A Biblia 49. könyve – Efézus

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60–61

1. Mikor és milyen körülmények között írta Pál az Efézusbeliekhez írt levelét?

KÉPZELD EL, hogy börtönben vagy, és azért kerültél oda, mert mint keresztény misszionáriust üldöztek buzgó tevékenységedért. Mit tennél, ha nem tudnál tovább utazni és nem tudnád tovább látogatni és erősíteni a gyülekezeteket? Vajon ha megtehetnéd, nem írnál azoknak, akik prédikálómunkád révén lettek keresztényekké? Feltehetőleg ők is kíváncsiak lennének hogylétedre és talán buzdításodat is igényelnék, nemde? Minden bizonnyal! Tehát írni kezdenél. Pontosan azt tennéd, amit Pál apostol tett, amikor i. sz. 59–61 táján első ízben volt Rómában börtönben. Pál a császárhoz fellebbezett, és bár őrizetben tartották míg a tárgyalásra várt, volt némi szabadsága a ténykedésre. Pál Rómából írta az „Efézusbeliekhez” írt levelét, valószínűleg 60-ban vagy 61-ben, és Tikhikussal küldte el, akit Onésimus kísért el (Ef 6:21; Kol 4:7–9).

2., 3. Mi bizonyítja meggyőzően Pál írói voltát, s ugyanakkor az Efézusbeliekhez írt levél kanonikus voltát?

² Pál már az első szóval tudatja, hogy ő az író, és négyszer hivatkozik vagy utal magára úgy, mint aki „fogoly az Úrban” (Ef 1:1; 3:1, 13; 4:1; 6:20). Ezzel a Pál írói volta ellen felhozott érvek mind semmissé válnak. A 2. számú Chester Beatty-papirusz (P⁴⁶), amiről úgy vélik, hogy i. sz. körülbelül 200-ból való, 86 ívet tartalmaz a páli levelek kódexéből; ezek között megtalálható az Efézusbeliekhez írt levél is, ami annak bizonyítéka, hogy már akkor is Pál levelei közé sorolták.

 ³ Az első egyházi írók megerősítik, hogy ezt a levelet Pál írta, és azt is, hogy ez az „Efézusbeliekhez” szólt. Például a II. században Irenaeus a következőképpen idézte az Efézus 5:30. versét: „Miként az áldott Pál mondja az Efézusbeliekhez írt levelében, ’mi az ő testének tagjai vagyunk’.” Az ugyanebben az időszakban élt Alexandriai Kelemen az Efézus 5:21. versét így idézte: „Ezért írja az Efézusbeliekhez írt levélben is: ’Rendeljétek alá magatokat egymásnak istenfélelemben!’” Origenész, aki a III. század első felében élt, az Efézus 1:4. versét így idézte: „Az apostol az Efézusbeliekhez írt levélben is ugyanezt a megfogalmazást használja, amikor ezt mondja: ’Aki kiválasztott minket a világ megalapításától kezdve.’” * Euszebiosz (i. sz. kb. 260 – kb. 340), az első keresztények történetének egy másik szaktekintélye az Efézusbeliekhez írt levelet belefoglalta a Biblia kánonjába. A legtöbb korai egyházi író szintén úgy utal az Efézusbeliekhez írt levélre, mint az ihletett Írások szerves részére. *

4. Mi vezetett egyeseket annak feltételezésére, hogy a levelet máshova címezték, de milyen bizonyíték támasztja alá azt, hogy az efézusiaknak szólt?

⁴ A Chester Beatty-papirusz, valamint az 1209. számú Vatikáni kézirat és a Sínai kézirat is kihagyja az első fejezet első verséből az „Efézusban” szót, s így nem jelzi a levél rendeltetési helyét. Ez a tény, valamint az a körülmény, hogy hiányzik az Efézusban levő egyéneknek szóló üdvözlet (jóllehet Pál három évig fáradozott ott), egyeseket arra a feltételezésre vezetett, hogy a levél bizonyára másoknak szólt, vagy legalábbis a kis-ázsiai gyülekezeteknek szóló körlevél volt, Efézust is beleértve. E kéziratokon kívül azonban a legtöbb kézirat tartalmazza az „Efézusban” szót, s mint ahogyan már fentebb jeleztük, az első egyházi írók elfogadták ezt a levelet az Efézusbeliekhez írt levélként.

5. Miről volt híres Efézus Pál napjaiban?

⁵ Az akkori időkre jellemző háttér ismerete segít nekünk megérteni e levél célját. Az I. században Efézus híres volt boszorkányságáról, varázslásáról, csillagjóslásáról és Artemisz, a termékenység-istennő imádatáról. * Az istennő szobra köré egy nagyszerű templomot építettek, amelyet az ősi világ hét csodája egyikének tekintettek. A XIX. században a helyszínen végzett ásatások szerint a templom egy körülbelül 73 m széles és 127 m hosszú emelvényre épült. Maga a templom körülbelül 50 m széles és 105 m hosszú volt. Összesen 100, egyenként körülbelül 17 m magas márványoszlop tartotta. A tetőzetet széles fehér márványlapok borították. A márványtömbök összeillesztésénél malter helyett állítólag aranyat használtak. A templom olyan szép volt, hogy a turisták tömegesen keresték fel a föld minden részéről; különösen ünnepek alatt nyüzsgött a város a látogatók tömegétől, ilyenkor számuk elérte a több százezret. Az efézusi ezüstműveseknek igen jól jövedelmező üzletet jelentett Artemisz istennő kicsiny ezüstszobrocskáinak az árusítása, amelyet emlékként vásároltak a zarándokok.

6. Mennyi ideig ténykedett Pál Efézusban?

⁶ Pál a második misszionárius körútja során járt Efézusban, de akkor csak rövid ideig prédikált ott. A munka további végzésére Akvilát és Priscillát hagyta hátra (Csel 18:18–21). Harmadik misszionárius körútja során visszatért Efézusba; ezúttal körülbelül három évig maradt ott, s közben sok embernek hirdette és tanította „az Urat” (Csel 19:8–10; 20:31). Pál fáradhatatlanul dolgozott Efézusban. A. R. Bailey Daily Life in Bible Times című könyvében ezt írja: „Pálnak az volt a szokása, hogy általában napkeltétől délelőtt 11 óráig (Csel 20:34, 35) a mesterségét folytatta; ekkorra Tirannus már befejezte tanítását. Tizenegy órától délután négy óráig prédikált a csarnokban és megbeszéléseket tartott segítőivel, . . . azután következett a házról házra végzett evangéliumi munkálkodás, amely délután négytől sokszor késő éjszakáig nyúlt (Csel 20:20, 21, 31). Az ember csodálkozik, hogy egyáltalán mikor volt ideje enni és aludni” (1943, 308. oldal).

7. Mit eredményezett Pál buzgó prédikálása?

⁷ E buzgó prédikálás során Pál rámutatott, hogy helytelen képeket használni az imádatban. Ez a szoborkészítők és -árusítók nagy haragját váltotta ki, többek között az ezüstműves Demeterét is, és a felháborodás közepette Pálnak végül is el kellett hagynia a várost (Csel 19:23–20:1).

8. Milyen pontokban volt igen időszerű Pál levele?

⁸ Pált a börtönben foglalkoztatták az efézusbeli gyülekezet tagjainak gondjai, akiket pogány bálványimádók vettek körül, és akik Artemisz félelmet és csodálatot keltő templomának árnyékában éltek. Kétségtelen, hogy azoknak a felkent keresztényeknek szükségük volt egy megfelelő szemléltetésre, s azt ekkor adta nekik Pál, nevezetesen, hogy ők „egy szellemi templomot” alkotnak, amelyben Jehova a szelleme által lakik (Ef 2:21). A „szent titok”, amit Pál feltárt az efézusiaknak Isten közigazgatását (háznépe ügyei intézésének módját) illetően, amely által visszaállítja majd az egységet és békét Jézus Krisztuson keresztül, kétségtelenül nagy hatással volt rájuk és vigasztalásukra szolgált (1:9, 10). Pál hangsúlyozta, hogy a zsidók és a pogányok Krisztusban egyek. Buzdított az egységre. Ennek alapján értékelhetjük e könyv célját és értékét, s a mögötte rejlő nyilvánvaló ihletést.

 AZ EFÉZUSBELIEKHEZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

9. Hogyan sokasította meg Isten a szeretetét, és miért imádkozik Pál?

⁹ Isten szándéka, hogy egységet hoz létre (1:1–2:22). Pál apostol az üdvözletét küldi. Azt írja, legyen áldott Isten a dicsőséges, ki nem érdemelt kedvességért. Ki nem érdemelt kedvességéből választotta ki őket, hogy Jézus Krisztussal egységben legyenek, akinek váltságdíj értékű vére által nyernek szabadulást. Isten ezenkívül megsokasította irántuk szeretetét, úgy, hogy megismertette velük akaratának szent titkát. Egy kormányzatot tervezett, hogy „mindent újra egybegyűjtsön Krisztusban”, akivel együtt ők is mint örökösök kerültek kijelölésre (1:10). Ennek jeléül már előre megkapták a szent szellem pecsétjét. Pál azért imádkozik, hogy szilárdan győződjenek meg arról a reménységről, amelyre Isten elhívta őket, s legyenek tudatában annak, hogy Isten ugyanazt a hatalmat használja velük kapcsolatban is, amely hatalommal Krisztust feltámasztotta, minden kormányzat és hatalom fölé emelte, s mindenek fejévé tette a gyülekezetben.

10. Hogyan váltak az efézusiak a „szentek polgártársaivá”?

¹⁰ Isten nagy szeretetében és irgalmasságában megelevenítette őket, akik bűneik és kihágásaik miatt halottak voltak, és együtt ültette őket „Krisztus Jézussal az égi helyekre” (2:6). Mindez az ő ki nem érdemelt kedvességének és a hitnek, nem pedig saját cselekedeteiknek tulajdonítható. Krisztus a békességük, aki ledöntötte a falat, a parancsolatokból álló Törvényt, amely elválasztotta a pogányokat a zsidóktól. Most mindkét nép Krisztus által közeledik az Atyához. Ezért az efézusiak sem idegenek többé, hanem a „szentek polgártársai” és szent templommá növekednek Jehova számára, hogy ott lakjon szelleme által (2:19).

11. Mi a „szent titok”, s miért imádkozik Pál az efézusiak érdekében?

¹¹ „A Krisztus szent titka” (3:1–21). Isten feltárta szent apostolainak és prófétáinak, hogy „a Krisztus szent titkában . . . a nemzetekből valók is Krisztus Jézussal egységben társörökösök, velünk egy test, és velünk együtt osztoznak az ígéretben a jó hír által” (3:4, 6). Isten ki nem érdemelt kedvessége folytán Pál ennek a Jóhírnek lett a szolgája, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdesse és felvilágosítson minden embert arról, miben áll ez a szent titok. Istennek ez az igen sokrétű bölcsessége a gyülekezeten keresztül lesz ismertté. Erre való tekintettel Pál azt kéri: erősödjenek meg Isten szelleme által, hogy teljesen megismerjék Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét, és értsék meg, hogy Isten „mindent megtehet azon felül is, amit kérünk vagy felfogunk” (3:20).

12. a) Hogyan kell a keresztényeknek járniuk, és miért? b) Milyen adományokat adott Krisztus, és milyen célból? c) Mi mindent foglal magába az „új egyéniség” felöltése?

¹² Az „új egyéniség” felöltése (4:1–5:20). A keresztényeknek elhívatásukhoz méltón kell járniuk, alázatosan, hosszútűréssel, szeretetben és a béke egységesítő kötelékében. Mert csak egy szellem, egy reménység és egy hit van, valamint „egy az Istene és Atyja mindenkinek; ő van mindenek felett, mindenek által és mindenekben” (4:6). Ezért Krisztus, az „egy Úr” adott prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat „a szentek helyreigazítása céljából szolgálati munkára, Krisztus testének építésére”. Pál azt írja, hogy „az igazságot szólva szeretetben növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztushoz”, mint egy harmonikusan összeillesztett és minden tagjával együttműködő test (4:5, 12, 15). A régi egyéniség erkölcstelen, haszontalan szokásait és tudatlanságát el kell vetni. Mindegyiküknek meg kell újulni az elmét működtető erő által; ezért tanácsolja az apostol: „Öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban!” Mivel mindannyian összetartoznak, az igazságot kell mondaniuk és el kell vetniük a haragot, a lopást, a romlott beszédet, az ártalmas, keserű haragot, továbbá kerülni kell a szent szellem megszomorítását. Ehelyett „legyetek egymáshoz kedvesek, gyengéden együtt érzők, megbocsátva egymásnak, miképpen Isten is készségesen megbocsátott nektek Krisztus által” (4:24, 32).

13. Mit kell tennie annak, aki Istent akarja utánozni?

¹³ Pál arra buzdít, hogy mindenki utánozza Istent. Paráznaság, tisztátalanság és kapzsiság még csak ne is említtessék közöttük, mert azok, akik ilyen dolgokat gyakorolnak, nem öröklik a Királyságot. Pál így inti az efézusiakat: „Járjatok úgy, mint a világosság gyermekei!” „Őrködjetek szigorúan afelett, hogy mi módon jártok” és vásároljátok meg az alkalmas időt, „mert a napok gonoszak”. Igen, ’meg kell érteniük, mi Jehova akarata, és Isten dicséretét kell szólniuk hálás módon’ (5:8, 15–17).

14. Milyen kölcsönös felelősségük van a férjeknek és a feleségeknek?

¹⁴ A helyes alárendeltség; a keresztény hadviselés (5:21–6:24). A feleségek rendeljék alá magukat férjüknek, mint ahogyan a gyülekezet is alárendeli magát Krisztusnak. A férjek mindig szeressék feleségüket, „mint ahogyan Krisztus is szerette a gyülekezetet”. Hasonlóképpen „a feleség tanúsítson mély tiszteletet férje iránt” (5:25, 33).

15. Mit tanácsol Pál a gyermekeknek és a szülőknek, a rabszolgáknak és uraiknak, s mit mond a keresztény fegyverzetről?

¹⁵ A gyermekek éljenek szüleikkel egységben! Legyenek engedelmesek és fogadják jó szívvel az isteni fenyítést! A rabszolgák és uraik is viselkedjenek oly módon, hogy az tetsszék Istennek, mert ő, aki mindenkinek Ura, „az égben van, és nála nincs részrehajlás”. Végül is „mindenki szerezzen erőt az Úrban  erejének hatalmasságából”, és öltse magára az Isten teljes fegyverzetét, hogy képes legyen szilárdan ellenállni az Ördögnek. „Mindenekfelett vegyétek fel a hit széles pajzsát” és a „szellem kardját, azaz Isten Szavát”. Állandóan imádkozzatok és legyetek éberek! Pál arra is kéri őket: imádkozzanak érte, hogy a szólás teljes szabadságával ismertethesse „a jó hír szent titkát” (6:9, 10, 16, 17, 19).

MIÉRT HASZNOS?

16. Milyen kérdésekre kapunk gyakorlati választ az Efézusbeliekhez írt levélben, és mit mond Pál az Istennek tetsző egyéniségről?

¹⁶ Az Efézusbeliekhez írt levél a keresztény élet majdnem minden területét érinti. Tekintettel a napjainkat jellemző világméretű bűnözésre és nyomasztó nehézségekre, Pál józan és gyakorlati tanácsa igen hasznos azok számára, akik istenfélő módon kívánnak élni. Hogyan viselkedjenek a gyermekek a szüleikkel, és a szülők hogyan bánjanak a gyermekeikkel? Mi a férj kötelessége feleségével és a feleség kötelessége a férjével? Mit kell tenniük a gyülekezet tagjainak azért, hogy egységüket és keresztény tisztaságukat szeretetben megőrizzék e gonosz világ közepette? Pál tanácsa átfogóan érinti mindezeket a kérdéseket, sőt a továbbiakban azt is megmutatja, mi mindent foglal magában a krisztusi új egyéniség felöltése. Az Efézusbeliekhez írt levél áttanulmányozása révén érthetővé válik, melyik az az egyéniség, amely tetszik Istennek, s amely „Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” (4:24–32; 6:1–4; 5:3–5, 15–20, 22–33).

17. Mit mutat a levél a gyülekezeti együttműködéssel és elrendezéssel kapcsolatban?

¹⁷ A levél megmutatja a gyülekezeti kinevezések és kijelölések célját is. Ez „a szentek helyreigazítása céljából szolgálati munkára, Krisztus testének építésére” történik, az érettség érdekében. Ha egy keresztény teljes mértékben együttműködik a gyülekezeti elrendezéssel, akkor szeretet által növekedni fog „mindenben őbenne, aki a fej, a Krisztus” (4:12, 15).

18. Mit tár fel a levél a ’szent titokkal’ és a szellemi templommal kapcsolatban?

¹⁸ Az Efézusbeliekhez írt levél nagy segítségére volt az első gyülekezetnek abban, hogy a „Krisztus szent titkát” tisztábban fel tudja fogni. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a hívő zsidókkal együtt „a nemzetekből való emberek” szintén elhívásban részesültek, és ők is „társörökösei és társtagjai az egy testnek, és a jó hír által . . . részesei a Krisztus Jézussal való egység ígéretének”. A pogányokat a zsidóktól elválasztó válaszfal, „a parancsolatokból álló Törvény” eltöröltetett, s most Krisztus vére által mindannyian a szentek polgártársai és Isten házának tagjai lettek. A pogány Artemisz templomával éles ellentétben a keresztények Krisztus Jézussal együtt Isten hajlékává épülnek, „Jehova szent templomává”, hogy ott lakozzék szelleme által (3:4, 6; 2:15, 21).

19. Az Efézusbeliekhez írt levélnek milyen buzdítása és milyen reménysége érvényes napjainkra is?

¹⁹ A ’szent titokkal’ kapcsolatban Pál ’egy közigazgatásról’ is beszél, „hogy Krisztusban egyesítsen újra mindent, ami az égben [azokat, akik az égi Királyságba lettek kiválasztva] és ami a földön van [azokat, akik a földön fognak élni, a Királyság-uralomban]”. Így előtérbe kerül Isten azon nagyszerű szándéka, hogy helyreállítja a békét és egységet. Ezzel kapcsolatban Pál imádkozik az efézusiakért, akiknek értelmi szeme megvilágosodott, hogy teljes mértékben felfoghassák azt a reménységet, amelyre Isten elhívta őket, és meglássák, „milyen gazdag ez a dicső örökség, amelyet ő a szenteknek tartogat”. Ezek a szavak nagymértékben buzdították őket reménységükben. De az Efézusbeliekhez írt ihletett levél a mai gyülekezetek számára is építő marad, ’hogy mindenben teljes mértékben beteljenek azzal, amit Isten ad’ (1:9–11, 18; 3:19).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]