Tanács Mártának és tanítás az imára
74. fejezet
Tanács Mártának és tanítás az imára
JÚDEAI szolgálata idején Jézus betér egy kis faluba, Bethániába. Itt lakik Márta, Mária és a bátyjuk, Lázár. Jézus talán már korábban találkozott mindhármukkal szolgálata alatt, s így közeli barátság fűzi őket egymáshoz. Bárhogy is legyen, Jézus most belép Márta házába, aki kedvesen fogadja őt.
Márta buzgón sürgölődik, hogy Jézust a legjobbal szolgálja ki. Valóban nagy megtiszteltetés, hogy valakinek az otthonát meglátogatja a megígért Messiás! Márta tehát egy munkaigényes étel előkészítésébe fog és sok más részletnek is utánanéz, hogy Jézus ott-tartózkodását minél kellemesebbé és otthonosabbá tegye.
Ugyanakkor Márta nővére, Mária Jézus lábaihoz ül és hallgatja őt. Egy kis idő múlva megjelenik Márta és ezt mondja Jézusnak: „Uram, nem törődsz azzal, hogy nővérem magamra hagyott a kiszolgálásban? Mondd hát neki, hogy segítsen nekem.”
Jézus azonban visszautasítja, hogy ilyesmit mondjon Máriának. Inkább felhívja Márta figyelmét arra, hogy túlságosan lekötik az anyagi dolgok. „Márta, Márta — dorgálja kedvesen —, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Jézus azt mondja, hogy nem szükséges sok időt eltölteni sokféle eledel elkészítésével. Kevés eledel, illetve egyetlen tál étel is elegendő.
Márta szándékai jók: vendégszerető háziasszonynak szeretne bizonyulni. Mégis azzal, hogy aggódó figyelmét a fizikai eledelre fordítja, elmulasztja az alkalmat, hogy személyes oktatást kapjon Isten saját Fiától! Jézus így fejezi be szavait: „Mária a maga részéről a jó részt választotta és azt nem fogják elvenni tőle.”
Később, egy másik alkalommal, egyik tanítványa megkéri Jézust: „Uram, taníts meg minket imádkozni, miként János is megtanította tanítványait.” Ez a tanítvány feltehetően nem volt jelen körülbelül másfél évvel korábban, amikor Jézus a Hegyi beszédben elmondta a mintaimát. Megismétli tanításait, de egy példázatot is elmond, amelyben kihangsúlyozza, mennyire fontos állhatatosnak lenni az imában.
„Ki az közületek — kezdi Jézus —, akinek van egy barátja, és ha az elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: ’Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett hozzám és nincs mit adnom neki’, így válaszolna belülről: ’Ne zavarj engem. Az ajtó már be van zárva és velem együtt a gyermekeim is ágyban vannak már; nem kelhetek fel, hogy adjak neked.’ Mondom nektek, ha nem is kelne fel és nem is adna neki azért, mert a barátja, bátor kitartása miatt fel fog kelni és megadja neki, amire szüksége van.”
Ezzel a hasonlattal Jézus nem azt akarja mondani, hogy Jehova Isten nem kész meghallgatni kérésünket, miként a történetben szereplő barát. Nem, hanem azt szemlélteti, hogy ha egy vonakodó barát végül is enged a meg nem szűnő kérésnek, mennyivel inkább meghallgat bennünket szerető égi Atyánk! Ezért Jézus így folytatja: „Én azt mondom nektek: Kérjetek és adni fognak nektek; keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitnak nektek. Mert mindenki kap, aki kér; és mindenki talál, aki keres; és mindenkinek megnyitnak, aki zörget.”
Jézus ezután a tökéletlen emberi atyákra utal, és ezt mondja: „Melyik atya az közületek, aki, ha a fia halat kér tőle, kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér tőle, skorpiót ad? Azért ha ti, gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad az égi Atya szent szellemet azoknak, akik kérik tőle.” Csakugyan, milyen elgondolkodtató buzdítást ad Jézus arra, hogy legyünk állhatatosak az imában. Lukács 10:38—11:13.
▪ Miért tesz Márta oly alapos előkészületeket Jézusért?
▪ Mit tesz Mária, és miért őt dicséri meg Jézus Márta helyett?
▪ Mi készteti Jézust arra, hogy megismételje az imára vonatkozó tanításait?
▪ Hogyan szemlélteti Jézus az imában való állhatatosság szükségességét?