Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

SIERRA LEONE ÉS GUINEA

A kezdetek 1915–1947 (1. rész)

A kezdetek 1915–1947 (1. rész)

Felcsillan az igazság

A jó hír 1915-ben érte el Sierra Leonét, amikor az Angliából hazatérők Biblián alapuló kiadványokat hoztak magukkal. Ez év júliusa körül érkezett Freetownba az első megkeresztelt testvérünk, Alfred Joseph. A dél-amerikai Guyanából származott, és ekkor 31 éves volt. Csak pár hónapja keresztelkedett meg a Nyugat-indiai-szigeteken lévő Barbadosban, és Freetownban kapott állást mozdonyvezetőként. Cline Townban telepedett le, mely körülbelül három kilométerre van a híres Gyapotfától. Itt rögtön elkezdte megosztani a Biblia üzenetét a munkatársaival.

Egy évvel később csatlakozott hozzá Leonard Blackman, egy volt munkatársa Barbadosról. Alfred az ő édesanyjától, Elvira Hewitt-től ismerte meg az igazságot. Alfred és Leonard szomszédok voltak, és rendszeresen találkoztak, hogy bibliai témákat vizsgáljanak meg. Sok bibliai kiadványt terjesztettek el az érdeklődőknek és a barátaiknak.

Alfred és Leonard látták, hogy Freetownban a szántóföldek „fehérek az aratásra” (Ján 4:35). 1923-ban Alfred ezt írta a New York-i főhivatalnak: „Sokan érdeklődnek a Biblia iránt. Tudnátok küldeni valakit, hogy támogasson minket a Sierra Leone-i prédikálómunkában?” „Küldünk valakit!” – érkezett a válasz.

Bibliás William Brown a feleségével, Antoniával

„Hónapokkal később, egy szombat este váratlan telefonhívást kaptam – mesélte Alfred.

– Te írtál a Watch Tower Societynak, hogy segítséget kérj a prédikálómunkában? – hangzott a kérdés.

– Igen.

– Nos, engem küldtek – zengett az ismeretlen hang.

William R. Brown hangja volt. A feleségével, Antoniával és a kislányukkal épp aznap érkeztek, és a Gainford Hotelben szálltak meg.

Másnap reggel pont a heti bibliatanulmányozásunkat tartottuk Leonarddal, amikor egy termetes férfi jelent meg az ajtó előtt. William R. Brown volt. Annyira lelkesedett az igazságért, hogy már másnap akart tartani egy nyilvános előadást. Rögtön lefoglaltuk Freetown legnagyobb termét, a Wilberforce Memorial Hallt. A négy nyilvános előadás közül az elsőt a következő csütörtök estére terveztük be.

Szorgalmas kis csapatunk mindent megtett, hogy az emberek tudjanak az előadásokról. Újságokban, meghívókkal és szóban is terjesztettük a hírt. Kíváncsiak voltunk, hogyan reagálnak majd az emberek. De nem kellett volna aggódnunk. Majdnem 500-an gyűltek össze a teremben, és sok helyi pap is eljött. Nagyon örültünk!”

Az egyórás előadásban Brown testvér sokszor idézett bibliaverseket, melyeket kivetített a hallgatóságnak. Többször is megismételte: „Nem Brown mondja, hanem a Biblia mondja.” A hallgatóság le volt nyűgözve, és minden rész után tapsoltak. Nem Brown testvér kiváló szónoki képessége volt rájuk nagy hatással, hanem a Bibliából vett meggyőző bizonyítékok. Egy fiatal papnövendék a hallgatóságból megjegyezte: „Brown úr igazán ismeri a Bibliáját!”

1930

Brown testvér előadásai felrázták a várost, és egyre többen jöttek el meghallgatni. A következő vasárnap is telt ház fogadta „A pokolba és vissza. Kik vannak ott?” című előadást. Az ezen az estén hallott meggyőző érvek hatására még befolyásos templomba járók is elhagyták az egyházukat.

Az utolsó, negyedik előadás „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” címmel óriási tömegeket vonzott. Egy freetowni lakos így emlékszik vissza: „A templomokban esténként nem volt semmilyen szertartás, mert mindenki Brown testvér előadására ment.”

Mivel Brown testvér mindig a Bibliából idézett, az emberek Bibliás Brownnak hívták. Jól ismerték erről a névről szerte Nyugat-Afrikában. Büszkén viselte ezt a nevet, mígnem befejezte földi szolgálatát.