Svédországban a Tanúk meghívtak egy szomáli nőt az összejövetelre egy Királyság-terembe. Úgy döntött, hogy elmegy, de nem lett túl jó vége. Senki sem üdvözölte őt, és mindenki csak bámult rá. Emiatt nagyon kellemetlenül és kínosan érezte magát. Aztán valaki észrevette ezt, és megkérdezte tőle:

 – Biztos, hogy jó helyre jött?

– Nem hinném! – válaszolta a hölgy, majd távozott.

Később újra találkozott azokkal a Tanúkkal, akik meghívták az összejövetelre. Zaklatottan elmondta nekik, hogy soha többet nem megy el hozzájuk. A Tanúk nem értették, hogy mi történhetett, mivel nem emlékeztek rá, hogy látták volna a hölgyet a Királyság-teremben. Egy kis beszélgetés után azonban rájöttek, hogy a hölgy tévedésből egy templomba ment el!

A testvéreink bátorították, hogy tegyen még egy próbát, és jöjjön el a Királyság-terembe. Beleegyezett, de azt mondta, hogy csak tíz percig marad, ha itt is kellemetlenül  érzi magát. Ám amikor belépett a Királyság-terembe, mindenki kedvesen üdvözölte. Annyira jól érezte magát, hogy utolsóként ment el az összejövetelről. Azóta rendszeresen jár a gyülekezetbe, és már meg is keresztelkedett.

Sztergiosz egy fiatal férfi, aki Görögországban lakik. Egyik reggel hazafelé sétált a munkahelyéről, de most valamiért úgy döntött, hogy nem a megszokott útvonalon megy. Útközben észrevett valamit a földön, amin megakadt a szeme. Egy meghívó volt az Krisztus halálának emlékünnepére. Ez a kérdés állt rajta: „Mi jut eszébe önnek Jézusról?” Sztergiosz tétovázott, de nem vette fel a meghívót, mert sokan voltak a közelben. Ám amikor hazaért, elkezdett gondolkodni a meghívón olvasott kérdésen, és egyre kíváncsibb lett.

Sztergiosz már korábban megbeszélte a barátaival, hogy aznap délután együtt kávéznak. Direkt arrafelé ment a találkozóra, ahol a meghívót látta, azt remélve, hogy még ott találja. És ott is volt, de most sem merte felvenni a járókelők miatt. Hazafelé a barátaitól újra arra vette az útját, és a meghívó még mindig ott volt. Ekkor már felvette és el is olvasta. Majd eldöntötte, hogy elmegy az emlékünnepre.

Az emlékünnep végén Sztergiosz beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Elkezdett járni az összejövetelekre, és jól haladt előre. Egy különleges kongresszusi napon megkeresztelkedett 2013 márciusában.

2010 januárjában a dániai Koppenhágában az egyik testvérünk, Finn sétálni indult, és néhány folyóiratot  is magával vitt. Egy szűk utcában szembejött vele egy idős úriember. Finn felkínálta neki a 2009-es decemberi számokat, melyekben volt néhány cikk a karácsonyról. Amikor az idős férfi beszélt, Finn felismerte a hangját, mivel egy tanult műsorvezető volt az egyik rádióműsorban. Másnap Finn hallgatta a rádiót, és nagyon meglepődött, mert a műsorvezető elmesélte, hogy előző nap kapott két folyóiratot. Majd fel is olvasott belőlük néhány részt. Többek között beszélt a titokzatos „csillag” megjelenéséről Jézus születésével kapcsolatban, és elmondta, hogy ezt szerinte is Sátán idézte elő.

Finn nagyon örült, hogy a műsorvezető ilyen jól reagált a folyóiratokra, ezért elhatározta, hogy újralátogatja őt. A beszélgetés során udvariasan rákérdezett, hogy ajánlhatna-e bibliai témákat a rádióműsorba. Két héttel később biztató választ kapott. Több mint 30 kétórás program került a rádióműsorba, melyek csak Jehova Tanúiról és a Bibliáról szóltak. A műsorvezető és Finn fejtették ki a választott témákat, és több száz hallgató kérdésére válaszoltak.

Az egyik hallgató felhívta a rádió technikusát, és megadta a telefonszámát, mert szeretett volna kapcsolatba lépni a testvéreinkkel. Ez rövid időn belül meg is történt. A barátaitól és a családtagjaitól éveken át sok rágalmat hallott Jehova Tanúiról, de a rádióműsor eloszlatta ezeket. Bibliatanulmányozás kezdődött a férfival. Elment a 2013-as emlékünnepre és a különleges előadásra is. Minden vasárnap eljár az összejövetelekre, és tartalmas hozzászólásai vannak az Őrtorony-tanulmányozáson. Sokan mások is kedvezően  reagáltak az igazságra azok közül, akik hallgatták ezt a rádióműsort.

Egy olaszországi kerületkongresszus utolsó napján Lucio éppen elköszönt a barátaitól, amikor egy házaspár közeledett feléjük.

– Melyik gyülekezetbe jártok? – szólította meg őket Lucio.

– Egyikhez sem tartozunk – mondták.

– Kivel jöttetek?

– Magunktól jöttünk.

– És megkérdezhetem, hogy mi késztetett rá, hogy eljöjjetek? – kérdezte kíváncsian Lucio.

– Találtunk egy meghívót az ajtónk előtt, ezért úgy döntöttünk, eljövünk.

Amikor elmondták, hogy hol laknak, Lucio felesége, Ester lelkesen megszólalt: „Nahát, én hagytam ott azt a meghívót! Bár az utolsó napja volt a meghívók terjesztésének, nem akartam, hogy kárba menjenek. Ezért arra gondoltam, hogy ott hagyom azoknál az ajtóknál, ahol nincsenek otthon.” A házaspár megtalálta a meghívót, és úgy döntöttek, hogy másnap, vasárnap elutaznak a kongresszusi terembe, és meghallgatják a programot. Lucio és Ester rövid beszélgetés után meghívta magához a házaspárt vacsorára, és folytatták a beszélgetést. Az érdeklődő pár beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Mindig jól felkészülnek a tanulmányozásokra, és ma már lelkesen részt vesznek és közre is működnek az összejöveteleken.