Világméretű beszámoló

Menjünk oda, ahol az emberek vannak

Péter apostol és társai közül néhányan tapasztalt halászok voltak. Mégis voltak idők, amikor egész éjszaka fáradoztak, anélkül hogy bármit is fogtak volna. Két ilyen alkalommal Jézus megmondta nekik, hol engedjék le a hálókat. Megfogadták az utasítását, és mindkét esetben rendkívül sok halat fogtak. Jézus arra használta ezeket az alkalmakat, hogy útmutatásokat adjon tanítványainak a szolgálatra vonatkozóan (Luk 5:1–11; Ján 21:1–17). „A hű és értelmes rabszolgán” keresztül továbbra is útmutatást ad abban, hogyan végezzük a szolgálatot a legeredményesebben (Máté 24:45–47, Vida).

Az elmúlt évben Jehova minden Tanúja arra kapott ösztönzést, hogy tegyen gyakorlati lépéseket annak érdekében, hogy több embert érjen el a jó hírrel. Először arra helyeződött a hangsúly, hogy mindennap éberen használjuk ki a tanúskodásra lehetőséget kínáló alkalmakat. Majd azt a tanácsot kaptuk, hogy ha kevesen vannak otthon, bölcs dolog lenne komoly megfontolás tárgyává tenni, hogy ott tanúskodunk, ahol embereket lehet találni.

Az elmúlt hónapokban Peruban testvéreink jelmondata ez  volt: „Menjünk oda, ahol az emberek vannak!” Mi nem házaknak, hanem embereknek tanúskodunk. Vasárnap vagy hétköznap délelőtt nagyon sokan nincsenek otthon. Hol vannak akkor? A munkahelyükön, a buszpályaudvarokon, a vasúti pályaudvarokon, az utcán, a piacon tartózkodnak, vagy a parkban üldögélnek. Éppen ide mennek testvéreink, hogy felkeressék őket.

Mexikóban a házról házra végzett tanúskodás továbbra is a legfőbb módja annak, hogy prédikáljuk Isten Királyságának jó hírét. A múlt évben azonban, amint testvéreink igyekezték ott felkeresni az embereket, ahol csak lehetnek, a hírnökök és úttörők megjelentek a buszmegállókban kora reggel, a kórházak várótermeiben, az utcákon, a parkolókban és a nyilvános parkokban. Az emberek mindenhol és mindenkor, éjjel-nappal találkozhatnak prédikáló Tanúkkal. Egy gyülekezet napi öt alkalmat szervez meg, amikor hírnökök csoportjai utcai tanúskodásra indulnak, ami abból áll, hogy buszmegállókat és minden olyan helyet felkeresnek, ahol emberek szoktak összegyűlni napközben. Reggel hat órakor kezdenek, és olyan embereket találnak, akik azelőtt még sosem beszélgettek Jehova Tanúival. Egy férfi, akit reggel munkába menet megszólított egy Tanú, több hírnököt is látott az utcán, amikor este hazafelé ment; elgondolkozott, hogy talán meg kellene kérnie egyiküket, hogy az ő otthonát is keresse fel.

Egyes hírnökök először némileg bátortalanok voltak ahhoz, hogy közterületen szólítsanak meg embereket. De azok, akik elkezdték, jó eredményeket értek el. Ausztráliában egy testvérnő ezt mondta: „Félénk, tartózkodó személy vagyok; tulajdonképpen nagyon nehéznek érzem, hogy beszélgetést kezdeményezzek az igazságról, amikor alkalom adódik. Buzdítást kaptam a tanúskodás egyéb formáinak a kipróbálására; tudtam, hogy meg kell próbálnom. Jehovához imádkoztam aggodalmaim miatt, és elhatároztam, hogy elkezdem. De még mindig ideges voltam, és továbbra is húzódoztam, ezért pedig lelkiismeret-furdalást éreztem.” Végül egy nap a buszon a testvérnő rámosolygott egy utastársára, egy fiatalasszonyra, és beszélgetésbe elegyedett vele.  Másnap a testvérnő felajánlott egy traktátust a fiatalasszonynak. Amikor egy héttel később összefutottak, a hírnök azt mondta, hogy éppen egy bibliatanulmányozás levezetésére megy. Legnagyobb meglepetésére a fiatalasszony el akarta kísérni. Hamarosan tanulmányozást kezdett vele az Ismeret könyvből.

Argentínában a hírnökök rájöttek, hogy egyes emberek, akik otthonukban nem fogadják szívesen a Tanúkat, az utcán beszélgetnek velük. Csupán egyszerű, időszerű kérdésre van szükség, például ilyenre: „Egyetért a halálbüntetéssel?” Az is előfordult, hogy egy olyan asszonyt szólítottak meg az utcán, aki mindig is szeretett volna beszélgetni a Tanúkkal, de férje sosem engedte meg neki. Az otthontól távol az asszony bátran beszélgetett velük. Egy hosszú beszélgetés után beleegyezett, hogy tanulmányozza a Bibliát az egyik Tanú otthonában.

Két hírnök az Egyesült Államokban odament egy parkoló autóhoz, és felkínálta a folyóiratokat a benne ülő fiatalasszonynak. A következőt mesélik el: „Amint kinyúlt a folyóiratokért, könnyekre fakadt. Láttuk, hogy éppen a Bibliát olvasta. Azt mondta, hogy szeretné megörvendeztetni Istent, de nem tudja hogyan.” Majd az asszony ezt mondta nekik: „Imádkoztam Istenhez, hogy küldjön valakit, aki segíteni tud nekem.” Nem volt nehéz elkezdeni vele a tanulmányozást.

Új-Zélandon egy lelkes tanúskodó csapat ezt írta az üzleti területen végzett tanúskodás érdekében tett erőfeszítéseivel kapcsolatban: „650 üzletet kerestünk fel, s többségükben az üzletvezetők és a tulajdonosok, bár elfoglaltak voltak, kedvezően reagáltak látogatásunkra. Meglepően sokan vitték magukkal a Bibliájukat a munkahelyükre.”

Megszívlelve a kapott javaslatokat, Ausztriában egyes testvérek hajnali 5.30-kor már kint tanúskodnak. Olyan helyre mennek, ahol kamionsofőrök éjszakáznak a határhoz közel. Sok kamion van itt Kelet-Európából, és némelyik sofőr még sosem hallott azelőtt Jehova Tanúiról. A testvérek 20 nyelven szerelkeznek fel irodalommal, és három-négy hírnök 50-70 folyóiratot is el tud terjeszteni  csupán két óra alatt. Bár nehéz újralátogatásokat végezni, remélik, hogy a magok némelyike gyökeret ereszt és felnövekedik (Préd 11:1).

Olaszországban egy testvérnő arra a következtetésre jutott, hogy néhányan, akik nincsenek otthon, a tengerparton vannak. Ott találkozott egy szenegáli fiatalemberrel. Odaadta neki Az emberiség Isten keresése című könyvet. Ezeket a szavakat írta a testvérnő a könyvbe: „Remélem, hogy meg fogja találni az igaz Istent, Azt, aki engem és családomat arra tanított, hogy tiszteljek minden rasszú, bőrszínű és nyelvű embert.” A fiatalember elhatározta, hogy amikor visszatér Szenegálba, felkeresi Jehova Tanúit. Mekkora meglepetés volt számára megtudni, hogy amíg távol volt, Jehova Tanúi tanulmányozást kezdtek édesanyjával! Hamarosan az egész család részt vett a tanulmányozásban.

Peruban egy körzetfelvigyázó megszervezte, hogy egy csoport egy nyitott buszpályaudvaron tanúskodjon. A hely tele volt emberekkel. Mindenfelé buszok sorakoztak. Könnyű volt megszólítani a szolgálatban levő rendőrt, azokat, akik kész ételeket árulnak az utasoknak, és az embereket általánosságban. Egy testvér felszállt egy már utasokkal teli buszra, és a vezető engedélyével két folyóiratot magasba tartva bejelentette: „Van nálam Az Őrtorony és az Ébredjetek! legfrissebb számából annak, aki szeretne olvasni az úton.” Hosszas szünet következett, aztán egy férfi hátulról ezt mondta: „Mindkettőből kérek.” Erre egy másik is, majd hamarosan a többiek is kértek a folyóiratokból, és szerény adományokat adtak a munka támogatására. A testvér megkérdezte, vannak-e olyanok, akik szeretnék, hogy felkeressék őket ott, ahova utaznak. Voltak bizony; többen örömmel megadták nevüket és címüket. Egy idősebb hölgy mindenki füle hallatára hangosan ezt mondta: „Mindenképpen látogassanak meg. Szeretném jobban megérteni a Bibliámat.”

Az Egyesült Államokban egy hírnök megfigyelte, hogy középiskolás diákok szoktak összegyűlni bizonyos városi utcákon az iskolához közel ebédidejükben. Egy csoport hírnök jól felkészült, majd kezdte megszólítani őket kiváló eredményekkel.

 Azért, hogy elérjenek bizonyos embercsoportokat, egyes hírnökök megtanultak egy másik nyelvet. A Skócia északi partjaitól nem messze fekvő Shetland-szigeteken két úttörő megtanult oroszul, hogy tanúskodhasson az orosz tengerészeknek, akik minden évben hat hónapot töltenek halászattal a szigetek partjai mentén. Motorcsónakkal mennek ki a nagyobb hajókhoz, amelyeken az emberek dolgoznak.

Egy hawaii úttörő testvérnő elvállalta, hogy repülőtéren tanúskodik. Sokan örömmel fogadtak el irodalmat. Az első repülőtéri útján számos tanulmányozást kezdett. Beszélt két fiatal katonával, akik éppen akkor érkeztek meg egyiptomi szolgálatukból. Egyikük azt mondta, hogy az édesanyja Tanú. Eljött a Királyság-terembe, és beleegyezett a bibliatanulmányozásba. A másik katonának sok mélyreható kérdése volt, mert munkája révén olyan dolgoknak volt kitéve, hogy eltűnődött az élet célján. Ő is eljött a Királyság-terembe, és bibliatanulmányozást kért.

Argentínában egy úttörő testvérnő előnyösnek találja a telefonos tanúskodást. Mindennap, amikor hazaér a szolgálatból, felhív egy-két számot. Ezt meséli el: „Az egyik nap felhívtam egy számot, és egy fiatal lány vette fel a telefont. Megkérdeztem, szerinte lehet-e bárkiben is bízni. Csak egy kurta »nem«-mel válaszolt. Bemutatkoztam, és elmondtam, hogy azzal a szándékkal telefonáltam, hogy megnyugtassam, vannak olyan emberek, akikben megbízhatunk a világban uralkodó állapotok ellenére. Ő kitartott amellett, hogy senkiben sem lehet megbízni, még a családjában sem, az édesanyját is beleértve. Kezdtem a Bibliát használni. Azt mondta, hogy megpróbálta már elolvasni a Bibliát, de nem tudta megérteni. Erre én azt mondtam, hogy Istent és Jézust érdeklik az emberek és minket is. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Királyság-terem bejárata előtt. Nem jött el. Rögtön felhívtam, és elmondta, hogy kórházba kellett vinnie az édesapját, és hogy próbált telefonálni nekem. Újból megbeszéltük, hogy találkozunk. Ez alkalommal eljött, és lenyűgözte az a fogadtatás, amelyben része volt, különösen a fiatal Tanúk részéről. Most hetente kétszer  tanulmányoz, jó előrehaladást tesz az Ismeret könyvben, és minden összejövetelre eljön. Kiváló eredménye lett egy telefonhívásnak!”

Továbbra is óriási erőpróbát jelent elérni a jó hírrel az Izland távoli területein élő embereket. Egy misszionárius a keleti parton jó hasznát veszi a telefonnak. Havonta egyszer meglátogat egy körülbelül 300 kilométerre levő csoportot, és tanulmányozásokat vezet. Minden látogatáskor nyilvános előadást is tart, és levezeti az Őrtorony-tanulmányozást. Ezeknek az érdeklődőknek aztán megvan a heti bibliatanulmányozásuk telefon segítségével. Két telefonvonal összekapcsolásával, valamint a telefon mikrofonnal és hangszóróval való használásával lehetővé vált, hogy még öt emberrel is folyhasson egyszerre tanulmányozás három különböző otthonban. A telefonon vezetett tanulmányozáskor a tanulmányozásvezető kijelöli a kérdésekre válaszolót, mielőtt felolvassa a kérdéseket. Mindannyian nagyon felbuzdulnak a Biblia ilyenfajta tanulmányozásától. Legalább hat tanulmányozás folyik hetente.

A Bahama-szigeteken egy testvérnő levél útján tanúskodott, amíg hosszabb ideig beteg férjét gondozta. Minden reggel bizonyos időt levélírással töltött; olyan asszonyoknak írt, akiknek megtalálta a nevét a telefonkönyvben. Az Érveljünk könyv tájékoztatását használta fel, és ingyenes házi bibliatanulmányozást kínált fel. Az egyik nap egy asszony hívta fel a testvérnőt, és elmondta, hogy nagyon szívesen venne egy bibliatanulmányozást. Az asszony elmesélte, hogy a levél kézhezvételekor azt mondta egy munkatársának, hogy Isten azt adta tudtára, hogy tanulmányoznia kell a Bibliát. Az édesanyja és egy lelkész részéről jövő erőteljes ellenállás dacára ez az asszony kiváló előrehaladást tett. Elkezdett rendszeresen járni az összejövetelekre, kiiratkozott az egyházából, és megkeresztelkedett.

Japánban egy vidéken élő 79 éves testvérnőnek komoly egészségi bajai vannak. De Jehova iránti hálából úttörőként szolgál. Két-három órát sétál mindennap egészségi okokból, és botra vagy babakocsira támaszkodva jár. Végig az úton barátságosan  megszólít másokat, és beszélget a földművesekkel a szántóföldeken. Gondosan feljegyzi az érdeklődő személyek címét. Ennek eredményeként több mint 100 ember van a folyóiratkörútján, 600 folyóiratot helyez el havonta, körülbelül 200 újralátogatást jelent, és három bibliatanulmányozást vezet.

Egyes hírnökök — jelképesen szólva — olyan vizekbe tudták leereszteni hálóikat, ahol eddig nagyon kevés halászat folyt. Mexikóban, különösen az Oaxaca államban levő hegyláncok (sierrák) mentén vannak olyan területek, amelyek nehezen megközelíthetők, és ezért ritkán bemunkáltak. Itt nem spanyolul beszélnek, hanem a misték vagy a mazaték nyelven. Az utóbbi években a Puebla államban levő Tehuacánból néhány testvér kezdte felkeresni e terület különböző városait, hogy tanúskodjon. Huszonöt úttörő, akik segíteni jöttek, él és munkálkodik most ezen a területen, és 15 helyi általános úttörő is van itt. Szemmel láthatóan jók az eredmények, mert most már 13 gyülekezet működik itt.

Egy házaspár, amely 28 éve távol élt szülőföldjétől, előnyugdíjat kapott, és hazatért a Fülöp-szigetekre, hogy ott úttörőszolgálatot végezzen. Az út Cavitében levő otthonuktól Trece Martiresbe, ahol különleges szükség van, oda is és vissza is egy órát vesz igénybe. Megéri az erőfeszítést? Másfél évvel ezelőtt csak 19 hírnök volt a gyülekezetben. Most ők ketten 28 bibliatanulmányozást vezetnek, és az egész gyülekezet nemrég 98 tanulmányozást jelentett. Termékeny terület a javából!

Sok testvérünk munkálkodik különleges szükségletű területeken először hazáján belül, majd más országokba költözik. Az elmúlt néhány évben például mintegy 40 testvér (egyedülálló testvérek és testvérnők, fiatal házaspárok és egész családok) költöztek Hondurasba Kanadából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Németországból, Spanyolországból, Svédországból és Japánból. Sokan közülük Québecből jöttek. Korábban ők Québecbe költöztek, hogy segítsenek, de mihelyt nagyon jól beindult a munka Kanada e részén, kezdtek új „halászterületek” után kutatni. Ezen az új szántóföldön pedig kitűnő eredményeket érnek el.

 Afrika

Pál apostol a korinthusbeliekhez küldött első levelében ezt írta: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket” (1Kor 2:12, Cs). Ez a szellem valóban megnyilvánul Jehova Tanúi között Afrikában, és elkülöníti őket a körülöttük levő önző és féktelen világtól.

Az a semlegesség, pártatlanság és szeretet, amelyet Jehova Tanúi mutatnak, Jehova Szavához és szervezetéhez vonzza az embereket. Ezzel kapcsolatban egy zaire-i testvér ezt írta: „Monigi falujában, Goma külvárosában a hutuk és a tuszik már azért nem járnak a kereszténység templomaiba, hogy elkerüljék az egymás részéről jövő etnikai támadásokat, amelyek akkor érik őket, míg bent vannak a templomban! Amióta a menekültek többsége már visszatért Ruandába, a két szomszédos faluban maradt emberek tudják, hogy az egyedüli hely, ahol a hutuk és tuszik békében összegyűlnek, Jehova Tanúi Királyság-terme. Ezért sokan bibliatanulmányozást kértek.”

Angolában a polgárháború 30 éve után most már viszonylagos béke tapasztalható. Jehova Tanúi jól felhasználják ezt, hogy  tanúskodjanak Isten Királyságáról. Egyes területeken a reagálás rendkívüli. Négy év megszakítás után egy körzetfelvigyázó végül meg tudott látogatni egy bizonyos gyülekezetet Uíge északra fekvő tartományában. Megszerveztek egy nyilvános előadást, és a 75 hírnököt felvillanyozta, hogy 794 személy volt jelen! Az ország déli részén misszionáriusotthonokat hoztak létre Benguelában és Namibéban. Az a tény, hogy 108 394 személy vett részt az Emlékünnepen, és hogy csak 28 969 hírnök van, jól mutatja, hogy még sok a tennivaló.

Az etiópiai Addisz-Abebában egy úttörő testvérnő hazafelé tartott a szántóföldi szolgálat után. Az egyik háznak a bejáratánál egy asszony ölében tartotta gyermekét. A négyéves csöppség hirtelen mozgolódni kezdett egészen addig, míg anyja el nem engedte, majd kitárt karral a testvérnőhöz futott, hogy üdvözölje. A testvérnő ismeretlen volt a család számára, de megragadta az alkalmat, hogy megszólítsa az anyát, és megkérdezze, hogy beszélhetnének-e odabenn. Amikor aztán az úttörő tanúskodni kezdett a Királyság-reménységről, az asszony sírásban tört ki. Amikor a testvérnő megkérdezte tőle, hogy miért sír, az asszony elmondta, hogy méreggel készült véget vetni életének. Éppen akkor imádkozott Istenhez, azt kérdezve, miért hagyta el őt, amikor a gyermek magára vonta a testvérnő figyelmét. Az asszony részletesen elmesélte sok-sok baját. Testvérnőnk megvigasztalta őt, és azonnal bibliatanulmányozást kezdett vele. A családi ellenállás dacára az asszony szép előrehaladást tesz az igazságban.

Stella, aki egyetemi hallgató Nigériában, kereste az igazságot. Miután eltöltött néhány évet a pünkösdistáknál, úgy gondolta, hogy megtalálta a helyes vallást. Elhatározta, hogy könyvet ír, amelyben rámutat, hogy minden más vallás hamis. Amint azonban listát készített a környezetében létező jelentősebb vallásokról, rájött, hogy nem sokat tud Jehova Tanúiról. „Három hónapig eljárok az összejöveteleikre, hogy megismerjem őket” — mondta magában. Azon a hétvégén elment egy körzetkongresszusra. A program végére kezdtek kétségei támadni saját vallását illetően.  A következő héten ott volt a helyi Királyság-teremben. Ezenkívül annyi kiadványt olvasott el a Tanúktól, amennyihez csak hozzájutott. A harmadik összejövetel után odament az egyik gyülekezeti vénhez, és ezt mondta: „Testvér, keresztelj meg! Most már közületek való vagyok.” A testvér elmagyarázta, hogy vannak dolgok, amiket meg kell ismernie, mielőtt megkeresztelkedhet. Ezek után adott neki egy könyvet tanulmányozásra. Stella két nap alatt elolvasta, majd visszament a vénhez, és ezt mondta: „Befejeztem a könyvet, testvér. Keresztelj meg!” A vén intézkedett, hogy egy testvérnő tanulmányozzon vele, és néhány hónappal később Stella tényleg megkeresztelkedett.

Maliban testvéreink felismerték, hogy a keresztény összejövetelek ahhoz a kedves gondoskodáshoz tartoznak, amelyet Isten biztosít szolgáinak. Szeretnék, ha az újonnan érdeklődők is értékelnék ezt, ezért igyekeznek, hogy az újak kellemesen érezzék magukat. Az egyik ilyen újonnan érdeklődő ezeket a szavakat írta: „Amikor az első alkalommal mentem el a Királyság-terembe, igazán mély benyomást tett rám az a sok boldog arc és a szeretet, amelyet irántam mutattak. Néhány percet késtem, ezért egyedül ültem. Egy fiatal házaspár tüstént a kezembe adott egy Bibliát és Az Őrtorony egy példányát. Az összejövetel után szinte mindenki odajött hozzám a Királyság-teremben, kezet fogott velem, és így igen kellemesen éreztem magam. Három könyvvel a kezemben jöttem el a teremből — a New World Translation bibliafordítással, A legnagyobb ember, aki valaha élt és az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvvel. Aznap este elkezdtem olvasni, és akkor tanultam első alkalommal arról, hogy Isten neve Jehova.”

Sierra Leonéban Stephent az iskolában zaklatták iskolatársai, mert nem vett részt a szexuális erkölcstelenségről folytatott beszélgetéseikben, és nem keveredett paráznaságba. Tudtán kívül egyes iskolatársai szerelmes levelet írtak a nevében egy bizonyos lánynak az iskolában. A lány odament hozzá, és ezt mondta: „Megkaptam a leveledet, és részemről benne vagyok, de te nem is keresed velem a kapcsolatot.” A testvért ez meglepte, és azt válaszolta,  hogy nem is írt neki semmilyen levelet. Mindjárt másnap elvitte az iskolába a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszok című könyvét. Egybehívta a lányt és osztálytársait, és megbeszélte velük a „Szex és erkölcs” témakört. Később osztálytársai újból megpróbálták ugyanezt a dolgot. Fiatal testvérünk megint felhasználta a Fiatalok kérdései könyvet, hogy érveljen nekik a keresztény viselkedést illetően. Fokozatosan a legtöbb ilyen „kínzó”, ahogyan hívta őket, kikerült az iskolából. Az a néhány, aki megmaradt, mélységesen tiszteli őt, mivel bátran kiállt erkölcsi feddhetetlensége mellett.

Szváziföldön a hírnökök könnyen tudnak Ismeret könyvet elhelyezni, és egy úttörő testvérnő írt egy asszonyról, akivel csupán tíz tanulmányozás alatt átvett kilenc fejezetet. Ezt mondta a tanulóval kapcsolatban: „Egyetlen gyülekezeti összejövetelt sem szalasztott el első tanulmányozása óta. Szváziföldön kevés munkalehetőség van, ezért amikor valakinek munkát ajánlanak, még ha csak éhbért fizetnek is, elvállalja. Tanulmányozómat a szomszédja meghívta, hogy jöjjön el vele a helyi kaszinóba a munkafelvételi beszélgetésekre, mivel ott krupiéként akartak alkalmazni embereket. Tanulmányozóm visszautasította a meghívást, mondván, hogy nem akar lemaradni a bibliatanulmányozásról, amely aznap este egy későbbi időpontban lesz. A szomszéd ezek után felajánlotta, hogy fizeti a taxit, hogy vissza tudjon érni időben. Tanulmányozóm így is visszautasította. Amikor elmesélte ezt, megkérdeztem, miért gondolta, hogy a keresztényeknek nem szabad kaszinóban dolgozniuk. Azt mondta, hogy a bibliatanulmányozása révén tanultak szerint Jehova nem helyesli a szerencsejátékot. Majd hozzáfűzte: »Mivel szeretem Jehovát, és akaratát akarom cselekedni, hogyan is dolgozhatnék egy kaszinóban?«” Az úttörő még jobban próbára tette őt: „Jó pénzt fizetnek, és ez segítségedre lenne, hogy megvásárolj olyan dolgokat, amikre szükséged van. Vajon Jehova ezt nem értené meg?” A tanulmányozó utalt az Ismeret könyvre, és azt válaszolta az úttörőnek, hogy azt értette meg a Máté 6:33-ból, hogy Jehova mindig gondoskodik róla, és segít neki a nehézségeiben, ha ő Jehovát teszi az első helyre.

 Ázsia és a csendes-óceáni szigetek

Az indiai fiókhivatal hatalmas terület felvigyázását végzi — a világ lakosságának egyhatoda él ezen a területen. Júliusban a 23. egymást követő hírnökcsúcsot jelentette. A Fordítói Osztály fokozott munkájának eredményeként több nyelvcsoportnak — némely nyelvcsoport többmillió embert jelent — van már irodalma. Tavaly az Ismeret könyvet India 11 nyelvén nyomtatták ki, a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet 20 nyelven adták ki.

Négyszínnyomású füzeteink egyike idén jelent meg első alkalommal asszámi, khaszí, konkani (dévanágari), manipuri és tibeti nyelven. Úgy próbáltak meg elérni 250 millió embert az ország keleti és északkeleti részein, hogy külön gondot fordítottak arra a nyolc főbb nyelvcsoportra, melyeknek a nyelvén kevés az irodalmunk, vagy egyáltalán nincs. A testvérek lelkiismeretesen munkálkodnak azzal a prófétai ígérettel összhangban, hogy amikor a régi rendszer véget ér, „minden nemzetből és ágazatból . . . és nyelvből” állnak majd helyeselt állapotban emberek Jehova trónja előtt (Jel 7:9, 10).

 A Társulat videói hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek tudjanak arról, hogy milyen nagyszabású Jehova Tanúi tevékenysége. Egy ausztráliai házaspár úgy döntött, hogy kihasználja ezt a gondoskodást, és listát készített azokról, akiknek bemutathatná a különböző videokazettákat. Többek között a családi orvosuk, a könyvelőjük, a postásuk, a kereszténység egyik misszionáriusa, akivel egy étteremben találkoztak össze, valamint az egyik helybeli lelkész szívesen megnézett egy vagy több kazettát is. A házaspár rövid időn belül 70 személynek tudta bemutatni a Szervezet kazettát, 35 személynek a Prófécia kazettát, 19 személynek pedig a Purple Trianglest. Nyolc személy, aki látta a videókat, már tanulmányozza az Ismeret könyvet, közülük négyen pedig már hírnökök.

A Salamon-szigeteken bizonyos törzsekben nagyon nehéz az érdeklődőknek magukévá tenni az igazságot, mert nagy a kényszer arra, hogy megmaradjanak a családi élet hagyományos mintájánál. Egy asszony, aki beleegyezett a bibliatanulmányozásba, hamarosan érezte, hogy népes rokonsága részéről nyomás nehezedik rá. A szokás szerint a rokonok napokig vendégségbe jöhetnek egy családhoz, gyakran megtöltik az egész házat, és elvárják, hogy ételről is gondoskodjanak számukra. Az asszony ennek ellenére folytatta a tanulmányozását a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzetből. Meglepetésére férje, aki köztisztviselő, egyszer csak saját maga is beleegyezett a tanulmányozásba. A férj nemsokára érezte a családi bibliatanulmányozás szükségességét, a látogató rokonságot pedig hozzásegítették ahhoz a felismeréshez, hogy ezt a tanulmányozást nem szabad megzavarni. A rokonok azt is megtudták, hogy az ő otthonában többé nem megengedett a bételdió rágása, a dohányzás és a mértéktelen sörivás. Az állandó látogatók áradata hamarosan alábbhagyott. Mivel a férj közismert személyiség, az emberek csodálkoztak a végbemenő változásokon. Új testvérünk megkeresztelt hírnökként számos órát tölt azzal, hogy megossza az igazságot az emberekkel, akik tudni szeretnék: „Mi is van ezzel a vallással?” A testvér felesége és gyermekei is szépen haladnak előre.

 Rémy egy kick-box klub tagja volt Tahitin, amikor Tanúk beszélgetni kezdtek vele és a fiatal nővel, akivel együtt élt. Számos párbajt megnyert, ennek eredményeként válogatott versenyző lett külföldi rendezvényeken. Sebezhetetlennek érezte magát. Szerencsejátékokat űzött a kaszinókban, otthon pedig veszekedett az élettársával. Egoista szemléletű volt. Ilyen személynek is tud az igazság valódi segítséget nyújtani? A családi ellenállás dacára beleegyezett a tanulmányozásba. A bibliai igazság fokozatosan formálta a szemléletét. Otthagyta a munkáját, mert ellentétben állt a bibliai alapelvekkel, abbahagyta a kick-boxot és a szerencsejátékokat. Ritkábbak lettek az otthoni veszekedések. Törvényesen megházasodott, és teljesen megváltozott az életszemlélete. Ma már azok a szellemi dolgok drágák neki, amelyeket magának és családjának nyert meg annak eredményeként, hogy ismeretet szerzett Jehováról, az igaz Istenről.

Thongpliu thaiföldi testvérnő, aki alacsony szintű világi oktatásban részesült. Általános úttörőként azonban előkelő helyet biztosít Jehova szolgálatának az életében. Egyik vasárnap délután, amikor a Királyság-terem felé gyalogolt, látta, hogy egy nagy háznak nyitva van a bejárati ajtaja. Még sosem talált senkit otthon, amikor itt végezte a látogatásokat. Thongpliu összeszedte minden bátorságát, a kapuhoz ment, és a házigazdát szólította. A háziasszony örömmel fogadott el két folyóiratot. Az újralátogatás alkalmával az asszony megkérdezte, hogy Thongpliunak milyen a világi végzettsége. Azt válaszolta, hogy csak négy osztályt végzett, erre a hölgy csodálkozva ezt kérdezte: „Hogy lehet, hogy sok olyan dolgot tud, amit én nem tudok, pedig én egyetemet végeztem?” A hölgy még azt is közölte bizalmasan Thongpliuval, hogy légkondicionált autójával sokszor elhaladt mellette, amikor ő a forró napsütésben gyalogolt. Aztán hozzáfűzte: „Nem tudtam, hogy hová megy, de mindig olyan boldognak és elégedettnek látszott. Lehet, hogy én kívülről boldognak látszom, de ha valaki közelebbről megismer, rájön, hogy nem vagyok boldog. Magát biztosan a bibliaismerete teszi boldoggá. Hozna nekem egy Bibliát, és tanulmányozná velem?”

 Európa

Lettországban az ajtóról ajtóra végzett munka során két hírnök találkozott Szvetlánával, aki figyelemmel hallgatta, amint felolvasták neki a János 17:3-at. Bemutatták neki, hogyan történik a bibliatanulmányozás az Ismeret könyv segítségével. A tanulmányozás után megkérdezték tőle, hogy mikor szeretné folytatni. „Holnap” — felelte szívélyesen. Minden egyes tanulmányozás után, amikor a következő találkozás felől kérdezték, azt felelte: „Holnap.” Minden alkalommal egy fejezetet beszéltek meg az Ismeret könyvből.

A tizedik nap után a tanulmányozást vezető Tanúra szegezte a tekintetét, és ezt mondta: „Istenfélő egyén akarok lenni. Mit kell tennem?” Megfogadta a tanácsot, és a gyülekezeti összejöveteleket azonnal a saját élete és gyermekei élete fontos részévé tette. A harmadik összejövetelen kezdett hozzászólásaival közreműködni. Az Ismeret könyvet négy hét és egy nap alatt teljesen befejezte. A 12. fejezet tanulmányozásakor kidobta spiritiszta irodalmát. A 14. fejezetnél abbahagyott mindenféle csalást, ettől kezdve kifizette a menetdíjat, amikor vonattal utazott.  Ezt mondta: „Minden egyes tanulmányozás után tisztábbnak és tisztábbnak éreztem magam.” A 15. fejezet befejezésekor elkezdte családjával a családi tanulmányozást, bár kezdetben ez egy kicsit nehéznek bizonyult. A 18. fejezet meggyőzte Szvetlánát, hogy a szántóföldi szolgálat és a keresztelkedés szükséges.

Az igazság megismerése előtt Szvetlána meglehetősen féktelen életmódot élt. Egy igen megrázó élmény után elhatározta, hogy abbahagyja, amit eddig tett, így viszont üres lett az élete. Amikor azonban elkezdett ismeretet szerezni Jehováról, ez az érzése is változni kezdett. Ma ezt mondja: „Oly boldog vagyok . . . Szeretem Jehovát és a testvéreket, és abban reménykedem, hogy gyermekeimmel együtt majd a Paradicsomban élhetünk.” Mindössze négy hét után kereszteletlen hírnök lett, és a rigai orosz kongresszuson megkeresztelkedett.

Nagy-Britanniában a tizenkét éves Ryannek az „Akit a legjobban csodálok” témáról kellett beszédet készítenie, és az osztály előtt elmondania az iskolában. Micsoda nagyszerű alkalom a tanúskodásra! Ryan úgy döntött, hogy Jézus Krisztusról fog beszélni. Alaposan felkészült, és egy tízperces beszédet tartott, írásszövegeket is idézett, hogy bizonyítsa az elhangzó gondolatokat. A végén felajánlotta A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyvet mindenkinek, akit érdekelt. Két példány volt nála, lelkesen fogadták, és még ötre vett fel rendelést. Másnap hat példányt vitt az iskolába, mind gazdára lelt, és még hatot kértek. Következő nap hét példányt vitt magával, mindet elterjesztette, és még kettőt kértek tőle.

A Feröer-szigeteken olyan iskolai feladatot kapott néhány tanuló, amellyel kapcsolatban szükség volt arra, hogy információt gyűjtsön Jehova Tanúiról. Ami információ az iskolában fellelhető volt, az kevés és félrevezető volt. Amikor egy fiatal Tanú felajánlotta, hogy hoz nekik használható anyagot, szívesen fogadták. A testvérnő a tanárának is odaadta a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című videokazettát. A tanár lejátszotta az  egész osztály előtt, később pedig a hét folyamán más osztályokban is lejátszották.

Görögországban, mikor egy fiatal rendőr tanulmányozni kezdte az igazságot, ez heves ellenkezést váltott ki a rokonaiból. Apósa elvitte a fiatalember feleségét a papokhoz, teológusokhoz, majd a püspökhöz, aki arra ösztökélte őt, hogy váljon el a férjétől, és ígérte, hogy keres neki egy másik férjet. A feleség visszament a férjéhez, és volt alkalma megfigyelni, hogy a tanulmányozás mennyit javít férje viselkedésén, valamint megfigyelte a férjével kapcsolatban álló Tanúk viselkedését is. A feleség együtt tanulmányozott a férjével, szülei azonban saját felelősségüknek tekintették, hogy a fiatal házaspár kislányát a görög ortodox egyháznál megkereszteltessék. A feleség édesapja azzal fenyegetőzött, hogy megveri a vejét, ezenkívül két másik családtaggal együtt elment a Királyság-terembe, hogy bajt okozzon. De amikor a fiatalember és a felesége szilárdan állást foglalt az igazság mellett, akkor megszűnt a vihar. Feleségével együtt megkeresztelkedtek. Jelenleg az após és a felesége tanulmányozza a Bibliát. A sógor, aki ott volt a Királyság-teremnél, hogy bajt okozzon, már feleségével együtt megkeresztelkedett.

A kilencéves Blagomira szeretett volna édesanyjával és nagyszüleivel a tavalyi kerületkongresszusra utazni Bulgáriából Romániába. Ehhez érvényesíteni kellett az útlevelét, és édesapja aláírására volt szükség, aki elhagyta a családot, mielőtt a családtagok Tanúk lettek. Az apa határozottan elutasította, hogy közreműködjön kislánya kívánságának teljesítésében. A kislány sokszor hívta őt telefonon, és kérte a beleegyezését, de hiába. A kongresszusi hét hétfőjén Blagomira nővére váratlanul meglátogatta a családot, és elmondta a nagymamának, hogy az édesapjuk beleegyezik az útlevélkérelem aláírásába, majd minden további magyarázkodás nélkül távozott. Senki nem tudta, hogy mikor és hogyan fogja az édesapa aláírni a kérelmet. Amikor Blagomira és édesanyja hazaérkeztek a szántóföldi szolgálatból, és megtudták a hírt, így imádkoztak együtt: „Ha az az akaratod Jehova, hogy  mi együtt legyünk a kongresszuson, akkor kérünk, segíts nekünk. Holnap reggel ott fogunk várakozni az útlevélhivatal előtt.” Feltétlenül az elsők akartak lenni, ezért vittek magukkal két kisszéket, és reggel fél ötkor elindultak otthonról. Egy kis idő múlva Blagomira elgyalogolt az édesapja lakására, aki nem lakott túl messze. Miután puszit adott neki, ezt kérdezte: „Apu, eljössz? Anyuval öt óra tíz óta ott várakozunk a hivatal előtt.” Édesapja azonnal felöltözött, és elment a kislányával, hogy aláírja a kérelmet. Bámulatos módon az útlevél a következő napra készen lett, éppen időben a másnap reggeli induláshoz! Blagomira édesanyja segített kislányának felismerni, hogy ez egyértelmű bizonyítéka Jehova létezésének és Blagomira iránti szeretetének. Elmondta neki, hogy ennek még inkább meg kell erősítenie Blagomira elhatározását, hogy örökké őt szolgálja. A kongresszus után Blagomira elvitte ajándékba édesapjának A családi boldogság titka című új könyvet.

Lengyelországban utcai tanúskodás során egy különleges úttörő találkozott egy fiatal hölggyel, aki kérte, hogy keresse fel őt otthon, sőt még útba is igazította a testvérnőt, hogy eltaláljon. Amikor azonban a Tanú a megbeszélt időpontban elment, senki nem nyitott ajtót, pedig hallotta, hogy van bent valaki. Amikor testvérnőnk eljött a házsortól, tanúskodott egy idősebb férfinak, aki érdeklődést mutatott. A következő látogatáskor csodálatos tanulmányozás indult a férfival és feleségével. A testvérnő úgy döntött, hogy mégiscsak újra felkeresi a fiatal hölgyet. Mikor elolvasta a feljegyzéseit, rájött, hogy előző alkalommal rossz házsorba ment. Elsietett a helyes címre, és a hölgy örült a találkozásnak. A testvérnő mentegetőzésbe kezdett, mire a hölgy ezt mondta: „Elmondtam a férjemnek, hogy meghívtam Jehova Tanúit. Ő várt magára, de csak azért, hogy kidobja innen. Úgy féltem, és azért imádkoztam a szobámban, hogy ne jöjjön el, de annak nagyon örülök, hogy ma eljött.” A testvérnőnek most két nagyszerű bibliatanulmányozása van, és meg van győződve róla, hogy az angyalok segítették őt hozzá.

 Amerika

Egy kanadai testvérnek rendkívül nehezen ment a kötetlen formájú tanúskodás, és annak feltárása a munkahelyén, hogy ő Jehova Tanúja. De imádkozott ezért, és bátorságát összeszedve nekilátott. Kollégája eleinte elutasította a próbálkozásait, de amikor megemlítette a feltámadás reménységét, az bibliatanulmányozáshoz vezetett. Aznap este így imádkozott a testvér: „Jehova, megígérem, hogy soha többet nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy beszéljek az embertársaimnak. Mindig úgy fogom tekinteni őket, mint jövendő testvéreimet és testvérnőimet.” Így is tett. A következő munkahelyén oly lelkesen tanúskodott az ebédszünetekben és a kávészünetekben, hogy a dolgozók a Mózes becenevet adták neki. Remekül felhasználja a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című társulati videokazettát. Tavaly az év első felében 394 munkatársa látta, nem számítva családjukat, barátaikat; jelenleg pedig várólistát vezet, mert még sokan szeretnék látni. Ebben a gyárban testvérünk 14 év alatt 34 személynek tudott segíteni, hogy eljusson a keresztelkedésig.

Chilében nyáron külön gondot fordítottak arra, hogy eljussanak  a távoli területekre is. Sok család töltötte ezzel a szabadságát. Olyan emberekre találtak, akik szomjúhozzák az igazságot. Az ország déli részén a számos apró szigeten körülbelül 30 000-en élnek. A testvérek megpróbáltak repülőgéppel eljutni ide. Ahol tudtak, leszálltak és tanúskodtak. Ahol nem tudtak leszállni, átrepültek a faluk fölött, és két folyóiratból álló csomagokat dobtak ki, hogy az emberek itt is tudjanak róla, mit szándékozik tenni Jehova a Királysága által.

A Dominikai Köztársaságban nem szokatlan dolog, hogy a bibliatanulmányozók annyira fellelkesülnek a tanultaktól, hogy már akkor elkezdenek másokkal bibliatanulmányozásokat vezetni, mikor még nem kaptak engedélyt arra, hogy kereszteletlen hírnökökként szolgáljanak. Egy férfi több hónapon át részt vett az összejöveteleken egy nagyobb városban, majd visszaköltözött hegyvidéki városába, és kezdte megosztani az emberekkel, amit tanult. Amikor két úttörő érkezett erre a „bemunkálatlan” területre, a házigazdák egymás után elmondták nekik, hogy ők már Radhaméstől tudnak azokról a dolgokról, amelyekről ők beszélnek. A testvérek végül rátaláltak Radhamésre is. Mielőtt családjával nekilátott volna a saját bibliatanulmányozásához, elvitte az úttörőket néhány személyhez, akikkel már tanulmányozást folytatott. Mára már feleségével mindketten megkeresztelkedtek.

A bolíviai Yacuibában egy helybeli protestáns csoport szervezésében az egyik tévéállomás bemutatott egy nagy valószínűséggel hitehagyottak által készített filmet. A műsor rossz hatására való tekintettel a vének úgy döntöttek, hogy elmennek két tévéállomáshoz, és felajánlják, hogy fizetnek azért, ha levetítik a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli és A Biblia — a tények és próféciák könyve című videokazettákat. Miután az egyik rádióállomás tulajdonosa látta a Társulat videokazettáit, úgy felháborodott azon, hogy a hitehagyottak programja hamis színben tüntette fel Jehova Tanúit, hogy felajánlotta, ingyen reklámozhatják közelgő kerületkongresszusukat. A kongresszuson részt vevők száma szokatlanul nagy volt, és sok becsületes  szívű ember kezdett őszinte kérdéseket feltenni a Tanúknak, amikor felkeresték őket a szolgálatuk során.

Egy nagy ecuadori üveggyár vezetősége tanfolyamot akart indítani dolgozóinak a család és az erkölcsi értékek témáról. A munkaügyi osztály igazgatója felkért rá néhány papot, de eredménytelenül. Amikor meghallotta ezt egy Tanú, felkereste az igazgatót, és mutatott egy listát arról, milyen témákkal foglalkoznak a folyóirataink. Az igazgatónak tetszett, kiválasztott három témát, és megszervezett egy kétórás programot a teljes munkaerő-állománynak, felosztva őket hét 30 fős csoportra. Három képesített testvér vezette a tanfolyamot. A hallgatóságot felkérték, hogy hozzászólásaikkal működjenek közre, és tegyenek fel kérdéseket. Amikor a becsületességről volt szó, az egyik őr elmondta, hogy szerinte bizonyos körülmények között helyénvaló a lopás. Egy másik egyetértését kifejezve ezt mondta: „Ha beteg az édesanyám, és nincs pénzem, akkor lopnom kell. Vagy talán hagynom kéne meghalni?” Válaszul a testvér elmondta annak az ifjú apának a történetét, aki háromhavi bérleti díjjal tartozott. Beállt egy tolvajbandába, és egy rablási kísérletben meghalt. Ottmaradt megözvegyült felesége és három gyermeke. „Másrészt — fejtegette testvérünk — a becsületes embereknek rendszerint vannak jó barátaik, akik végszükség esetén a segítségükre jönnek.” Minden alkalom végén sokan értékelésüket fejezték ki. Voltak, akik címüket odaadva arra kérték a testvéreket, hogy keressék fel őket. A vezetőség mindenkinek, aki igényt tartott rá, felkínálta a Családi élet könyv ingyenpéldányát. Hatvanhatan jelentkeztek. Ennek hatására először A legnagyobb ember, aki valaha élt, majd a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszok című könyvet tették ki a társalgóban. A könyvekre még e tapasztalat írásakor is érkeztek megrendelések. A vezetőségre olyan nagy hatást tettek ezek a gyakorlatias információk, hogy hat hónap múlva újabb tanfolyamot szeretne indítani.

Egy paraguayi úttörő az Ismeret könyv egy példányát adta oda egy asszonynak, aki mutatott ugyan némi érdeklődést, de amint  bibliatanulmányozást kínáltak fel neki, mindjárt másra terelte a szót. Egy idő múlva elmondta az úttörőnek, hogy nem egyezik meg a hitnézeteivel az, amit neki a Bibliából mutattak, ezért azt szeretné, ha a Tanú nem jönne többet. Hónapokkal később, amikor az úttörő felkereste őt az Ébredjetek! egyik különleges témájú számával, az asszony azonban úgy viselkedett, mintha türelmesen várta volna a testvérnő újbóli látogatását. Elmagyarázta, hogy elolvasta az Ismeret könyvet, hogy a könyv csodálatos, és hogy már három szomszédjával tanulmányozza a Bibliát a könyv 16. fejezetéből szerzett ismeretei alapján. Amikor testvérnőnk visszament hozzá férjével, az asszony már várta. Ám ahelyett, hogy ott elkezdtek volna tanulni, átvitte őket a szomszédasszonyához, aki a korábbi látogatások alkalmával már jelen volt. A szomszédasszonnyal együtt átmentek a második szomszédhoz, majd ötösben átmentek a harmadik házhoz, ahol egy hölgy szintén bibliatanulmányozásra várt. Mindannyian szépen haladnak előre.

Uruguayban egy úttörő testvérnő a házankénti tanúskodása során olyan helyre kopogtatott be, ahol egy kislány jött az ajtóhoz. Szülei nem voltak otthon, így testvérnőnk a kislánynak tanúskodott, ő pedig igazi érdeklődést mutatott. A Tanú végül rendszeres bibliatanulmányozást ajánlott fel a kislánynak, de azt is elmondta neki, hogy előbb kérjen rá engedélyt a szüleitől. Hogyan reagáltak erre a szülők? A hírnök nagy meglepetésére az édesanya azt mondta, hogy rendben van, beleegyezik kislánya bibliatanulmányozásába, de az volt a kérdése, hogy a család többi része is részt vehetne-e rajta. Természetesen! Így most rendszeres bibliatanulmányozás folyik a család négy tagjával — mindez azért, mert tanúskodásban részesült egy kislány.

Becslések szerint az Egyesült Államok szárazföldi területén kétmilliónál is több hallássérült ember él, és az amerikai jelnyelven kommunikál. A jelbeszédes szántóföldön sok kihívással néznek szembe a szolgálat végzői. Némely úttörő azért utazik akár 300 kilométert is egy nap, hogy mindössze nyolc-kilenc személyt keressen fel, ráadásul sokan közülük talán nincsenek is otthon.  Kezdeményezőkészséget igényel, hogy megtalálják a területen a hallássérülteket. Vannak városok, melyek vállalják a hallássérülteknek szervezett események szponzorálását, és jelbeszédben gyakorlott hírnököknek megengedték, hogy felállítsanak egy asztalt vagy pultot, ahol a hallássérültek figyelmébe ajánlva kirakhatták kiadványainkat. Tévéket és videokészülékeket is elhelyeztek, hogy lejátsszák az amerikai jelnyelven készült videóinkat. Ezek nagyszerű alkalmakat teremtenek ahhoz, hogy a hallássérült lakosságból még több személlyel találkozzanak, irodalmat adjanak nekik, és megbeszéljék, hogy felkeresik őket az otthonaikban. Az egyik rendezvényen 40 olyan személy adta meg a címét, akikkel addig még nem találkoztak a testvérek.

Tavaly Guyanának az volt az egyik legnagyobb eseménye, amikor egy napon 79 pár kötött házasságot, akik a baramitai gyülekezet összejöveteleire járnak. A fiókbizottság egyik tagja tartotta a házasságkötési beszédet, ezt lefordították a karibi nyelvre, majd mindegyik pár hangosan ismételte el a fogadalmakat karibi nyelven. Mi indította ezt a 79 párt a házasságkötésre? A Biblia igazsága megváltoztatta az életről alkotott nézetüket. Jehova előtt és sok tanú előtt egyezséget kötöttek, hogy csak egyetlen házastárssal élnek, és ragaszkodnak a tiszteletreméltó házasságra vonatkozó bibliai irányadó mértékekhez. Három nappal később 41 személy — többnyire a frissen házasságot kötött párok tagjai közül — jelentette be a véneknek a tanítója kíséretében azt a kívánságát, hogy kereszteletlen hírnök szeretne lenni.

A karibi emberek ezen a vidéken elszántak abban a tekintetben, hogy a lehető legtöbbet és a lehető leggyorsabban tanuljanak Jehováról és szervezetéről. Hétről hétre két-három órát vagy még ennél is többet gyalogolnak, hogy eljussanak az összejövetelekre. Csak kevesen érkeznek késve, pedig a dzsungel ösvényein jönnek keresztül, folyók mentén, ahol tigrisek, mérges kígyók és ehhez hasonlók tanyáznak. Olyan sokan szeretnék megtudni az igazságot Istenről, hogy a Tanúk 40-70 fős csoportokkal folytatják a bibliatanulmányozásokat.