A Biblia 62. könyve – 1János

Író: János apostol

Írás helye: Efézus vagy környéke

Írás befejezése: i. sz. kb. 98

1. a) Milyen tulajdonság hatja át János írásait, de mi mutatja azt, hogy János nem volt érzelgős? b) Miért volt nagyon időszerű az általa írt három levél?

JÁNOST, Jézus Krisztus szeretett apostolát az igazságosság iránti nagy szeretet jellemezte. Ennek segítségével pontosan meg tudta érteni Jézus gondolkodásmódját. Nem csodálkozhatunk tehát, ha írásán a szeretet témája vonul végig. János nem volt szentimentális (érzelgős), hiszen Jézus úgy utalt rá, mint a „Mennydörgés fiai” (Boanerges) egyikére (Márk 3:17). János az igazság és az igazságosság védelmében írta három levelét, mivel a Pál apostol által megjövendölt hitehagyás bekövetkezett. János három levele valóban időszerű volt és hasznos segítségnek bizonyult az első keresztények megerősítésére a „gonosz” behatolása elleni harcukban (2Thess 2:3, 4; 1Ján 2:13, 14; 5:18, 19).

2. a) Mi mutatja, hogy János levelei később íródtak, mint a Máté és a Márk evangéliuma, valamint a misszionárius levelek? b) Mikor és hol íródtak a levelek?

² Tartalmából ítélve ez a három levél sokkal későbbi időből való, mint Máté és Márk evangéliuma, még Pál és Péter misszionárius leveleinél is későbbi. Ezekben a levelekben nincs utalás a judaizmusra, arra a nagy veszélyre, amely a gyülekezeteket fenyegette csecsemőkoruk napjaiban, és szinte egyetlen közvetlen idézetet sem tartalmaz a Héber Iratokból. Másrészt viszont János beszél az „utolsó óráról” és „sok antikrisztus” megjelenéséről (1Ján 2:18). Olvasóira így utal: „gyermekeim”, „fiacskáim”; magára pedig a „vén” kifejezéssel (1Ján 2:1, 12, 13, 18, 28; 3:7, 18; 4:4; 5:21; 2Ján 1; 3Ján 1). Mindez a három levél megírásának egy késői időpontját sejteti. Az 1János 1:3, 4. verse azt mutatja, hogy János az evangéliumát is körülbelül abban az időben írta. Általában az a vélemény, hogy János i. sz. 98 táján, tehát nem sokkal halála előtt írta a három levelét, éspedig Efézus környékén.

3. a) Mi tanúskodik János első levelének hitelessége és János írói volta mellett? b) Milyen szöveget toldottak később hozzá, de mi bizonyítja annak hamis voltát?

³ Hogy valóban János apostol írta a János első levelét, az kitűnik abból is, hogy igen nagy a hasonlóság e levél és a negyedik evangélium között, amelyet kétségbevonhatatlanul ő írt. Például a levél bevezető részében János olyan szemtanúnak írja le magát, aki látta „az élet szavát . . . az örökké tartó életet, mely az Atyánál volt és ami megnyilvánult nekünk”. Ezek a kifejezések meglepően hasonlítanak a János evangélium megnyitó szavaihoz. A levél hitelességét bizonyítja a Muratori-töredék, valamint olyan korai írók, mint Irenaeus, Polykarp és Papias, mind a II. századból. * Euszebiosz (i. sz. kb. 260 – kb. 340) szerint János első levelének hitelességét sohasem vonták kétségbe. * Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes fordítások az 5. fejezet 7. versének a végén és a 8. versének az elején a következő szavakat fűzték hozzá: „A mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön” (Károli-fordítás). De ez a szöveg nem található meg egyetlen korai görög nyelvű kéziratban sem, és nyilvánvalóan azért csatolták a levélhez, hogy támogassák  a szentháromság tanát. A legtöbb modern fordítás, legyen az katolikus vagy protestáns, nem tartalmazza ezeket a verseket a szöveg fő részében (1Ján 1:1, 2). *

4. Kikkel szemben igyekszik János megvédeni keresztény társait, és milyen hamis tanítást cáfol meg?

⁴ János azért ír, hogy megvédje „szeretteit”, „ifjú gyermekeit” azon „sok antikrisztus” helytelen tanításától, akik közülük jöttek ki és megpróbáltak egyeseket elcsábítani az igazságtól (2:7, 18). Ezeket a hitehagyott antikrisztusokat valószínűleg a görög filozófiák befolyásolták, a korai gnoszticizmust is beleértve, amelynek követői azt állították, hogy Istentől eredő különleges, misztikus tudománnyal rendelkeznek. * Jánosnak a bűnnel kapcsolatban és Jézus bűnökért hozott áldozatának védelmében tett kijelentései azt mutatják: ezek az antikrisztusok önigaz módon azt állították magukról, hogy bűntelenek és nincs szükségük Jézus váltságáldozatára. Az énjüket előtérbe helyező „tudás” önzőkké és szeretet nélküliekké tette őket. János ezt az állapotot leplezi le, amikor az igaz krisztusi szeretetet hangsúlyozza. Ezenkívül János nyíltan harcol hamis tanaik ellen is, amikor azt fejtegeti, hogy Jézus, a Krisztus már emberi megszületése előtt is létezett, de mint Isten Fia testben eljött, hogy a hívő emberek megmentéséről gondoskodjék (1:7–10; 2:1, 2; 4:16–21; 2:22; 1:1, 2; 4:2, 3, 14, 15). János nyíltan „antikrisztusoknak” bélyegzi meg a tévtanítókat és számos ismertetőjelet közöl, amiről felismerhetők Isten gyermekei és az Ördög gyermekei (2:18, 22; 4:3).

5. Mi utal arra, hogy János az egész keresztény gyülekezetnek szánta ezt az írását?

⁵ Minthogy a levelet János nem egy meghatározott gyülekezethez intézi, nyilvánvalóan az egész keresztény közösségnek szól. Ezt mutatja az is, hogy a levél elején és végén hiányzik az üdvözlet. Egyesek inkább tanulmánynak (rövid értekezésnek) tartják, mintsem levélnek ezt az írást. Az egész levélben a többes számú „ti” használata mutatja, hogy az író nem valamely egyénhez, hanem egy csoporthoz intézte szavait.

A JÁNOS ELSŐ LEVELÉNEK TARTALMA

6. Milyen ellentétet mutat meg János azok között, akik a világosságban járnak és azok között, akik a sötétségben járnak?

⁶ A világosságban járjunk, ne a sötétségben (1:1–2:29). „Ezeket azért írjuk meg – mondja János –, hogy a mi örömünk teljessé legyen.” Minthogy „az Isten világosság”, így csak azok vannak „közösségben vele” és egymással, „akik a világosságban járnak”. Ezek megtisztultak a bűntől „Jézusnak, az ő Fiának vére” által. Azok viszont, akik ’a sötétségben tovább járnak’, s akik azt állítják: ’nincs bűnünk’, félrevezetik önmagukat és nincs bennük igazság. Ha a bűnöket megvalljuk, Isten hűséges és megbocsátja azokat (1:4–8).

7. a) Mivel tudja bizonyítani valaki azt, hogy ismeri és szereti Istent? b) Miről ismerhető fel az antikrisztus?

⁷ János úgy azonosítja Jézus Krisztust, mint ’engesztelő áldozatot’ a bűnökért és ’segítőt az Atyjánál’. Aki azt állítja, hogy ismeri Istent, de nem tartja meg parancsait, az hazug. Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, aki gyűlöli a testvérét, az sötétségben jár. János határozottan azt tanácsolja, hogy ne szeressük a világot, sem azokat a dolgokat, amelyek a világban vannak, mert „ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete”. Sok antikrisztus jött el és ezek „közülünk mentek ki”, magyarázza János, mert „nem a mi fajtánkból valók voltak”. Az az antikrisztus, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus. De tagadja az Atyát és a Fiút is. Ezért a „kicsiny gyermekek” maradjanak meg amellett, amit kezdettől fogva hallottak, hogy így ’egységben maradjanak a Fiúval és egységben az Atyával’ a tőle nyert igaz felkenés szerint (2:1, 2, 15, 18, 19, 24).

8. a) Mi különbözteti meg Isten gyermekeit az Ördög gyermekeitől? b) Hogyan ismerik meg a „kisgyermekek” a szeretetet, és hogyan kell folyton ellenőrizniük szívüket?

⁸ Isten gyermekei nem gyakorolják a bűnt (3:1–24). Az Atya szeretetéből ’Isten gyermekeinek’ neveztetnek, Isten megnyilvánulásakor hozzá hasonlók lesznek majd és ’meglátják őt éppen úgy, amint van’. A bűn törvénytelenség, de azok, akik Krisztussal egységben maradnak, nem gyakorolnak bűnt. Az, aki állandóan bűnt gyakorol, az Ördögtől van, akinek a műveit az Isten Fia szétzúzza majd. Isten gyermekei és az Ördög gyermekei erről ismerhetők fel: azok, akik Istentől származnak, szeretik egymást, akik viszont a gonosztól származnak, Káinhoz hasonlítanak, aki gyűlölte és megölte testvérét. János azt mondja a „kicsiny gyermekeknek”, hogy megismerték a szeretetet, mert Jézus a „saját lelkét adta” érettük, és arra inti őket, hogy ne zárják el testvéreik elől „a gyengéd könyörületesség ajtaját”. Továbbá, ’ne szóval és ne nyelvvel, hanem tettel és igazsággal szeressék’ őket. Annak eldöntése végett, hogy vajon „az igazságból valók-e”, ellenőrizniük kell, mi van a szívükben és ügyelniük kell arra, hogy ’olyan dolgokat cselekedjenek, amik Isten szemében helyesek’. Ezenkívül meg kell tartaniuk parancsait: ’higgyenek Fiának, Jézus Krisztusnak a nevében és szeressék egymást’. Így megtudhatják, hogy egységben vannak-e vele és ő velük van-e szellemben (3:1, 2, 16–19, 22, 23).

9. a) Hogyan kell megvizsgálni az ihletett kijelentéseket? b) Mi hangsúlyozza ki azt a kötelezettségünket, hogy szeressük egymást?

⁹ Szeressük egymást Istennel egységben (4:1–5:21). Az ihletett kijelentéseket meg kell vizsgálni.  Azok a kijelentések, amelyek tagadják, hogy Krisztus testben eljött, „nem Istentől származnak”, hanem az antikrisztustól. Ezek a világból valók és azzal vannak egységben, de az igazság ihletett kijelentése Istentől származik. János ezt mondja: „Isten szeretet” és „ebben a tekintetben a szeretet nem az, hogy mi szerettük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért”. Mily nagy a kötelezettségünk tehát azt illetően, hogy szeressük egymást! Azokkal, akik ezt teszik, Isten egységben marad, és így válik tökéletessé a szeretet, úgyhogy ők ’nyíltan beszélhetnek’, elvetve maguktól a félelmet. „Mi viszont szeretjük őt – mondja János –, mert először ő szeretett minket.” „Aki szereti Istent, az szeresse a testvérét is” (4:3, 8, 10, 17, 19, 21).

10. a) Hogyan győzhetik le a világot Isten gyermekei, s miben bízhatnak ők? b) Milyen magatartást kell tanúsítaniuk a bűnnel és a bálványimádással szemben?

¹⁰ A szeretet kinyilvánítása Isten gyermekei részéről az Ő parancsainak megtartását jelenti, aminek eredményeképpen hit által legyőzik a világot. Isten tanúskodik azok mellett, akik hisznek Isten Fiában; azoknak ő adott ’örökké tartó életet és ez az élet az ő Fiában van’. Így bízhatnak abban, hogy ő meghallgatja őket, valahányszor az akaratával összhangban levő kéréssel fordulnak hozzá. Minden igazságtalanság bűn, mégis van olyan bűn, amely nem hoz halált. Az, aki Istentől született, nem gyakorolja a bűnt. Bár „az egész világ a gonosznak hatalmában van . . . Isten Fia eljött” és ő „értelmi képességet” adott szolgáinak az igaz Istenről szóló ismeret elnyerésére, akivel Fián, Jézus Krisztuson keresztül most egységben vannak. Befejező tanácsa így hangzik: „Őrizkedjetek a bálványoktól! (5:11, 19, 20).

MIÉRT HASZNOS?

11. Hogyan harcolhatnak ma a keresztények az antikrisztusok és a világias kívánságok ellen?

¹¹ Miként a keresztényi korszak első századának utolsó éveiben, ugyanúgy napjainkban is „sok antikrisztus” van, akikre fel kell hívni az igaz keresztények figyelmét. Ezeknek az igaz keresztényeknek szilárdan ragaszkodniuk kell ahhoz az „üzenethez”, amit kezdettől fogva hallottak: szeressék egymást és maradjanak egységben az Istennel és az igaz tanítással, igazságosságot gyakorolva nyílt beszéddel (2:18; 3:11; 2:27–29). Rendkívül fontos az is, hogy óvakodjunk mindentől, ami „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet anyagi javainak feltűnő fitogtatása”, vagyis azoktól az anyagias, világi rossz dolgoktól, amelyek a legtöbb, magát kereszténynek valló egyént a mélybe sodorják. Az igaz keresztények kerülni fogják a világot és annak kívánságait, mert tudatában vannak, hogy „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”. A világias kívánságoknak, a szakadár szellemnek és a gyűlölködésnek ebben a korszakában mennyire hasznos, hogy megtanulják Isten akaratát az ihletett Írásokból, és azután a tanultak szerint éljenek! (2:15–17).

12. Milyen ellentéteket emel ki a János első levele a mi hasznunkra, és hogyan győzhetjük le a világot?

¹² Az is hasznos számunkra, hogy János első levele világossá teszi az ellentétet az Atyától kiáradó világosság és a gonosztól jövő, igazságot romboló sötétség között, valamint Isten életadó tanításai és az antikrisztus megtévesztő hazugságai között, továbbá az Atyával és Fiúval egységben élő személyekből álló egész gyülekezetet átható szeretet és a gyilkos Káinéhoz hasonló gyűlölködés között, amely azokban figyelhető meg, akik „közülünk váltak ki . . . hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy nem mind közülünk való” (2:19; 1:5–7; 2:8–11, 22–25; 3:23, 24, 11, 12). Ennek az értékelésnek a birtokában bizonyára nekünk is az lesz a legfőbb vágyunk, hogy „legyőzzük a világot”. De hogyan tehetjük ezt meg? Ha erős hittel rendelkezünk és megvan bennünk az „Isten szeretete”, amely egyenlő parancsainak megtartásával (5:3, 4).

13. a) Hogyan emeli ki János Isten szeretetét mint gyakorlatias erőt? b) Milyen legyen a keresztények szeretete, s az milyen egységet eredményez?

¹³ „Isten szeretete” – milyen nagy hangsúlyt kap az egész levélben ez a csodálatosan ösztönző szeretet! A második fejezetben a levél élesen szembeállítja a világ szeretetét az Atya szeretetével. Később arra hívja fel a figyelmünket János, hogy „Isten szeretet” (4:8, 16). És mily gyakorlatias szeretet ez! Abban nyilvánult meg nagyszerű módon, hogy az Atya elküldte „Fiát a világ Megmentőjéül” (4:14). Ez bizonyára hálás és félelem nélküli szeretetet ébreszt szívünkben az apostol szavaival összhangban: „Mi viszontszeretjük őt, mert először ő szeretett minket” (4:19). Szeretetünknek ugyanolyannak kellene lennie, mint az Atya és a Fiú szeretetének, vagyis gyakorlatias, önfeláldozó szeretetnek. Ahogyan Jézus lelkét adta érettünk, nekünk is „kötelességünk lemondani a lelkünkről a testvéreinkért”, de kötelesek vagyunk megnyitni gyengéd együttérzésünk ajtaját is, hogy ne pusztán szavakkal szeressük testvéreinket, hanem „cselekedettel és igazsággal” is (3:16–18). Amint arra János levele oly világosan rámutat: pontosan ez az a szeretet, amely az Isten igaz ismeretével párosult, s amely széttörhetetlen egységbe köti az Atyával és a Fiúval azokat, akik Istennel járnak (2:5, 6). János apostol ezt mondja az áldott szeretet kötelékében élő Királyság-örökösöknek: „És mi egységben vagyunk az Igazzal a Fia, Jézus Krisztus által. Ez az igaz Isten és az örökké tartó élet” (5:20).

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]