A Biblia 35. könyve – Habakuk
A Biblia 35. könyve – Habakuk
Író: Habakuk
Írás helye: Júda
Írás befejezése: i. e. kb. 628 (?)
1. Milyen fenséges igazságokat emel ki Habakuk jövendölése?
HABAKUK szintén a Héber Iratok úgynevezett kis prófétái közül való. Istentől ihletett látomása és kijelentése azonban semmiképpen sem kis jelentőségű Isten népe számára. Jövendölése buzdítja és erősíti Isten szolgáit, és segíti őket, hogy ki tudjanak tartani az üldözés idején. A könyv két fenséges igazságot emel ki: Jehova Isten az Egyeduralkodó, és az igaz ember hit által él. Habakuk írása egyben figyelmeztetésül szolgál Isten szolgái ellenségeinek, valamint azok számára is, akik képmutatóan Isten népének vallják magukat. A könyv példát állít elénk arra, hogyan lehet kitartani a Jehovába vetett hitünkben, aki méltó minden dicséretre.
2. Milyen tájékoztatást kapunk az íróról?
2 Habakuk könyve így kezdődik: „Kijelentés, amelyet Habakuk próféta látott látomásban” (Hab 1:1). Ki volt ez a Habakuk próféta? Nevének (héberül: Chabak·kukʹ) jelentése: „heves átölelés”. Nincs információ Habakuk szüleire, törzsére, életének körülményeire vagy a halálára vonatkozóan. Nem lehet határozottan állítani, hogy Habakuk lévita templomi énekes volt, de erre lehet következtetni a könyv végén levő aláírásból: „A karmesternek az én húros hangszereimen.”
3. A Júdával kapcsolatos milyen körülmények segítségével tudjuk megállapítani az írás idejét?
3 Mikor hangzott el Habakuk prófétai kijelentése? A fent említett aláírás és a „Jehova az ő szent templomában” kifejezés arra mutat, hogy akkor még állt a jeruzsálemi templom (2:20). Ez a tény és a jövendölés tartalma arra enged következtetni, hogy a prófécia nem sokkal Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása előtt hangzott el. De hány évvel előtte? Minden bizonnyal az istenfélő Jósiás király uralma (i. e. 659–629) után. Maga a prófécia adja a megfejtés kulcsát, mert megjövendöli, mi az, ami Júda lakóira következik majd, s aminek eljöttét ők nem hiszik, annak ellenére, hogy hallanak róla. Mi lesz az? Isten a káldeaiakat (babiloniaiakat) használja fel a hűtlen Júda megbüntetésére (1:5, 6). Ez a bálványimádó Joákim király uralkodásának első éveivel esik egybe, azzal az idővel, amikor a hitetlenség és jogtalanság elburjánzott Júdában. Joákimot Nékó fáraó emelte trónra, s így az egész nemzet az egyiptomi uralom befolyása alá került. Ilyen körülmények között a nép úgy érezte, nincs oka félni attól, hogy a babiloni seregek megtámadják őket. De Nebukadnezár a karkemisi csatában i. e. 625-ben legyőzte Nékó fáraót, s ezzel megtörte Egyiptom hatalmát. A jövendölésnek eszerint ez előtt az esemény előtt kellett elhangzania. A jelek tehát Joákim uralkodásának kezdetére mutatnak (i. e. 628), s ez azt is jelenti, hogy Habakuk Jeremiás kortársa volt.
4. Mi bizonyítja, hogy Habakuk könyve Istentől ihletett?
4 Honnan tudhatjuk, hogy a könyvet Isten ihlette? A Héber Iratok ősi katalógusai megerősítik Habakuk könyvének kanonikus voltát. Bár név szerint nem említik őt, a ’tizenkét kis prófétára’ való hivatkozásba nyilvánvalóan beletartozik Habakuk is, mivel nélküle nem lennének 12-en. Pál apostol az ihletett Írások részeként ismerte el Habakuk jövendölését; közvetlenül idézte a Habakuk 1:5. versét, s úgy utal rá, mint „amit megmondtak a próféták” (Csel 13:40, 41). Leveleiben többször is hivatkozott Habakuk könyvére. Habakukot a Júdára és Babilonra vonatkozó kijelentéseinek teljesülései Jehova igaz prófétájaként azonosítják, hiszen az ő nevében és az ő dicsőségére beszélt.
5. Röviden összegezd a könyv tartalmát!
5 Habakuk könyve három fejezetből áll. Az első két fejezet az író és Jehova közötti párbeszéd. A káldeaiak erejét beszéli el és azt a gyötrelmet, amely a babiloni nemzetre vár, mivel megszaporította azt, ami nem az övé, és gonosz nyereséget szerzett házának; vérontással épített várost és faragott képeket imádott. A harmadik fejezet leírja Jehova fenségességét a csata napján; drámai stílusának ereje és lüktetése utolérhetetlen. Ez a fejezet egy gyászénekbe foglalt ima, és azt mondják, hogy a „legragyogóbb és legnagyszerűbb költemények egyike az egész terjedelmes héber költészetben.” *
A HABAKUK KÖNYVÉNEK TARTALMA
6. Milyen állapot jellemzi Júdát, és milyen meglepő akcióba kezd Jehova?
6 A próféta Jehovához kiált (1:1–2:1). Júda hűtlensége kérdéseket vet fel Habakuk elméjében. „Meddig kell még, ó, Jehova, segítségért kiáltanom, és meddig nem hallgatsz meg? – kérdezi. – Miért van előttem pusztítás és erőszak?” (1:2, 3). A jog elmúlt, gonoszok veszik körül az igazat, az igazságot elferdítik. Emiatt Jehova meglepő akcióba kezd, olyasvalamibe, amit „a nép nem hisz el, jóllehet hallja”. ’Felindítja a káldeaiakat’ ellenük! Félelmetes Habakuk látomása, amelyet Jehova erről a gyorsan közeledő vad nemzetről ad. Leírása szerint ez a nemzet az erőszaknak adja át magát, s annyi foglyot gyűjt össze, „mint a homokszem” (1:5, 6, 9). Semmi sem képes feltartóztatni útjában, még a királyok és a főtisztviselők sem, mert kineveti őket mind. Elfoglal minden megerősített helyet. Mindez azonban Jehovától, a „Szent”-től jövő ítélet és feddés (1:12). Habakuk figyelmesen vár arra, hogy Isten szóljon.
7. Hogyan vigasztalja Jehova Habakukot?
7 Látomás az öt jajról (2:1–20). Jehova így válaszol: „Írd le a látomást, és vésd érthetően táblákra!” Még ha látszólag késne is, biztosan beteljesül. Jehova a következő szavakkal vigasztalja Habakukot: „Az igazságos viszont a hűsége miatt marad életben” (2:2, 4). Az öntelt ellenség nem éri el célját, még ha nemzeteket és népeket gyűjt is állandóan maga mellé. Éppen ezek azok, akik felhozzák majd ellene az öt jajjal kapcsolatos közmondásszerű szólást:
8., 9. Kik ellen irányul a látomásban közölt öt jaj?
8 „Jaj annak, aki szaporítja azt, ami nem az övé.” Ő maga is kifosztottá válik. Kifosztják majd, ’mivel emberek vérét ontotta és erőszakoskodott a földön’ (2:6, 8). „Jaj annak, aki gonosz nyereséget szerez a háza számára!” A sok nép kiirtása miatt házának kövei és gerendái hangosan ellene kiáltanak, még ha magasba helyezte is fészkét (2:9). „Jaj annak, aki vérontással épít várost!” Népei küszködnek, de csak a tűznek és a megsemmisítésnek építenek, jelenti ki Jehova. „Mert a föld betelik Jehova dicsőségének ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (2:12, 14).
9 ’Jaj annak, aki haragból megitatja társát, abból a célból, hogy meglássa szeméremrészeit!’ Jehova is megitatja őt jobbjának poharából és dicsőségére szégyent hoz, mert ’emberek vérét ontotta és erőszakoskodott a földön’. Mi haszna van a faragott képekből azok készítőjének? Nemde értéktelen, szólásra képtelen istenek azok? (2:15, 17). „Jaj annak, aki ezt mondja a fadarabnak: Ó, ébredj fel! s a néma kőnek: Ó, kelj fel! Az, az fogja őt tanítani!” Ezekkel az élettelen istenekkel ellentétben „Jehova az ő szent templomában van. Hallgasson előtte az egész föld!” (2:19, 20).
10. Milyen félelmetes tevékenység kíséri Jehova megjelenését a csata napján?
10 Jehova a csata napján (3:1–19). Habakuk ünnepélyes imában, szemléletes módon emlékeztet Jehova félelmetes tevékenységére. Jehova megjelenésekor „méltósága beborítja az egeket és dicséretével betelik az egész föld” (3:3). Ragyogása olyan, mint a fény, és dögvész jár előtte. Midőn megáll, megremeg a föld, a nemzeteket megfutamodásra készteti, az örökkévaló hegyeket pedig arra, hogy szétzúzódjanak. Jehova, mint valami vitéz harcos, csupasz kézívvel és a megmentés harci szekerével hajtott ki. A mély víz és a hegyek háborognak. A nap és a hold megáll, a nyilak fénye és a lándzsák villanása látszik, amikor ő a földön végigvonul, hogy letapossa haragjában a nemzeteket. Kijött, hogy népét és felkentjét megszabadítsa és a gonoszok fundamentumát lerombolja, „nyakig” feltárva alapját (3:13).
11. Milyen hatással van a látomás Habakukra, de ő mire határozza el magát?
11 A próféta megremeg Jehova korábbi hatalmas munkája és az eljövendő, világot megrengető esemény láttán. „Hallottam, és bensőm remegni kezdett a hangjánál, ajkaim reszkettek, rothadás kezdett a csontjaimba nyomulni, s az állapotomban izgatott voltam, hogy nyugodtan várnom kell a szorongattatás napjára, mert ő feljön a népre, hogy megtámadhassa őket” (3:16). Habakuk azonban eltökélte magát, hogy bármilyen válságos idővel kell is szembenéznie – még ha nem virágzik a fügefa, és nem hoz termést a szőlő és üresek lesznek az aklok –, ujjongani fog Jehovában és örvend megmentésének Istenében. Elragadtatásának énekét ezekkel a szavakkal zárja: „Jehova, a Szuverén Úr az én életerőm. Hasonlóvá teszi lábamat a nőstény szarvaséhoz, s magas helyeimen járat engem” (3:19).
MIÉRT HASZNOS?
12. Hogyan alkalmazta Pál hasznosan a Habakuk 2:4. versét?
12 Pál apostol elismerte Habakuk jövendölésének tanításra való hasznosságát, és 4 verset idézett a 2. fejezetből, három különböző alkalommal. Annak hangsúlyozása végett, hogy a Jóhír Isten ereje a megmentésre azok számára, akiknek hitük van, ezt írta Pál a római keresztényeknek: „Mert benne [a Jóhírben] nyilvánul meg az Isten igazságossága, mely hiten alapszik és hithez vezet, ahogy írva van: ’Az igaz hit által fog élni’.” A Galátziabeliekhez írott levelében Pál azt a pontot hangsúlyozza, hogy az áldás hit által jön: „Köztudomású, hogy a törvény által senki sincs igaznak nyilvánítva Istennél, mert ’az igaz pedig hit alapján fog élni’.” Pál a Zsidókhoz írott levelében is azt írta, hogy a keresztényeknek lelküket életben tartó élő hitet kell tanúsítaniuk, és ismét Jehova Habakuknak adott szavaira utalt. Pál azonban nemcsak Habakuk szavait idézi, hogy „az én igazságosom azonban hit alapján él”, hanem a görög Septuaginta-fordítás szerint a további szavakat is: de „ha visszahúzódik, nem gyönyörködik benne az én lelkem”. Majd ezekkel a szavakkal összegezi az egészet: de mi ’olyanok vagyunk, akiknek hitük van a lélek életben tartására’ (Róma 1:17; Gal 3:11; Zsid 10:38, 39).
13. Habakuk Júdára és Babilonra vonatkozó jövendöléseinek pontos teljesülése mit hangsúlyoz Isten ítéletével kapcsolatban?
13 Habakuk jövendölése a ma élő keresztények számára különösen hasznos, mert nekik is szükségük van éltető erőre. Megtanítja őket Istenben bízni. Hasznos azért is, mert figyelmeztet másokat Isten ítéletére. Mennyire erőteljes ez a figyelmeztető lecke! Ne gondolja senki, hogy Isten ítéletei túl késedelmesek, mert azok „biztosan beteljesednek” (Hab 2:3). Júdára vonatkozó jövendölése is kétségtelenül igaznak bizonyult, mert Júdát csakugyan elpusztították a babilóniaiak, de a Babilonra vonatkozó jövendölés is beteljesedett, mert azt a médek és a perzsák semmisítették meg, miután i. e. 539-ben a várost bevették. Mily komoly figyelmeztetés rejlik ebben azt illetően, hogy higgyünk Isten szavaiban! Ezért találta Pál apostol hasznosnak a Habakuk könyvére való hivatkozást, arra figyelmeztetve zsidó kortársait, hogy ne legyenek hitetlenek: „Azon legyetek, hogy ne jöjjön rátok, amit a próféták megmondtak: ’Figyeljetek, ti gúnyolódók és csodálkozzatok ezen, és vesszetek el, mert olyan munkát viszek véghez napjaitokban, olyan munkát, hogy semmiképpen sem hiszitek el, ha valaki majd részletesen elbeszéli nektek’” (Csel 13:40, 41; Hab 1:5, Septuaginta-fordítás). A hűtlen zsidók nem szívlelték meg Pál tanácsát, mint ahogyan Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásáról szóló figyelmeztetését sem hitték el. Így el kellett szenvedniük hitetlenségük következményét, amikor a római seregek Jeruzsálemet időszámításunk szerint 70-ben lerombolták (Luk 19:41–44).
14. a) Hogyan bátorítja Habakuk jövendölése a mai keresztényeket a szilárd hitben való kitartásra? b) A jövendölés megállapítása szerint milyen örömteli bizalmuk lehet most az igazságosságot szeretőknek?
14 Hasonlóképpen, Habakuk jövendölése napjainkban is bátorítja a keresztényeket, hogy szilárdan tartsanak ki a hitükben, amíg ebben az erőszakkal teli világban élnek. Segíti őket abban, hogy tanítsanak másokat és válaszolni tudjanak az embereknek az egész világon arra a kérdésre, hogy: Végrehajtja-e bosszúját Isten a gonoszokon? Figyeljük meg ismét a prófécia szavait: „Várj rá, mert feltétlenül valóra válik. Nem késik el” (Hab 2:3). Bármilyen izgalmak következzenek is be a földön, a Királyság-örökösök felkent maradékának eszébe jutnak Habakuk szavai, melyeket Jehova múltbeli bosszúállásának cselekedeteivel kapcsolatban mondott: „Kijöttél néped megszabadítására, hogy megmentsd felkentedet” (3:13). Régtől fogva Jehova az ő ’Szentjük’ és ’Sziklájuk’, aki megfeddi az igazságtalant, és életet ad azoknak, akiket szeretetében átölel vagy átkarol. Mindazok, akik szeretik az igazságosságot, örvendhetnek Királyságának és korlátlan uralmának, mondván: „Én pedig Jehovában ujjongok, és örvendezek a megmentésem Istenében. Jehova, a Szuverén Úr, az én életerőm” (Hab 1:12; 3:18, 19).
[Lábjegyzet]
^ 5. bek. The Book of the Twelve Minor Prophets, 1868. Írta: E. Henderson, 285. oldal.
[Tanulmányozási kérdések]