Egy fával dolgozó mesterember, munkás, vagy iparos. A héber chá·rásʹ szót általában úgy fordítják, hogy ’mesterember’, ’munkás’ vagy ’építő’, olyan személy, aki különböző anyagokkal dolgozik, például fával, fémmel vagy kővel (2Ki 12:11; 2Kr 24:12; 2Mó 28:11; 1Kr 14:1). Ennek a szónak a görög megfelelője a teʹktón, melyet „ács”-nak fordítanak a Máté 13:55-ben és a Márk 6:3-ban.

Noé és a három fia sok ácsmunkát végzett, amikor a Jehova által kapott terv alapján megépítették a hatalmas bárkát (1Mó 6:14–16).

Izraelben akkor alkalmaztak ácsokat, amikor házakat építettek, illetve később, amikor olyan épületeket készítettek, mint a zsinagógák. Bár az épületek többsége kőből vagy földből készült, valamennyi fát is felhasználtak hozzájuk, például a gerendák vagy ajtók elkészítéséhez. A bibliai időkben az ácsok a többi közt bútorokat is készítettek, például asztalokat, zsámolyokat és padokat. Az olyan szerszámok, mint az eke vagy a cséplőszán részben vagy teljes egészében fából készültek (2Sá 24:22). A hajlék és felszerelési tárgyainak készítésekor Bécalelt és Oholiábot különleges módon vezette Jehova Isten. A szelleme kifinomultabbá tette a képességeiket, hogy a lehető legjobb munkát tudják végezni a fa és más anyagok megmunkálásakor (2Mó 31:2–11). Dávid házának építéséhez képzett famunkások érkeztek Tíruszból (2Sá 5:11). Zorobábel is alkalmazott ácsokat a második jeruzsálemi templom építésénél (Ezs 3:7).

Jézust nem csupán ’az ács fiának’ nevezték (Mt 13:55), hanem ’az ácsnak’ is (Mk 6:3). A héber apák általában kitanították a fiukat a mesterségükre, ezért kétségtelenül Jézus is elsajátította az ácsmesterséget a nevelőapjától, Józseftől.