Miben különbözött Jézus Krisztus halála olyanok halálától, akik mártírok lettek?

Jézus tökéletes ember volt. Úgy született, hogy a bűnből eredő semmilyen fogyatékosság bélyegét sem viselte magán, s egész életén át megőrizte tökéletességét. „Nem követett el bűnt.” „Beszennyezetlen, a bűnösöktől elkülönített” volt (1Pét 2:22; Héb 7:26).

Isten különleges Fia volt. Isten maga tanúsította ezt, amikor hallhatóan szólt az egekből (Máté 3:17; 17:5). Ez a Fiú korábban az égben élt. Isten őáltala hozott létre mindenkit és mindent a teremtett világegyetemben. Akaratának megvalósításáért Isten csoda útján áthelyezte Fiának az életét egy szűz lány méhébe, hogy lehetővé tegye emberkénti megszületését. Annak hangsúlyozására, hogy ő valóban emberré vált, Jézus az Emberfiának nevezte magát (Luk 5:24; Ján 1:14; Kol 1:15–20).

Nem volt tehetetlen a kivégzőivel szemben. Ezt mondta: „odaadom a lelkemet . . . Senki sem vette el tőlem, hanem a magam kezdeményezéséből adom oda” (Ján 10:17, 18). Bár megtehette volna, nem kérte, hogy angyali erők lépjenek közbe érte (Máté 26:53, 54). A gonosz emberek ugyan engedélyt kaptak arra, hogy végrehajtsák tervüket, és halálra adják őt, halála valóban áldozati halál volt.

Kiontott vérének értéke szabadulásról gondoskodik mások számára. „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Márk 10:45). Halálának tehát sokkal nagyobb jelentősége volt, mint egy mártírhalálnak, amikor valaki nem hajlandó megalkudni a hitében.

Lásd még az „Emlékünnep” címszó alatt a 85—6. oldalt.

Miért kellett az örök életünk végett úgy gondoskodni a váltságról, ahogyan az történt?

Róma 5:12: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (Bármilyen becsületesen éljünk is, a születésünktől fogva mindannyian bűnösök  vagyunk [Zsolt 51:5]. Nem érdemelhetjük ki az örök élethez való jogot.)

Róma 6:23: „A bűn zsoldja a halál.”

Zsolt 49:6–9: „A javaikban bízók, a nagy gazdagságukkal dicsekvők közül senki nem válthatja meg még testvérét sem, nem adhat érte váltságot Istennek (lelkük megváltási ára oly magas, hogy időtlen időkig kifizetetlen marad), hogy tovább éljen, mindörökké, és ne lássa meg a sírgödröt.” (Egyetlen tökéletlen ember sem képes gondoskodni arról, amivel egy másik embert megszabadíthat a bűntől és a haláltól. Pénzért nem lehet megvásárolni az örök életet, s még ha lelkét áldozná is fel — ami amúgy is bekövetkezne a bűn zsoldjaként —, az sem ér annyit, hogy megszabadíthasson vele valakit.)

Miért nem határozott Isten egyszerűen úgy, hogy Ádám és Éva haljanak meg a lázadásuk miatt, de az Istennek engedelmes utódok örökké élhessenek?

Mert Jehova „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsolt 33:5; 5Móz 32:4; Jer 9:24). Az általa választott megoldás megfelelt az igazságosságnak, eleget tett a tökéletes jogosság követelményének, s egyúttal módot adott szeretetének és irgalmának magasztalására is. Hogyan?

1. Ádámnak és Évának a bűnbeesés előtt nem voltak gyermekei, ezért senki sem született tökéletesnek. Ádám minden utódja bűnben született, a bűn pedig halálhoz vezet. Ha ezt Jehova egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna, akkor saját igazságos irányadó mértékeit tagadta volna meg. Isten nem tehetett ilyet, nem vehetett részt igazságtalanságban. Ő nem játszotta ki a tökéletes igazságosság követelményeit, így tehát egyetlen értelmes teremtmény sem bírálhatja őt jogosan e tekintetben (Róma 3:21–26).

2. Hogyan lehetne az igazságosság követelményeinek szem előtt tartásával szabadulásról gondoskodni Ádám azon leszármazottainak, akik kimutatják, hogy szeretetből engedelmeskednek Jehovának? Ha tökéletes ember áldozná fel magát, akkor az igazságosság lehetővé tenné, hogy az ő tökéletes élete mindenki bűnét elfedezze, aki hittel elfogadja ezt a lehetőséget. Mivel egy ember (Ádám) bűne okolható az egész emberi család bűnös állapotáért, ezért egy másik tökéletes ember  (vagyis egy második Ádám) kiontott vére — mivel az értéke éppen megfelelő — egyensúlyba hozhatná az igazságosság mérlegét. Tekintettel arra, hogy Ádám szándékosan vétkezett, ő nem élhetett ezzel a lehetőséggel; mivel azonban a büntetést, amelyet a bűnért mindenkinek meg kell fizetnie, így valaki más kifizetné, Ádám leszármazottai megmenekülhetnének. Ilyen tökéletes ember azonban nem volt. Egyetlen ember sem volt képes megfelelni a tökéletes igazságosság kívánalmának. Ezért csodálatos szeretetének bizonyítékaként és óriási személyes veszteség árán maga Jehova gondoskodott a megoldásról (Ján 3:16; Róma 5:8; 1Kor 15:45; 1Tim 2:5, 6). Isten egyszülött Fia kész volt megtenni a maga részét. Alázatosan lemondott égi dicsőségéről, tökéletes emberré lett, és meghalt az emberiségért (Fil 2:7, 8).

Szemléltetés: Lehet, hogy egy családfő bűnözővé válik, és halálra ítélik. Gyermekei magukra hagyatva szűkölködnek, reménytelenül eladósodva. Jószívű nagyapjuk azonban talán közbelép az érdekükben; egyik vele lakó fia révén intézkedik adósságuk kifizetéséről, ezáltal lehetőséget kapnak arra, hogy új életet kezdjenek. Természetesen ahhoz, hogy a gyermekek hasznát lássák ennek, el kell fogadniuk ezt az intézkedést, és a nagyapa ésszerűen elvárhat bizonyos dolgokat annak biztosítékaként, hogy a gyermekek nem követik apjuk viselkedését.

Kik és milyen céllal használták fel legelőször Jézus áldozatának értékét?

Róma 1:16: ’A jó hír’, amely Jézus Krisztusról és a Jehova szándékában betöltött szerepéről szól, „valójában Isten ereje . . . a megmentésre mindenkinek, akinek van hite, zsidónak először, és görögnek is”. (A meghívást először a zsidók, aztán a nem zsidók kapták meg, hogy fordítsák javukra a Krisztus általi megmentés lehetőségét.)

Ef 1:11–14: „akivel [Krisztussal] egységben ki is jelöltettünk [a zsidók, köztük Pál apostol] örökösöknek [Minek az örökösének? Az égi Királyságénak] . . . hogy dicsőségének dicséretére szolgáljunk, mi, akik elsőként reménykedtünk a Krisztusban. De ti is [a nem zsidó nemzetekből való keresztények, például sok efézusi] benne reménykedtetek, miután  hallottátok az igazság szavát, a megmentésetekről szóló jó hírt. Őáltala, miután hittetek, el is pecsételtek benneteket a megígért szent szellemmel, amely előzetes záloga a mi örökségünknek, az Isten saját tulajdonának váltság általi megszabadítása céljából, az ő dicsőséges dicséretére.” (Ez az örökség, ahogy arra az 1Péter 1:4 is utal, az egekben van fenntartva. A Jelenések 14:1–4 feltárja, hogy 144 000 személy részesül ebben. Krisztussal együtt ezer évig fognak királyokként és papokként szolgálni az emberiség felett, és ezen idő alatt megvalósul Isten szándéka, vagyis paradicsommá válik a föld, amelyet az első emberpár tökéletes leszármazottai fognak benépesíteni.)

Kik fordítják még javukra ma Jézus áldozatát?

1Ján 2:2: Jézus Krisztus „engesztelő áldozat a bűneinkért [János apostol és más, szellemmel felkent keresztény bűneiért], de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is [más emberek bűneiért, akiknek ezáltal kilátásuk nyílik a földi örök életre]”.

Ján 10:16: „más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra, és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.” (A ’más juhok’ Jézus Krisztus szerető oltalma alá jönnek, mialatt a Királyság-örökösök ’kicsiny nyájának’ maradéka még a földön él; így a ’más juhok’ társulhatnak a Királyság-örökösökhöz mint az „e g y nyáj” része. Közösen osztoznak Jézus áldozatának számtalan áldásában, bár nem teljesen azonosan, mivel más-más jövőjük van.)

Jel 7:9, 14: „Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből . . . »Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból, és megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében.«” (Ennek a nagy sokaságnak a tagjai tehát életben vannak, amikor a nagy nyomorúság kezdetét veszi, s a váltságba vetett hitük alapján tisztán állnak Isten előtt. Az ennek köszönhetően nekik tulajdonított igazságosság elegendő ahhoz, hogy életben maradhassanak a földön a nagy nyomorúság idején.)

 Milyen áldásokat eredményez a váltság a jövőben?

Jel 5:9, 10: „új éneket énekelnek: »Méltó vagy [a Bárány, Jézus Krisztus] rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.«” (A váltság lényeges volt abban, hogy megnyíljon az út az égi életre azok előtt, akik Krisztussal együtt fognak uralkodni. A föld új kormányzatának uralkodói hamarosan mind elfoglalják helyüket az égi trónokon.)

Jel 7:9, 10: „íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány [Jézus Krisztus, aki úgy halt meg, mint egy áldozati bárány] előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak. És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: »A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!«” (A Krisztus áldozatába vetett hitnek kulcsszerepe van abban, hogy ez a nagy sokaság túlélje a nagy nyomorúságot.)

Jel 22:1, 2: „És megmutatta nekem az élet vizének folyóját: tiszta, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjától folyik alá a város széles útjának közepén. A folyó innenső és túlsó partján pedig az élet fái voltak, melyek tizenkétszer hoznak termést; minden hónapban megtermik gyümölcsüket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók voltak.” (A Jézus Krisztus, az Isten Báránya által bemutatott áldozat értékének alkalmazása tehát fontos része Isten gondoskodásának, amely révén az emberiség a bűn minden ártalmas következményéből kigyógyul, és lehetővé válik számára az örök élet elnyerése.)

Róma 8:21: „maga a teremtés [az emberiség] meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

Mi szükséges ahhoz, hogy maradandóan hasznunkra fordíthassuk Jézus tökéletes áldozatát?

Ján 3:36: „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

 Héb 5:9: „miután [Jézus Krisztus] tökéletessé tétetett, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki.”

Mit tár fel a váltság arról, hogy mit érez Isten az emberiség iránt?

1Ján 4:9, 10: „Az Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyszülött Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa. A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért.”

Róma 5:7, 8: „egy igazságosért is alig hal meg valaki; igaz, a jóért még talán meg mer halni valaki. Az Isten pedig abban ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.”

Milyen hatással kell lennie ennek a gondoskodásnak arra, ahogyan az életünket éljük?

1Pét 2:24: „Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy többé ne legyen közünk a bűnökhöz, és az igazságosságnak éljünk.” (Tekintettel mindarra, amit Jehova és a Fia tett azért, hogy megtisztuljunk a bűneinktől, arra kellene törekednünk, hogy úrrá legyünk bűnös hajlamainkon. Legyen teljesen elképzelhetetlen számunkra az, hogy szándékosan olyat teszünk, amiről tudjuk, hogy bűn.)

Tit 2:14: Krisztus Jézus „önmagát adta értünk, hogy megszabadítson minket mindenfajta törvénytelenségtől, s megtisztítson magának egy népet, amely az ő tulajdon népe, s amely jó cselekedetekben buzgó”. (Az ezért a csodálatos gondoskodásért érzett hálánk indítson buzgó tevékenységre abban a munkában, amelyet Krisztus az igaz követőire bízott.)

2Kor 5:14, 15: „A Krisztusban levő szeretet ugyanis kényszerít minket, mert úgy ítéltük meg, hogy e g y ember meghalt mindenkiért; így tehát mindenki meghalt; és ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt.”