Hogyan fejlődött ki a Háromság dogmája?

ENNÉL a pontnál joggal kérdezheted: ’Ha a Háromság nem bibliai tanítás, hogyan lett akkor a kereszténység tanításává?’ Sokan úgy gondolják, hogy megszövegezésére i. sz. 325-ben, a niceai zsinaton került sor.

Ez a megállapítás így nem lenne teljesen korrekt. A niceai zsinat valójában azt állította, hogy Krisztus egylényegű az Istennel, ami sarkalatos pontja lett a későbbi Háromság-teológiának. De nem akkor született meg a háromságtan, hiszen  ezen a zsinaton nem történt említés a szent szellemről mint a háromszemélyű egy Istenség harmadik személyéről.

Konstantin szerepe Niceában

SOK éven át bibliai alapon erősen ellenezték azt a felfogást, hogy Jézus Isten. A vita lezárása végett, Konstantin római császár Niceába összehívta az összes püspököt. A püspököknek csak kis része, csupán körülbelül 300 püspök volt jelen.

Konstantin nem volt keresztény. Állítólag, életének egy későbbi szakaszában megtért, de csak a halálos ágyán keresztelkedett meg. Róla Henry Chadwick ezt mondja a The Early Church (A korai egyház) című könyvében: „Konstantin, apjához hasonlóan, a legyőzhetetlen Nap imádója volt. . . Megtérését nem tulajdoníthatjuk a kegyelem belső átélésének. . . Inkább katonai okból történt. A krisztusi tanítást tisztán sohasem értette meg, azt viszont meggyőződéssel vallotta, hogy a keresztények Istene ajándékozta meg őt katonai győzelemmel.”

Milyen szerepet játszott ez az alámerítetlen császár a niceai zsinaton? Az Encyclopaedia Britannica így mondja el: „Maga Konstantin elnökölt a zsinaton; tevékeny irányítója volt a vitáknak, és személyesen ő javasolta. . . Krisztus Istenhez való viszonyának végső megfogalmazását, amely belekerült a zsinaton kiadott hitvallásba is, tudniillik, ’hogy ő egylényegű az Atyjával’. . . A püspökök a császártól való túlzott félelmükben — kettő kivételével — aláírták a hitvallást, pedig sokuknak nem tetszett.”

Konstantin szerepe tehát döntő fontosságú volt. A két hónapig tartó heves vallási vita után, ez a pogány politikus közbeavatkozott és azok javára döntött, akik azt mondták, hogy Jézus egyenlő az Istennel. De miért? Semmiképpen sem bibliai meggyőződésből. „Konstantin voltaképpen nem is értette azokat a kérdéseket, amelyek itt a görög hittudományban felvetődtek” — mondja a Short History of Christian Doctrine (A keresztény tan rövid története) című mű. Annyit viszont jól megértett, hogy a vallási viszály komoly veszélyt jelent a birodalmára, és ő birodalmának konszolidálására törekedett.

De ott Niceában egyetlen püspök sem emelt szót a Háromság mellett. Ők csak Jézus természete felől döntöttek, de nem döntöttek a szent szellem szerepéről. Ha a Háromság világos bibliai tanítás lett volna, akkor miért nem ajánlották ez alkalommal azt?

További fejlemények

NICEA után e kérdésről még évtizedekig folyt a vita. Azok, akik azt hitték, hogy Jézus nem egyenlő Istennel, egy időre visszatértek a császár kegyébe. De Theodosius császár később ellenükre döntött. A niceai hitvallást egész birodalmában irányadónak hirdettette ki, és i. sz. 38l-ben Konstantinápolyban zsinatot hívott össze a formula tisztázása végett.

Ez a zsinat úgy döntött, hogy a szent szellem is azonos szinten áll Istennel és Krisztussal. A kereszténység Háromsága akkor kezdett első ízben a figyelem középpontjába kerülni.

Ennek ellenére, még a konstantinápolyi zsinat után sem vált széles körben elfogadott hitvallássá a Háromság. Sokan ellenezték, és ezzel heves üldözésnek tették ki magukat. Csak a későbbi évszázadokban fogalmazták meg végleges formában hitvallásként a Háromságot. A The Encyclopedia  Americana megjegyzi: „A trinitáriánizmus végleges kifejlődése Nyugaton ment végbe a középkor skolasztikája szerint, amikor mindent merev filozófiai és pszichológiai kifejezésekkel magyaráztak.”

Az athanasiusi hitvallás

A HÁROMSÁG tanát az athanasiusi hitvallásban fogalmazták meg egész pontosan. Athanasius pap volt, aki Niceában Konstantint támogatta. A nevét viselő hitvallás kimondja: „Egy Istent imádunk a Háromságban. . . Eképpen Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szent Lélek; de mégsem három az Isten, hanem egy az Isten.”

Jól értesült tudósok egyetértenek abban, hogy nem Athanasius szerkesztette ezt a hitvallást. A The New Encyclopaedia Britannica így fejtegeti: „A XII. századig ismeretlen volt ez a hitvallás a keleti egyház előtt. A XVII. század óta a tudósok általában egyetértenek abban, hogy az Athanasiusi Hitvallást nem Athanasius írta (meghalt 373-ban), hanem valószínűleg az V. században szerkesztették Dél-Franciaországban. . . Úgy tűnik, a hitvallás befolyása elősorban Dél-Franciaországban és Spanyolországban érvényesült a VI. és VII. században. A IX. században Németországban és valamivel később Rómában kezdték használni az egyházi liturgia keretében.”

Krisztus idejétől tehát évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy széles körben meghonosodjon a Háromság a kereszténységben. És vajon mindebben mi volt az irányadó, hogy ilyen döntések születtek? Vajon Isten Szava, vagy egyházi és politikai megfontolások? E. W. Hopkins Origin and Evolution of Religion (A vallás eredete és kifejlődése) című könyvében így válaszol erre a kérdésre: „A Háromság végleges formában való ortodox maghatározása jórészt egyházpolitikai kérdés volt.”

A megjövendölt hitehagyás

A HÁROMSÁG kialakulásának rossz hírű története jól beleillik abba, amit Jézus és apostolai megjövendöltek az ő napjaik utáni időre. Ők azt mondták, hogy Krisztus visszatérése előtt bekövetkezik a hitehagyás, az igaz imádattól való eltérés vagy elhajlás, és mielőtt eljönne Isten pusztító napja a dolgok eme rendszerére, a tiszta imádat helyre lesz állítva.

Erről a „napról” Pál apostol ezt mondta: „Nem jön el az addig, amíg előbb be nem következik a hitehagyás és meg nem jelenik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia” (2Thessalonika 2:3, 7). Később ezt jövendölte: „Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30, K.f.). Jézus más tanítványai is írtak erről a hitehagyásról és a ’törvénytelen’ papi osztály megjelenéséről. (Lásd például, 2Péter 2:1; 1János 4:1–3; Júdás 3, 4.)

Pál a továbbiakban ezt írta: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” (2Timótheus 4:3, 4, K.f.).

Maga Jézus megmagyarázta, mi áll az igaz hittől való elszakadás hátterében. Azt mondta, ő veti a jó magot, de jön majd az ellenség, Sátán, és ő teleszórja a földet gyommal. Amikor kikel a búza, megjelenik a gyom is közte. A tiszta krisztusi hittől való eltérésre tehát joggal lehetett számítani az aratás bekövetkezése előtt, amikor Krisztus helyreállítja majd a dolgokat (Máté 13:24–43). Az Encyclopedia Americana ezt így kommentálja: „A IV. századi trinitáriánizmus nem tükrözte hűen a korai keresztények Isten természetéről vallott tanítását; ellenkezőleg, eltért ettől a tanítástól.” Hol következett be ez az eltérés? (1Timótheus 1:6).

Mi befolyásolta

AZ ŐSI világban, már Babilóniában is dívott a pogány istenek imádata, akiket hármas csoportokban vagy triádokban képzeltek el. Ez a befolyás már évszázadokkal Krisztus előtt, majd az ő idejében és a halála utáni évszázadokban is éreztette hatását Egyiptomban, Görögországban, és  Rómában is. Az apostolok halála után pedig ezek a pogány hiedelmek kezdtek beszivárogni a krisztusi hitbe.

Will Durant történész megjegyezte: „A keresztényiség nem pusztította el a pogányságot, inkább elfogadta. . . Az isteni háromság gondolata Egyiptomból eredt.” Siegfried Morenz Egyptian Religion (Egyiptomi vallás) című könyvében szintén megjegyzi: „Az egyiptomi teológusok számára a háromság jelentette a legfőbb tantételt. A három istent egyesítve egyetlen lényként kezelték és egyes számban szólították meg. Ily módon az egyiptomi vallás szellemi ereje közvetlen kapcsolatot mutat e keresztény teológiával.”

Az egyiptomi Alexandriában a III. század végén és a IV. század elején élő egyházi férfiak, mint például, Athanasius, ennek a befolyásnak voltak a képviselői, ami kifejezésre jutott azokban az eszmékben, amelyek a háromságtan kialakulásához vezettek. Befolyásuk ezután terjedni kezdett. Morenz „az alexandriai teológiát, összekötő kapocsnak tekinti az egyiptomi vallási örökség és a keresztényiség között”.

Edward Gibbon History of Christianity (A kereszténység története) című könyvének előszavában ezt olvassuk: „Ha a keresztényiség diadalmaskodott a pogányság felett, ez fordítva is igaz, a pogányságnak sikerült a keresztényiséget megrontania. Az első keresztények igaz Deizmusát. . . a római egyház a háromság felfoghatatlan dogmájává változtatta. Sok egyiptomi eredetű és Platón által eszményesített pogány tantétel megmaradt és a hit elfogadható része lett.”

A Dictionary of Religious Knowledge (Vallástudományi szótár) című könyv megjegyzi, hogy sokak szerint a Háromság „a pogány vallásoktól kölcsönzött és a krisztusi hitbe átoltott rontó befolyás lett”. The Paganism in Our Christianity (Pogányság a keresztényiségünkben) című könyv is kijelenti: „A [Háromság] teljes egészében pogány eredetű.”

Ezért James Hastings Encyclopaedia of Religion and Ethics (Vallási és Etikai Enciklopédia) című művében ezt írta: „Az indiai vallásban például, találkoztunk Brahma, Síva és Visnu hármas istencsoporttal; az egyiptomi vallásban ez a hármas istencsoport Ozirisz, Ízisz, és Hórusz. . . Tehát nemcsak a történelmi vallásokban található meg az Isten Háromság formájában. Különösen az új-platóni Legfőbb vagy Legvégső Valóságról alkotott szemléletben is ezt látjuk”, amelyet „triádszerűen ábrázoltak.” Mi köze van a görög Platón filozófiájának a Háromsághoz?

Platónizmus

PLATÓN — úgy gondolják — Krisztus előtt 428-tól 347-ig élt. Jóllehet nem tanította a Háromságot a jelenlegi formájában, de bölcseletei hozzájárultak e tan kialakulásához. Később filozófiai mozgalmak indultak el, amelyek tartalmazták az istentriádi felfogásokat, és ezek kialakulására nagy hatással voltak Platónnak Istenről és a természetéről vallott eszméi.

A francia Nouveau Dictionnaire Universel (Új egyetemes szótár) Platón befolyásáról ezt írja: „Úgy tűnik, a platóni háromság, amely nem más, mint a korábbi népek életébe visszanyúló régebbi háromságok újbóli átrendeződése, azokból a tulajdonságokból felépülő racionális filozófikus háromság, amelyekből kifejlődött a keresztény egyházakban tanított három isteni személy, vagy a háromféle isteni létezés tanítása. . . E görög filozófusnak az isteni háromságról vallott felfogása megtalálható az összes ősi [pogány] vallásban.”

A The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge (Az új Schaff-Herzog vallási ismeretek enciklopédiája) című mű kimutatja e görög filozófia befolyását: „A Logoszról és a Háromságról szóló dogmák végső formájukat a görög atyáktól kapták, akik. . . közvetve vagy közvetlenül a platóni filozófia erős befolyása alatt álltak. . . Nem tagadható, hogy innen szivárogtak be az Egyházba a tévedések és a rontó befolyások.”

A The Church of the First Three Centuries (Az első három század egyháza) ezt mondja: „A Háromság dogmája fokozatosan és viszonylag későn alakult ki. . . Eredete a zsidó és keresztény Szent Iratoktól merőben idegen forrásban gyökerezik. . . A Platón eszméit valló egyházatyák keze révén lett átültetve a kereszténységbe és abból nőtt ki.”

Az i. sz. III. század végére a „keresztényiség” és az új-Platóni bölcseletek elválaszthatatlanul összenőttek. Ahogyan Adolf Harnack az Outlines of the History of Dogma (A dogma történetének körvonalai) című könyvében kifejti, az egyház dogmája „erősen a hellenizmus [a pogány görög gondolkodás] talajában gyökerezett. Ezért lett a keresztények nagy többsége számára oly titokzatos”.

Az egyház azt állította, hogy az új tanai a Biblián alapulnak. De Harnack ezt mondja: „Voltaképpen így törvényesen helyet kaptak köztük a hellenizmus spekulációja és a pogány misztérium-imádat babonás nézetei és szokásai.”

Andrews Norton A Statement of Reasons (Az okok megállapítása) című könyvében a Háromságról ezt mondja: „E dogma kialakulásának történetét  vissza tudjuk vezetni, és fel tudjuk ismerni annak forrásait, amely nem a krisztusi kinyilatkoztatásban van, hanem a platóni filozófiában. . . A Háromság nem krisztusi és apostoli tanítás, hanem a későbbi platónisták iskolájának a kitalálása.”

A Jézus és apostolai által megjövendölt hitehagyás így i. sz. IV. századában teljes virágzását élte. Ennek csak egyik bizonyítéka a Háromság kifejlődése. A hitehagyott egyházak más pogány tanításokat is kezdtek átvenni, például a tüzes pokol és a lélek halhatatlanságának a tanát, valamint a bálványimádást. Szellemileg szólva, az álkereszténység belépett a megjövendölt sötét korba, amelyben az uralmat a hatalomban megerősödő „törvénytelenség embere”, a papi osztály gyakorolta (2Thessalonika 2:3, 7).

Miért nem tanították Isten prófétái?

MIÉRT nem tanították Isten prófétái a Háromságot évezredeken át az ő népének? És amikor Jézus eljött, miért nem élt Jézus kiváló tanítói képességével, hogy megmagyarázza a Háromságot követőinek? Vagy mi értelme lett volna annak, ha többszáz oldalnyi Szentírást ihletés alatt létrehoz Isten, és ezekből egy oldalt sem szentel a Háromság megmagyarázására, ha a Háromság csakugyan a hit „központi tanítása”?

Azt kell-e hinniük a keresztényeknek, hogy Krisztus után és a Biblia ihletett írásainak befejezése után több évszázad múlva, Isten támogatni fogja egy olyan dogma létrejöttét, amely évezredekig ismeretlen volt szolgái előtt; olyan dogmát, amely „kifürkészhetetlen titok”, amit „az emberi ész képtelen felfogni”; olyan dogmát, amely elismerten pogány eredetű és „jórészt egyházpolitikai kérdés” volt?

A történelem tanúbizonysága egyértelmű: A Háromság tanítás eltérés az igazságtól, kifejezett hitehagyás.

[Oldalidézet a 8. oldalon]

’A negyedik századi trinitáriánizmus eltérés volt a korai krisztusi tanítástól.’ (The Encyclopedia Americana).

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

„Nagy Istenek triádja”

Sok évszázaddal Krisztus előtt az ősi Babilóniában és Asszíriában voltak istentriádok vagy istenháromságok. A francia „Larousse Encyclopedia of Mythology” („Mitológiai Enciklopédia”) című műve feljegyez egy ezen a mezopotámiai vidéken található istentriádot: „A világegyetemet három régióra osztották fel. Mindegyik régió felett egy isten uralkodott. Anué volt az égbolt. A földet Enlil kapta. E a vízek felett uralkodott. Együttesen alkották a Nagy Istenek triádját.”

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

A hindu Háromság

A „The Symbolism of Hindu Gods and Rituals” („A hindu istenek jelkép- és szertartásrendszere”) című könyv beszél egy olyan hindu háromságról, amely már jóval a Krisztus előtti évszázadokban megvolt. „E Háromságon belül Síva volt az egyik isten. Őt a rombolás istenének tartották. A másik két isten: Brahma, a teremtés istene és Visnu, a világfenntartás istene. . . Annak igazolására, hogy ez a három folyamat egy és ugyanaz, úgy ábrázolták, hogy mind a három isten egy testbe volt egyesítve.” (Kiadta: A. Parthasarathy, Bombay.)

[Kép a 8. oldalon]

„Konstantin voltaképpen semmit sem értett azokból a kérdésekből, amik itt a görög hittudományban felvetődtek” (A Short History of Christian Doctrine [A keresztény tan rövid története]).

 [Képek a 10. oldalon]

1. Egyiptom. Istentriád, i. e. II. évezredből Hórusz, Ozirisz, Ízisz

2. Babilon. Istentriád, i. e. II. évezredből: Istár, Szin, Samás

3. Palmira. Istentriád, kb. i. sz. első századból: Holdisten, Egek Ura, napisten

4. India. Hindu háromszemélyű istenség, kb. i. sz. VII. századból

5. Kambodzsa. Buddhista háromszemélyű istenség, kb. i. sz. XII. századból

6. Norvégia. Háromság, kb. i. sz. XIV. századból

7. Franciaország. Háromság, kb. i. sz. XV. századból

8. Olaszország. Háromság, kb. i. sz. XV. századból

9. Németország Háromság, kb. i. sz. XIX. századból

10. Németország Háromság, kb. i. sz. XX. századból