A Biblia 56. könyve – Titus

Író: Pál

Írás helye: Macedónia (?)

Írás befejezése: i. sz. kb. 61–64

1. a) Milyen feladat hárult Titusra? b) Milyen körülmények között jöttek létre a krétai gyülekezetek, és mit kellett a krétai keresztényeknek tenniük?

„PÁL, Isten rabszolgája és Jézus Krisztus apostola . . . Titusnak, a közös hit szerint való igaz fiamnak” (Tit 1:1, 4). Így kezdődik Pálnak munkatársához, a hosszú ideig társaságában levő Titushoz írt levele, akit Kréta szigetén hagyott, hogy szervezze meg jobban a gyülekezeteket. Titusra nagy feladat hárult. Ez a sziget, mint mondták, „az istenek és emberek atyjának” ősi lakhelye volt. Onnan származik a mondás: „Bekrétaizál egy krétait”, vagyis „ravaszabb a rókánál is”. * A krétaiak hazudozása olyannyira közmondásos volt, hogy Pál még saját prófétájuk mondását is idézte: „A krétaiak örök hazudozók, gonosz vadállatok, dologtalan falánkok” (1:12). A Pál apostol idejében élő krétaiakról az egyik leírás így szól: „Az a nép állhatatlan, szószegő és vitatkozó természetű volt; nem mindennapi mértékben  adta át magát a mohóságnak, a féktelen nemi életnek, a hazudozásnak, és a közöttük letelepedő zsidók, úgy tűnik, még rajtuk is túltettek az erkölcstelenségben.” * Ilyen körülmények között alakultak a krétai gyülekezetek. Ennélfogva különösen fontos volt, hogy a hívők ’szakítsanak az istentelenséggel és a világias kívánságokkal, és hogy éljenek egészséges elmével, igazságosságban és isteni önátadásban’, amire Pál buzdította is őket (2:12).

2., 3. a) Hol és mikor volt együtt Pál Titussal? b) Honnan írta Pál valószínűleg a Titushoz írt levelet, és milyen célból?

² A Titushoz írt levélből keveset tudunk meg Pál és Titus kapcsolatáról. A Pál más leveleiben található Titusra való hivatkozásokból azonban elég sok információt gyűjthetünk össze. Titus, aki görög volt, gyakran elkísérte Pált, és legalább egy alkalommal felment vele Jeruzsálembe is (Gal 2:1–5). Pál úgy utal rá mint ’részestársára és munkatársára’. Titust küldte Pál Korinthusba, amikor Efézusból megírta első levelét a korinthusiaknak. Korinthusi tartózkodása alatt Titus is segédkezett a jeruzsálemi testvérek számára rendezett gyűjtésnél, és később Pál utasítására visszatért, hogy a gyűjtést befejezze. Titus, miután Macedóniában találkozott Pállal, visszatért Korinthusba, és ismét levelet vitt Páltól a korinthusiak számára: ez alkalommal a Korinthusiakhoz írt második levelet (2Kor 8:16–24; 2:13; 7:5–7).

³ Pál az első római fogságból való szabadulása után, prédikálószolgálatának utolsó éveiben újra kapcsolatba került Timótheussal és Titussal. Ez, úgy látszik, magába foglalta krétai, görögországi és macedóniai szolgálatát is. Pálról utoljára azt olvassuk, hogy Nikápolyba, Görögország északnyugati részébe ment, ahol minden valószínűség szerint letartóztatták; onnan vitték Rómába, ahol bebörtönözték, majd kivégezték. Pál a Kréta szigetén tett látogatás alkalmával hátrahagyta Titust, hogy ’kiigazítsa a hiányos dolgokat és kijelöljön véneket városonként’, utasításainak megfelelően. Pál minden valószínűség szerint Macedóniából írta levelét nem sokkal azután, hogy Titust Krétán hagyta (Tit 1:5; 3:12; 1Tim 1:3; 2Tim 4:13, 20). Ennek a levélnek, úgy látszik, ugyanaz volt a célja, mint a Timótheushoz írott első levélnek, tudniillik hogy buzdítsa Pál munkatársát és hivatalos támogatást nyújtson neki feladatai elvégzéséhez.

4. Mikor írhatta Pál a levelet, és milyen bizonyíték szól annak hitelessége mellett?

⁴ Pál valószínűleg az első és második római bebörtönzése közötti időben, vagyis i. sz. 61–64 között írta ezt a levelet. A döntő bizonyítékok a Titushoz írt levél hitelessége mellett ugyanazok, mint amelyek a Timótheushoz írt levelek mellett szólnak. Ezt a három bibliai könyvet gyakran Pál „pásztori levelei”-nek szokták nevezni. A stílusuk is hasonlít egymáshoz. Irenaeus és Origenész is idéz a Titushoz írt levélből, és sok más régi szaktekintély tanúskodik még a könyv kanonikus volta mellett. Ez a levél megtalálható a Sínai és az Alexandriai kéziratban is. A John Rylands Könyvtárban van egy papirusztöredék (P³²), amely körülbelül a III. századból való és tartalmazza a Titus 1:11–15. és 2:3–8. versét. * Nem kérdéses tehát, hogy a könyv az ihletett Írások hiteles része.

A TITUSHOZ ÍRT LEVÉL TARTALMA

5. a) A felvigyázókra vonatkozó milyen követelményeket hangsúlyoz Pál, s miért szükséges ez? b) Miért kell Titusnak szigorúsággal feddnie, és mit mond a megfertőzött emberekről?

⁵ A felvigyázók feladata, hogy egészséges oktatással buzdítsanak (1:1–16). Szívélyes hangú üdvözlés után Pál ismerteti, milyen követelményeknek kell megfelelniük a felvigyázóknak. A levél hangsúlyozza, hogy a felvigyázónak vádtól mentesnek kell lennie, szeretnie kell a jóságot, igazságosnak, és lojálisnak kell lennie, olyannak, aki „szilárdan ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez, hogy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, az ellentmondókat pedig megfeddni”. Erre különösen az „elme csalóira” való tekintettel van szükség, akik egész családok nyugalmát forgatják fel becstelen nyereségvágyból. Ezért Titusnak ’állandóan feddni kell őket szigorúsággal, hogy a hitben egészségesek legyenek és ne figyeljenek zsidó mesékre’. A megfertőzött emberek esetleg nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de engedetlen cselekedeteikkel megtagadják őt (1:6–10, 13, 14).

6. Milyen tanácsot ad a keresztény viselkedésre vonatkozóan?

⁶ Éljünk józanul, igazságosan és isteni önátadásban (2:1–3:15). Az idősebb férfiak és nők legyenek komolyak és tisztelettudók. A fiatalabb nők szeressék férjüket és gyermekeiket, és engedelmeskedjenek férjüknek, „hogy Isten szaváról ne beszélhessenek gyalázkodóan”. A fiatalok legyenek példaképek a jó cselekedetekben és az egészséges beszédben. A rabszolgák alárendeltségben tanúsítsanak „mindenben igaz hűséget”. Isten ki nem érdemelt kedvessége, amely megmentéshez vezet, most megnyilvánult, s ez arra buzdítja azokat, akiket Isten Krisztus Jézus által megtisztított, hogy legyenek józanságban, igazságosságban és isteni önátadásban Isten ’különlegesen saját népévé, buzgók a jó cselekedetekre’ (2:5, 10, 14).

7. Mit hangsúlyoz Pál az alárendeltséggel, a megmentéssel és a jó cselekedetekkel kapcsolatban?

⁷ Pál hangsúlyozza, hogy szükséges alárendelni magunkat és engedelmeskedni a kormányoknak, és „minden ember iránt teljes szelídséget tanúsítani”. Valamikor Pál és keresztény társai is ugyanolyan rosszak voltak, mint a többiek. S ezért nem a saját cselekedeteiknek tulajdonították megmentésüket,  hanem Isten kedvességének, szeretetének és irgalmasságának, amely a szent szellem közreműködése által nyilvánult meg. Ennek révén lettek örökösei az örök élet reménységének. Azok tehát, akik hisznek Istenben, ’állandóan jó cselekedetekre törekedjenek’! Kerülniük kell a balga kérdéseket, a törvényről való vitákat és az olyan embert, aki szakadást idéz elő; az ilyet két figyelmeztetés után ki kell közösíteni. Pál kéri Titust, hogy jöjjön hozzá Nikápolyba, majd néhány misszionáriusi utasítás közlése után ismét a jó cselekedetek fontosságát hangsúlyozza, nehogy gyümölcstelennek bizonyuljon (3:2, 7, 8).

MIÉRT HASZNOS?

8. Melyik tanács „szép és hasznos” számunkra Pálnak a Titushoz írt levelében, és miért?

⁸ A krétai keresztények hazug, romlott és mohó környezetben éltek. Vajon együtt kellett haladniuk a tömeggel? Vagy határozott lépéseket kellett tenniük, hogy teljesen elkülönüljenek Jehova Isten szolgálatára mint neki szentelt nép? Pál Tituson keresztül felhívja a krétaiak figyelmét arra, hogy ’állandóan jó cselekedetekre törekedjenek’, azután ezt mondja: „Ezek a dolgok jók és hasznosak az embereknek.” Az igaz keresztényeknek napjainkban is „jó és hasznos”, hogy ’állandóan jó cselekedetekre törekedjenek’, s hogy gyümölcsözők legyenek Isten szolgálatában ebben a világban, amely a megbízhatatlanságnak és a tisztességtelen szokásoknak a mocsarába süllyedt (3:8, 14). Pálnak a krétai gyülekezeteket fenyegető erkölcstelenséggel és gonoszsággal kapcsolatos minden elítélő intése figyelmeztetés számunkra is, most, amikor Isten ki nem érdemelt kedvessége arra tanít bennünket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világias kívánságokkal, és éljünk józanul, igazságosságban és isteni önátadásban a dolgok e rendszere közepette. A keresztényeknek ezenkívül ’készeknek kell lenniük minden jó cselekedetre’, s engedelmeskedniük kell a kormányzatoknak, megőrizve jó lelkiismeretüket (2:11, 12; 3:1).

9. Hogyan hangsúlyozza a levél a helyes tanítás fontosságát különösen a felvigyázó felelősségeként?

⁹ A Titus 1:5–9. vers kiegészíti az 1Timótheus 3:2–7. verset és megmutatja, mit követel a szent szellem a felvigyázóktól. Ez a rész a felvigyázóra vonatkozóan hangsúlyozza, hogy annak ’ragaszkodnia kell e megbízható szóhoz’ és tanítónak kell lennie a gyülekezetben. Mennyire szükséges ez ahhoz, hogy eljusson az érettségre mindenki! A Titushoz írt levélben Pál többször is kihangsúlyozza a helyes tanítás szükségességét. Arra inti Titust, hogy ’állandóan azt beszélje, ami az egészséges tanításhoz illik’. Az idősebb asszonyok is legyenek a „jónak tanítói”, a rabszolgák pedig „mindenben ékesítsék az ő Megmentőjük és Istenük tanítását” (Tit 1:9; 2:1, 3, 10). Pál hangsúlyozva, hogy Titusnak mint felvigyázónak határozottnak és bátornak kell lennie a tanításban, ezt mondja: „Ezekről beszélj továbbra is! Ints és feddj teljes parancsoló tekintély hangján!” Az engedetleneket illetően pedig így szól a tanácsa: „Fedd őket szigorúsággal, hogy egészségesek lehessenek a hitben!” Pál Titushoz írt levele tehát különösen „hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására és az igazságosságban való nevelésre” (Tit 2:15; 1:13; 1Tim 3:16).

10. Miben buzdító számunkra a Titushoz írt levél, és milyen boldog reménységre ösztönöz bennünket?

¹⁰ A Titushoz írt levél növeli bennünk az Isten ki nem érdemelt kedvessége iránti értékelésünket és arra buzdít, hogy forduljunk el e világ istentelenségétől, mialatt „várjuk a boldog reménységet, és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, a Jézus Krisztusnak dicsőséges megnyilatkozását”. Ha mindazok ezt teszik, akiket Isten Krisztus Jézus által igaznak nyilvánít, akkor „örökösök lehetnek az örök élet reménysége szerint” Isten Királyságában (Tit 2:13; 3:7).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]