Az első századi keresztény gyülekezet

Jézus 120 tanítványára i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett a szent szellem, és ők Isten nagyszerű dolgairól sok nyelven kezdtek beszélni. Ez volt a keresztény gyülekezet megalapítása. Azon a napon 3000 új tanítvány merítkezett alá (Cselekedetek 2. fejezet).

A gyülekezetek számban növekedtek a különböző helyeken, miközben az apostolok és a tanítványok bátran folytatták Isten Szavának hirdetését. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv feljegyzi, hogy nemsokára a prédikálás szétterjedt a Földközi-tenger térségében — Babilontól és Észak-Afrikától Rómáig és talán Spanyolországig is (Róma 15:18–29; Kolossé 1:23; 1Péter 5:13).

Bárhol az emberek tanítványokká lettek, ott gyülekezeteket hoztak létre. Képesített, érett férfiakat neveztek ki véneknek és felvigyázóknak a megfelelő minőségű tanítás és a gyülekezetek vezetésének ellátására. De nem alkottak papi osztályt; szolgák voltak és munkatársak Isten Királysága érdekében (Cselekedetek 14:23; 20:28; 1Korinthus 3:5; 5:13; Kolossé 4:11; 1Timótheus 3:1–15; Zsidók 13:17; 1Péter 5:1–4).

Az apostolok és más hűséges munkatársak vezető testületként szolgáltak, akik elől jártak a prédikáló munkában. Megoldották a gondokat a jeruzsálemi gyülekezetben. . . Képesített testvéreket küldtek Szamáriába és Antiochiába, hogy megerősítsék az új hívőket. Foglalkoztak a körülmetélkedéssel kapcsolatos vitával, határozatokat küldtek ki valamennyi gyülekezetnek megtartás végett. Ezek a férfiak nem uralkodtak mások felett, inkább szolgái és munkatársai voltak az egész gyülekezetnek (Cselekedetek 4:33; 6:1–7; 8:14–25; 11:22–24; 15:1–32; 16:4, 5; 1Korinthus 3:5–9; 4:1, 2; 2Korinthus 1:24).

A korai tanítványokat, mint keresztényeket azonosították — így nevezve őket isteni gondviselés által. Tanításaik megkülönböztették őket; ezeket az apostolok tanításának vagy az egészséges szavak mintájának nevezték. Ez a szentírási tanítás úgy is ismert volt, mint az igazság (János 17:17; Cselekedetek 2:42; 11:26; Róma 6:17; 1Timótheus 4:6; 6:1, 3; 2Timótheus 1:13; 2Péter 2:2; 2János 1, 4, 9).

 Ők szeretetben egyesült testvérek világméretű társaságát alkották. Érdeklődést mutattak más országokban élő hittársaik iránt. Amikor külföldre utaztak, hittársaik szívesen befogadták őket otthonaikba. Magasrendű erkölcsi irányadó mértékkel rendelkeztek, szent népként elkülönítve a világtól. Elméjükben tartották Jehova jelenléte napjának idejét, és lelkesen hirdették hitüket nyilvánosan (János 13:34, 35; 15:17–19; Cselekedetek 5:42; 11:28, 29; Róma 10:9, 10, 13–15; Titus 2:11–14; Zsidók 10:23; 13:15; 1Péter 1:14–16; 2:9–12; 5:9; 2Péter 3:11–14; 3János 5–8).

Azonban, ahogy megmondatott, egy hatalmas hitehagyás bontakozott ki a második és a harmadik században. Ez okozta, hogy a nagy egyházi rendszerekben nem tartották meg a korai keresztény gyülekezet tisztaságát a tanítás, a vezetés, a szervezet és a világ iránti állásfoglalás tekintetében (Máté 13:24–30, 37–43; 2Thessalonika 2. rész).

Mindamellett Jézus megmondta előre, hogy helyre lesz állítva az igaz imádat a dolgok rendszere befejezésekor. Jehova Tanúi hiszik, hogy ez a helyreállítás látható a világméretű tevékenységükben, közel 1900 évvel Jézus próféciája után, a mi időnkben. A következő oldalak megindokolják, miért.

● Hogyan alapították meg a keresztény gyülekezetet és hogyan fejlődött tovább?

● Hogyan vezették a gyülekezetet?

● Milyen dolgokat tisztáztak az első századi keresztények?

[Térkép a 7. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Káspi-tenger

Fekete-tenger

Vörös-tenger

Perzsa-öböl

Földközi-tenger

Területek, ahová eljutott a jó hír az első században

ITÁLIA

Róma

GÖRÖGORSZÁG

MÁLTA

KRÉTA

CIPRUS

BITHYNIA

GALÁCIA

ÁZSIA

KAPADÓCIA

CILICIA

SZÍRIA

IZRAEL

Jeruzsálem

MEZOPOTÁMIA

Babilon

Az ezeken a területeken élők közül néhányan hivőkké lettek

ILLYRIA

MÉDIA

PARTHUSOK

ELAM

ARÁBIA

LÍBIA

EGYIPTOM

ETIÓPIA

[Képek a 7. oldalon]

A korai keresztények bátran prédikálták Isten Szavát

A keresztényeket, bárhová utaztak, szívesen fogadták otthonaikba hittársaik