EGYIK délután lázadók érték el a városunkat. Két órán át lövöldöztek a levegőbe. Voltak köztük tizenévesek is, alig bírták cipelni a fegyverüket. Nagyon piszkosak voltak, csapzott volt a hajuk, és úgy tűnt, kábítószer hatása alatt vannak.

Másnap kezdetét vette az öldöklés. Brutálisan megcsonkították vagy kivégezték az embereket, a nőket megerőszakolták. A helyzet kaotikus volt. Amara Babawo testvér, a családja és négy érdeklődő hozzánk menekült. Rettenetesen féltünk.

Nemsokára megjelent a lázadók egyik parancsnoka, és utasított, hogy másnap reggel jelentkezzünk katonai kiképzésre. Elhatároztuk, hogy semlegesek maradunk, még ha meg is kell halnunk. Szinte egész éjjel imádkoztunk. Korán reggel megvizsgáltuk a napiszöveget, és vártuk a lázadókat. Nem jöttek.

 Később egy lázadó tiszt és négy embere bejelentette, hogy nálunk fognak megszállni. Azt mondták, maradjunk, így rendszeresen megtartottuk otthon az összejöveteleket, és megbeszéltük a napiszöveget. A katonák ezt mondták: „Ha napiszöveget olvastok, akkor ti Jehova Tanúi vagytok.” Nem érdekelte őket a Biblia, de tiszteltek minket.

Egyszer egy befolyásos parancsnok jött, hogy ellenőrizze a nálunk megszálló csapatot. Tisztelgett Babawo testvér előtt, és kezet rázott vele. Majd így mordult a katonákra: „Ez az ember az én főnököm és a tiétek is. Még a haja szála se görbülhet, se a vele levőké, különben végetek van. Megértettétek?” „Igen, uram!” – válaszolták a katonák. Ezután adott nekünk egy levelet, melyben arra utasította a Forradalmi Egységfront katonáit, hogy ne bántsanak minket, mert békés polgárok vagyunk.

Néhány hónappal később a lázadók csoportjai egymás ellen fordultak, ezért elmenekültünk a szomszédos Libériába. Ott egy másik csoport lázadó fenyegetett meg minket. „Jehova Tanúi vagyunk” – mondtuk. „Akkor mi van a János 3:16-ban?” – kérdezte az egyik katona. Amikor idéztük a verset, továbbengedett bennünket.

Később egy másik parancsnokkal találkoztunk, aki arra utasította Babawo testvért és engem, hogy menjünk vele. Halálfélelem fogott el minket. A parancsnok elmondta, hogy a háború előtt tanulmányozott a Tanúkkal. Adott nekünk pénzt, és elvitte a levelünket a testvérekhez a közeli gyülekezetbe. Nemsokára két testvér érkezett segélycsomagokkal, és biztonságos helyre vitt minket.