Thomson, egy ugandai fiatalember, csalódott a vallásában. Visszataszítónak tartotta, hogy a papság túl nagy hangsúlyt helyez a pénzgyűjtésre, ezért nem járt többet a szertartásaikra. A Bibliát azonban továbbra is naponta olvasta. A Jelenések könyve különösen érdekelte, próbálta megfejteni, és jegyzeteket írt róla egy füzetbe. Egy  építkezésen dolgozott, és éppen a Bibliáját olvasta, amikor egy testvér megszólította. Élénk beszélgetésbe elegyedtek. Thomson elfogadott egy Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet, és még aznap éjjel elejétől a végéig elolvasta. Másnap a testvér ezt az üzenetet kapta tőle SMS-ben: „Hálás vagyok az Úrnak, hogy nekem adtad a könyvet. Most már kész vagyok elhagyni Nagy Babilont.” Thomson kért mindegyik kiadványból, melyekre a könyv lábjegyzetei és függelékei utaltak. Teljesen belemerült a bibliatanulmányozásba. Gyorsan haladt előre, és a 2012-es „Óvd a szívedet!” kerületkongresszuson megkeresztelkedett. 2013 márciusában általános úttörő lett. Most már ő segít másoknak felismerni, milyen fontos elhagyni Nagy Babilont.

Jimmy Mauritius fővárosában, Port Louis-ban nőtt fel. Tizenhat éves korában kezdett el inni, és hamarosan mindennap részegre itta magát. Az alkohol miatt sokszor elvesztette az önuralmát, ezért többször börtönbe is került. Volt, hogy egyetlen nap alatt három üveg rumot ivott meg, és hatvan cigarettát szívott el. Ha elfogyott a pénze, alkoholos ablakmosót ivott. Még az édesanyja kölnijét is megitta. Amikor azt mondták neki, hogy úgy néz ki, mint egy élőhalott, elvonókúrára ment. Másfél évig volt ott, de ez sem segített rajta.

Jimmy aztán találkozott Jehova Tanúival, és beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Előfordult, hogy tanulmányozás közben felállt, és elment inni. Az évek során nyolc testvér tanult vele. Jimmy végül rájött, hogy meg kell változnia. Ezt mondta: „Úgy éreztem,  mintha a Héberek 4:12-ben említett jelképes kard a szívembe szúrt volna. Egyszer a Példabeszédek 24:16-ot olvastam, mely így szól: »Mert ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni«. Ez volt a fordulópont az életemben.” Miután tanulmányozott hét testvérrel, és kudarcot vallott, elhatározta, hogy megváltozik, és a nyolcadik testvér segítségével „felkel”. Erőért könyörgött Jehovához, részt vett az összejöveteleken, és elhagyta a rossz szokásait. 2003-ban megkeresztelkedett, és 2012-ben általános úttörő lett. Jelenleg kisegítőszolga Rodrigues szigetén az egyik gyülekezetben.

A kenyai Mary hetvenéves, és egész életében a presbiteriánus egyház tagja volt. Szorgalmasan gyűjtött adományokat, és segített az egyik helyi templom építésében is. Egyáltalán nem örült, amikor az egyik fia Tanú lett. Maryt sokszor hívta a fia az összejövetelekre, de ő nem akart elmenni. Azt mondta, hogy az anyanyelvén, kikuju nyelven szeretné hallani a Biblia üzenetét, nem szuahéliül. Végül mégiscsak elment egy kerületkongresszusra, amit kikuju nyelven tartottak. Az időseknek fenntartott helyen ült. Nagyon tetszett neki, hogy kedvesen és szeretettel bántak vele. Azt mondta, hogy a saját egyházában sosem tapasztalt ilyen szeretetet. Minden előadás alatt figyelt, és örömmel töltötte el, amit hallott. Amikor felajánlották neki, hogy a Figyelj Istenre! füzet segítségével tanulmányozzák vele a Bibliát, azonnal beleegyezett.

 Néhány hónap tanulmányozás után Mary úgy döntött, hogy Jehova Tanúja lesz, ezért kijelentkezett az egyházából. Az egyházvezetők nagyon dühösek lettek. A fővárosból, Nairobiból hívatták a lelkipásztort, hogy beszéljen Maryvel. Mary nem ingott meg, noha az egyházvezető megpróbálta lebeszélni róla, hogy elhagyja az egyházat.

– Kik lesznek a barátaid, ha elhagyod az egyházat? Olyan sok barátod és ismerősöd van köztünk – érvelt a lelkipásztor.

– Jehova és az angyalok lesznek a barátaim. És a Tanúk is a barátaim lesznek – felelte Mary.

A lelkipásztor feladta, és vesztesként távozott. Mary szépen halad a bibliatanulmányozásban, és minden összejövetelen ott van, pedig messze lakik. Egyszer nem tudott tömegközlekedéssel eljutni az összejövetelre, ezért két órán át gyalogolt az esőben. Az ismerősei hátráltatni próbálják, ő mégsem mond le a céljáról, hogy megkeresztelkedjen.

Ashton 14 éves, és Kamerunban lakik. A nagybátyjával és nagynénjével él, akik nagyon megharagudtak rá, mikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Megkövetelték tőle, hogy járjon velük a pünkösdisták gyülekezetébe. Az egyik alkalommal, amikor a lelkész kézrátétellel adta át a „szellemet”, a hívek hanyatt estek. De Ashton állva maradt. A lelkész folyamatosan imádkozott, de Ashton nem esett a földre. Ezért a lelkész fellökte! Otthon elmesélte a nagynénjének és nagybátyjának, de nem hittek neki. Akkor és ott Ashton eldöntötte, hogy nem megy többet a gyülekezetükbe. A családjától és az ismerőseitől jövő támadások ellenére azóta is ott van minden összejövetelen a Királyság-teremben.

Anilpa még csak 17 hónapos volt, amikor tavaly nagy lelkesedéssel hívta meg az embereket az angolai kerületkongresszusra. Az volt a „feladata”, hogy kopogjon az ajtókon, és nyújtsa át a meghívót a házigazdáknak. Az anyukája pedig röviden elmondta a látogatásuk célját. Anilpa annyira izgatott volt, hogy nem mindig tudta kivárni, míg az édesanyja befejezi a mondanivalóját, és máris kopogott a következő ajtón. Nagyon jó benyomást tett a házigazdákra. Például a kongresszus utolsó napján egy asszony ment oda hozzá, és ezt mondta neki: „Annyira örülök, hogy végre  megvagy. Már mindenhol kerestelek. Te voltál az, aki meghívott erre a kongresszusra.”

2012 augusztusában a madagaszkári Antaviranambo Gyülekezet hírnökei találkoztak egy csoporttal, akik azt mondták, Jehova Tanúi akarnak lenni. A csoport tagjai úgy érezték, elnyomják őket az egyházuk vezetői, akik bort isznak, és vizet prédikálnak. Elmondták, hogy náluk nincs bibliaoktatás, és kiadványaik sincsenek, melyek megmagyaráznák a hitnézeteiket. Magas az egyházadó, és nem érzik az igazi testvériséget és szeretetet. A csoport tagjai tudják, hogy Jehova Tanúinál ez másképp van.

A csoport később írt egy levelet a fiókhivatalnak, mely így szólt: „Azért írunk, mert vágyunk rá, hogy Jehovát szolgáljuk. De sajnos messze lakunk. Van, akinek 9-15 órát kell gyalogolnia a gyülekezetbe. Nagyon kérünk benneteket, hogy küldjetek valakit, aki  tanulmányozná velünk a Bibliát. Csak úgy tudna teljesülni a vágyunk, ha segítenétek megerősíteni a Jehova iránti szeretetünket. 215-en vagyunk legalább három faluból. Eddig sok valláshoz tartoztunk, de most mindannyian Jehovát kívánjuk szolgálni, és neki engedelmeskedni teljes szívünkből. Nagyon bízunk a segítségetekben.”

A testvérek eleget tettek a kérésüknek. Kilenc órát kellett gyalogolniuk az első faluig. Ott tartottak egy összejövetelt, melyen 65 érdeklődő volt jelen. A hír gyorsan terjedt, és más falvakból is sokan kérték, hogy menjenek el hozzájuk is, és tanítsák őket a Bibliából. Ezért a testvérek további négy órát gyalogoltak egy másik faluig, és ott is tartottak egy összejövetelt, ahová több mint 80-an jöttek el. Ott ismét találkoztak érdeklődőkkel, akik könyörögtek nekik, hogy menjenek el az ő falujukba is, ami kétórás gyaloglást jelentett. A testvérek készségesen teljesítették a kívánságukat, és ott is tartottak egy összejövetelt, melyen több mint 50-en vettek részt.

Ezekből a falvakból több mint 30-an mentek el a Mahanoróban tartott két kongresszusra, melyre másfél napig kellett gyalogolniuk oda és vissza is. Huszonöten közülük még a körzetfelvigyázó látogatására is elmentek. Voltak köztük házaspárok, nagy családok és idősek is. Mindannyian egy házban szálltak meg, késő éjszakáig beszélgettek a tanultakról, és kérdezgették egymást. A falusiak azt mondták, hogy még sokan akarnak csatlakozni a Tanúkhoz, hogy Jehovát imádják, mert már nem bírják tovább a vallási vezetők elnyomását.