A Biblia 51. könyve – Kolossé

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60–61

1. Földrajzilag merre feküdt Kolossé városa?

KÉT férfi, Efézust maga mögött hagyva, Kis-Ázsián keresztül a Maender (Menderes) folyó mentén kelet felé vette az irányt. Amikor elérték Frígia területén a Likus mellékfolyót, délkelet felé fordultak s követték a folyó irányát felfelé, a két oldalról hegyekkel határolt völgyön át. Gyönyörű látvány tárult elébük: termékeny zöld legelők, nagy juhnyájakkal. (A vidéknek a gyapjú volt a fő bevételi forrása. *) A völgyön felfelé haladva az utazók jobbról elhagyták a gazdag Laodicea városát, annak a kerületnek római közigazgatási központját. Tőlük balra, a folyón túl láthatták a templomairól és meleg vizű forrásairól híres Hierapolist. Mindkét városban volt keresztény gyülekezet, sőt még a kicsiny Kolossé városkában is, amely körülbelül 16 kilométerre feküdt, feljebb a völgyben.

2. a) Ki volt az a két utazó, akit Pál Kolosséba küldött? b) Mit tudunk a kolossébeli gyülekezetről?

² A két férfi utazásának végcélja Kolossé volt. Mindketten keresztények voltak. Az egyikük jól ismerte a vidéket, mivel Kolosséból származott. Onésimusnak hívták és rabszolga volt; a gazdájához tért vissza. Az ottani gyülekezethez tartozott. Onésimus társa, Tikhikus szabad ember volt. Mindketten Pál apostol küldöttei voltak, levelet hoztak tőle „a Kolosséban Krisztussal egységben élő hűséges testvéreknek”. Tudomásunk szerint Pál sohasem járt Kolosséban. A gyülekezetet, amely főleg nem zsidókból állt, valószínűleg Epafrás alapította, aki közöttük fáradozott, de aki most Pál mellett volt Rómában (Kol 1:2, 7; 4:12).

3. Mit tár fel maga a levél az íróról, az írás idejéről és helyéről?

³ Ezt a levelet Pál apostol írta, ami kitűnik a megnyitó és a befejező szavakból (1:1; 4:18). A levél befejezéséből még azt is megtudjuk, hogy az írás idején börtönben volt. Ez valószínűleg első római bebörtönzésekor, i. sz. 59–61 táján lehetett, amikor több buzdító levelet is írt. A Kolossébeliekhez írt levelet a Filemonnak írt levéllel együtt küldte el (Kol 4:7–9; Filem 10, 23). Úgy tűnik, hogy ezt ugyanakkor írta, mint az Efézusbeliekhez írt levelet, mivel sok az azonos gondolat és az azonos mondat.

4. Mi tanúskodik a levél eredetiségéről?

⁴ Nincs okunk kételkedni a Kolossébeliekhez írt levél hitelességében. Az a tény, hogy együtt szerepel a körülbelül i. sz. 200-ból való 2. számú (P⁴⁶) Chester Beatty-papiruszban Pál más leveleivel, azt mutatja, hogy az első keresztények elfogadták Pál leveleként. Eredetiségéről ugyanazok a korai tekintélyek tanúskodnak, akik Pál egyéb leveleinek hitelességéről is.

5. a) Mi késztette Pált a Kolossébeliekhez írt levél megírására? b) Mit hangsúlyoz a levél?

⁵ Mi késztette Pált a Kolossébeliekhez írt levél megírására? Mindenekelőtt az, hogy Onésismus éppen visszatért Kolosséba. Epafrás nemrégen érkezett meg Pálhoz és a tőle kapott beszámoló a kolossébeli állapotokról kétségtelenül további okot szolgáltatott a levél megírására (Kol 1:7, 8; 4:12). Valamiféle veszély fenyegette az ottani keresztény  gyülekezetet. Az akkori vallások felbomlóban voltak és állandóan új vallások alakultak, amelyek a régiekből bizonyos dolgokat átvettek. Akadtak olyan pogány bölcseletek, amelyek magukba foglalták az önsanyargatást, a spiritizmust, a bálványimádó babonát, és ezek, párosulva a zsidók bizonyos ételektől való tartózkodásával és némely ünnepnap megtartásával, mind befolyásolhatták a gyülekezet egyes tagjait. Bármi volt is a baj, úgy látszik elegendő ok volt Epafrás számára, hogy egy ilyen hosszú utat megtegyen Rómáig és felkeresse Pált. De hogy a gyülekezet mint egész nem volt közvetlen veszélyben, az kitűnik Epafrás azon buzdító szavaiból, amelyeket szeretetükről és állhatatosságukról mondott. A beszámolót hallva Pál a pontos ismeret és a tiszta imádat védelmére kelt a kolossébeli gyülekezetnek írt levelében. A levél hangsúlyozza Krisztus Istentől kapott felsőbbrendűségét minden pogány bölcselettel, az angyalok imádatával és a zsidó hagyományokkal szemben.

A KOLOSSÉBELIEKHEZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

6. a) Miért imádkozik Pál a kolossébeliek érdekében? b) Mit tárgyal meg Pál Jézus helyzetéről és a gyülekezettel kapcsolatos szolgálatáról?

⁶ Higgyetek Krisztusban, a gyülekezet fejében (1:1–2:12). Miután Pál tolmácsolja saját üdvözletét Timótheuséval együtt, hálát ad a kolossébeliek Krisztusba vetett hitéért és szeretetéért. Epafrás prédikálása révén megismerték Isten ki nem érdemelt kedvességét. A róluk közölt beszámoló meghallgatása óta Pál nem szűnt meg könyörögni érettük, hogy ’Isten akaratának pontos ismeretével minden bölcsességben és szellemi értelemben teljenek be, hogy Jehovához méltóan járjanak’, és ’hogy kitarthassanak teljesen, és hosszútűrőek lehessenek örömmel’ (1:9–11). Az Atya megszabadította és áthelyezte őket „szeretett Fiának királyságába”, aki a láthatatlan Isten képmása, s aki által és akiért minden dolog teremtetett. Ő a gyülekezet Feje, elsőszülött a halottak közül. Isten jónak látta, hogy Krisztus vére által önmagával kiengeszteljen mindent, beleértve az egykor elidegenedett kolossébelieket is, ’feltéve, ha megmaradnak a hitben’ (1:13, 23).

7. Mit prédikál Pál apostol és milyen célból?

⁷ Pál örvend annak, hogy maga is átérezheti Krisztus szenvedéseit a gyülekezet érdekében, amelynek szolgája lett. Ez pedig azért történt, hogy érdekükben teljes mértékben hirdethesse Isten szavát ’a szent titokra vonatkozóan, melynek dicsőséges gazdagságát, Istennek most úgy tetszett, hogy megismertesse a szentjeivel’. ’Krisztust hirdetjük nyilvánosan – mondja Pál –, miközben intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy a Krisztussal való egységben tökéletessé tegyünk mindenkit’ (1:26–28).

8. Miért küzd Pál a testvérei érdekében?

⁸ Pál azért küzd, hogy a kolossébeliek, a laodiceabeliek és mások megvigasztalódjanak, és a szeretetben harmonikusan egyesülve elnyerjék az ’Isten szent titkáról, tudniillik a Krisztusról szóló pontos ismeretet, akiben Isten gondosan elrejtette a tudomány és a bölcsesség minden kincsét’. Ezért Pál nem szeretné, ha csábító érvelések által megtévesztve becsapottaknak látná őket. Ehelyett inkább azt szeretné, ha Krisztussal egységben járnának, ’gyökeret vernének benne és felépülnének rá, a hitben pedig megszilárdulnának’. Pál ezek után így figyelmeztet: „Vigyázzatok: valaki talán zsákmányul akar majd ejteni benneteket bölcselkedés és üres csalás által, amik emberi hagyományok” (2:2, 3, 7, 8).

9. Milyen imádat ellen int óva Pál, és miért ne rendeljék alá magukat a kolossébeliek a Törvénynek?

⁹ Meghalni a test cselekedeteinek, de élni Krisztusnak (2:13–3:17). Bár halottak voltak bűneikben és körülmetéletlenségükben, Isten megelevenítette őket Krisztussal együtt s eltörölte a Törvény kézzel írt okmányát, amely a zsidókat elítélte. „Ezért senki ne ítélje el” őket a Törvény miatt vagy annak megtartása miatt, mely csak árnyéka a valóságnak, Krisztusnak. És ha meghaltak Krisztussal együtt a világ elemi dolgaira nézve, miért rendelnék magukat alá emberi parancsoknak és tanításoknak, például olyan rendeleteknek, mint a „Ne fogd meg! Ne ízleld! Ne nyúlj hozzá!”? A látványos, csupa külsőségben megnyilvánuló imádati forma, az álszenteskedés és a test sanyargatása értéktelen a test vágyai elleni harcban (2:16, 21).

10. Hogyan keresheti valaki a fenti dolgokat, és hogyan öltheti magára az új egyéniséget?

¹⁰ Pál ehelyett ezt tanácsolja: „Folyton a fenti dolgokat keressétek, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. A fenti dolgokra irányuljon figyelmetek, s ne a földiekre!” Ezt úgy teheti meg valaki, ha leveti régi egyéniségét és felölti az új egyéniséget, amely a pontos ismeret révén nem tesz különbséget zsidó és görög között, mert számára „Krisztus minden mindenben”. Ez azt jelenti, hogy mint „Isten választottjai” felöltözik magukra az együttérzés gyengéd hajlamát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Az apostol ezt mondja: „Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezeken felül pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke.” Szóban és tettben mindent „az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva Istennek, az Atyának őáltala” (3:1, 2, 11–14, 17).

11. a) Milyen tanácsot ad Pál apostol a családi és az egyéb kapcsolatokra? b) Milyen üdvözleteket továbbít a befejező részben?

¹¹ Másokkal való kapcsolatok (3:18–4:18). Ami a családi kapcsolatokat illeti, a feleség engedelmeskedjék a férjének, a férj szeresse a feleségét, a  gyermekek engedelmeskedjenek szüleiknek, s az apák ne ingereljék gyermekeiket! A rabszolgáknak engedelmeskedniük kell gazdáiknak Jehova félelmében, a gazdáknak pedig igazságosan kell eljárniuk rabszolgáikkal. Mindenki tartson ki az imában, és viselkedjék okosan a kívülvalókkal. Tikhikus és Onésimus majd személyesen elmondják a Pállal és az Isten Királyságáért dolgozó munkatársaival kapcsolatos dolgokat. Mindannyian üdvözletüket küldik Kolosséba, de Pál üdvözli a laodiceai testvéreket is, és arra kéri őket, hogy cseréljék ki a hozzájuk küldött leveleket. Pál saját kezével írja a befejező üdvözletet: „Emlékezzetek meg állandóan bilincseimről. A ki nem érdemelt kedvesség legyen veletek” (4:18).

MIÉRT HASZNOS?

12. Milyen felfrissítő igazságokat tartalmaz Pál levele? Mennyire hasznos a gyülekezet számára?

¹² Elképzelhetjük, milyen gyorsan körbejárt a kolossébeli testvérek között a Rómából jött két testvér érkezésének híre. Nagy várakozással gyűltek össze, feltehetőleg Filemon házában, hogy meghallgassák Pál levelének felolvasását (Filem 2). Mily felfrissítő igazságokat tartalmazott a levél Krisztus helyzetéről és a pontos ismeret szükségességéről! Milyen világosan a maga helyére teszi az apostol az emberi bölcseleteket és a zsidó hagyományokat, s mennyire felmagasztalja Krisztus békéjét és szavát! Ez a levél szellemi táplálék volt az egész gyülekezet számára! A felvigyázók, a férjek, a feleségek, az apák, a gyermekek, a rabszolgák és az urak számára egyaránt. Bizonyára jó tanácsot kapott benne Filemon és Onésimus is, akik újra rabszolga-gazda viszonyba kerültek egymással. Mily szép útmutatás ez a felvigyázók számára arról, hogyan vezessék vissza a nyájat a helyes tanításhoz! Mennyire növelték Pál szavai a kolossébeliek azon értékelését, hogy kiváltságuk Jehovát egész szívvel szolgálni! A kolossébelieknek adott építő tanács arra vonatkozóan, hogyan szabadulhatnak meg a tőrbe ejtő gondolatoktól és a világ szokásaitól, még a mai gyülekezetek számára is élő üzenet (Kol 1:9–11, 17, 18; 2:8; 3:15, 16, 18–25; 4:1).

13. Mire figyelmeztet Pál a kellemes szavakkal, az imával és a keresztény társasággal kapcsolatban?

¹³ Minden keresztény prédikáló szolga számára kiváló tanácsot tartalmaz a Kolossé 4:6. verse: „A ti beszédetek legyen mindig kellemes, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek válaszolnotok.” Az igazság kellemes szavai étvágygerjesztőnek bizonyulnak az őszinte szívű emberek számára, és maradandóan javukra válnak majd. A keresztény bensőséges, szívből fakadó, őszinte imája gazdag áldást hoz Jehovától: „Az imádságban legyetek állhatatosak, maradjatok éberek abban, hálaadással!” S micsoda öröm és építő felfrissülés található a keresztény társaságban! „Tanítsátok és intsétek egymást állandóan – mondja Pál –, és énekeljetek szívből Jehovának” (4:2; 3:16). Ha a Kolossébeliekhez írt levelet gondosan áttanulmányozzuk, bizonyára még sok más gyöngyszemet is találunk majd Pál józan és gyakorlatias oktatásában.

14. a) Milyen valóságot emel ki a Kolossébeliekhez írt levél? b) Hogyan hangsúlyozza ez a levél a Királyság-reménységet?

¹⁴ A törvény megtartásáról a levél ezt mondja: „Ezek csak árnyékai az eljövendő dolgoknak, a valóság azonban a Krisztusban van” (2:17). Ezt a krisztusi valóságot emeli ki a Kolossébeliekhez írt levél. Gyakran hivatkozik arra a dicsőséges reménységre, amely a Krisztussal egységben levők számára van fenntartva az egekben (1:5, 27; 3:4). Ezek nagyon hálásak lehetnek azért, hogy az Atya már megszabadította őket a sötétség hatalmából és átvitte őket „szeretett Fia királyságába”. Ezért most annak lettek alárendeltjei, aki „a láthatatlan Isten képmása, s minden teremtmény közül az elsőszülött; mert általa teremtetett minden egyéb dolog az egekben és a földön; a láthatók és a láthatatlanok, trónusok, uralmak, kormányzatok és hatalmasságok”. Ő rendkívül alkalmas arra, hogy igazságosságban uralkodjék Isten Királyságában. Pál ezért így figyelmezteti a felkent keresztényeket: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, folyton a fenti dolgokat keressétek, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” (1:12–16; 3:1).

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]