’ adja vissza. Néhány fordító az „élőlény” vagy „állat” szót használja.)

Hittudósok, akik nem Jehova Tanúi, elismerik-e, hogy ezt mondja a lélekről a Biblia?

„Az Ósz.-ben [Ószövetségben] nem választható szét a test és a lélek. Az izraelita tárgyilagosan látta a dolgokat, a maguk teljességében, így az embert személynek, és nem összetett dolognak tekintette. A nepeš [neʹfes] kifejezés — jóllehet mi a lélek szóval fordítjuk — sohasem jelent a testtől vagy személytől különálló lelket . . . A [pszü·khéʹ] kifejezés a nepeš megfelelője az Úsz.-ben [Újszövetségben]. Jelentheti az életelvet, magát az életet vagy az élőlényt” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XIII. köt., 449—50. o.).

„A ’lelket’ jelentő héber kifejezést (neʹfes, az, ami lélegzik) Mózes használta . . . , ’megelevenített lény’ a jelentése, és alkalmazható nem emberi lényekre is . . . Az újszövetségbeli  pszü·khē (’lélek’) használata hasonló a nefes alkalmazásához” (The New Encyclopædia Britannica. [1976] Macropædia, 15. köt., 152. o.).

„A test feloszlása után tovább élő lélekbe vetett hit inkább filozófiai vagy teológiai spekuláció, mintsem egyszerűen hit dolga, és ezért a Szentírás sehol sem tanítja kifejezetten” (The Jewish Encyclopedia. [1910] VI. köt., 564. o.).

Meghalhat-e az emberi lélek?

Ez 18:4: „Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek* vétkezik, az hal meg.” (*A héberben „neʹfes”. Ezt a Kár., ÚRB és KNB a „lélek” szóval adja vissza. Van olyan fordítás, amely azt mondja, hogy „aki”.)

Máté 10:28: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket [vagyis „életet”] nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket* is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (*A görög szövegben itt a pszü·khéʹ szó tárgyesetét találjuk. A B.—D., Csia, Káldi, Kat., Kár., ÚRB és KNB a „lélek” szót használja.)

Csel 3:23: „Igen, minden lélek [görögül: pszü·khéʹ], amely nem hallgat arra a Prófétára, teljesen kiirtatik a nép közül.”

Élhetnek-e örökké az emberi lelkek (emberek)?

Lásd az „Élet” címszó alatt a 74—9. oldalt.

Azonos-e a lélek a szellemmel?

Préd 12:7: „Akkor a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem [vagyis életerő; héberül: rúʹach] visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” (Figyeld meg, hogy a szellem szó héber megfelelője a rúʹach, míg a lélek szóé a neʹfes. Az írásszöveg nem azt jelenti, hogy a szellem a halál beálltával eljut Isten személyes jelenlétébe; ehelyett arra utal, hogy teljes mértékben Istenen múlik, hogy valaki élhet-e majd újra. Tulajdonképpen azt mondhatjuk — hasonló szóhasználattal élve —, hogy ha egy ingatlan vásárlója nem teljesíti fizetési kötelezettségét, az ingatlan tulajdonjoga „visszatér” eredeti tulajdonosához.) (Az IMIT és a Kám. [12:9] a rúʹach szót „szellem” szóval fordítja. A Kat. és a KNB azt írja: „éltető lehelet.”)

 Préd 3:19: „az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük [héberül: rúʹach] van mindegyiküknek.” (Így tehát mind az emberekben, mind az állatokban ugyanaz a rúʹach, azaz szellem van. A 20., 21. vers magyarázatát lásd a 341. oldalon.)

Héb 4:12: „az Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket [görögül: pszü·khészʹ] és a szellemet [görögül: pneuʹma·tosz], az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.” (Figyelemre méltó, hogy a „szellem” szó a görögben nem azonos a „lélek” szóval.)

Tovább él-e az ember, és öntudatánál van-e, miután a szellem elhagyta a testet?

Zsolt 146:4: „Kimegy a szelleme [a héber rúʹach szóból], és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai.” (A NAB és a Dy a „szellem” szóval fordítja itt a rúʹach szót. A Kat. azt írja: „élet.” Van olyan fordítás, amely a „lehelet” szót használja.) (Lásd még: Zsoltárok 104:29.)

Honnan ered a kereszténységnek az anyagtalan, halhatatlan lélekbe vetett hite?

„A kereszténységnek az az elképzelése, hogy egy Isten által teremtett, és a fogamzáskor a testbe oltott szellemi lélek teszi az embert élő egésszé, a keresztény filozófia hosszas fejlődésének eredménye. Csak a keleti Órigenész [meghalt kb. i. sz. 254-ben] és a nyugati Szent Ágoston nyomán [meghalt i. sz. 430-ban] lett a lélekből szellemi szubsztancia, és a természetéből filozófiai szemlélet . . . Az ő [Ágoston] tanítása . . . sok mindent (beleértve némely hiányosságot is) köszönhet az újplatonizmusnak” (New Catholic Encyclopedia. [1967] XIII. köt., 452., 454. o.).

„A halhatatlanság fogalma a görög gondolkodásmód terméke, míg a feltámadás reménysége a zsidó gondolkodásmód része . . . Nagy Sándor hódításai után a judaizmust lassanként átszőtték a hellenisztikus elképzelések” (Dictionnaire Encyclopédique de la Bible. [Valence, Franciaország, 1935] Alexandre Westphal szerkesztésében, 2. köt., 557. o.).

 „A lélek halhatatlansága görög elképzelés, az ókori titkos vallások talaján keletkezett, és a filozófus, Platón dolgozta ki” (Presbyterian Life. 1970. május 1., 35. o.).

„Azt gondoljuk-e, hogy a halál valami? . . . Vajon mi más, mint a lélek elválása a testtől? És ez a meghalás, hogy a test a lélektől különválva önmagában valóvá lesz, és a lélek is a testtől különválva önmagában valóvá? Nem más valami a halál, csupán ez? . . .”

— Ugye a lélek nem fogadja be a halált?

— Nem.

— Tehát a lélek halhatatlan?

— Halhatatlan.

(Phaidón. Platón összes művei, Kerényi Grácia fordítása, Európa Könyvkiadó, 1984, 64c, 1032—3. o., LV, 105e, 1101. o.)

„Amint láttuk, a babilóniai teológusok komoly figyelmet fordítottak a halhatatlanság problémájára . . . Sem a nép, sem vallási vezetői nem fogadták el soha azt a lehetőséget, hogy ami egyszer már létrejött, az teljesen megsemmisül. A halál másfajta élethez vezető kaput jelentett” (The Religion of Babylonia and Assyria. [Boston, 1898] M. Jastrow, Jr., 556. o.).

Lásd még a „Halál” címszó alatt a 132—3. oldalt.