A héberek körében az ágyas hasonló szerepet töltött be, mint egy másodfeleség, és időnként úgy emlegették, mint feleséget. Úgy tűnik, az ágyasok rabszolgák voltak, és három csoportba lehetett sorolni őket: 1. olyan héber lányok, akiket az apjuk eladott (2Mó 21:7–9); 2. idegen rabszolgalányok, akiket megvásároltak; 3. idegen lányok, akiket hadakozás közben foglyul ejtettek (5Mó 21:10–14). Némelyikük a szabad feleség rabszolgája vagy szolgálója volt, mint Sára, Lea és Ráhel esetében (1Mó 16:3, 4; 30:3–13; Bí 8:31; 9:18).

Az ágyasság már a törvényszövetség előtt létezett; a Törvény aztán elismerte és szabályozta, egyaránt védve a feleségek és az ágyasok jogait (2Mó 21:7–11; 5Mó 21:14–17). Az ágyasoknak nem volt mindarra joguk a családban, amire a feleségnek, és előfordult, hogy egy férfinak egyszerre több felesége és több ágyasa is volt (1Ki 11:3; 2Kr 11:21). Megesett, hogy ha a feleség meddő volt, odaadta a férjének a szolgálóját ágyasként, és az általa szült gyermeket a szabad feleség, az úrnője gyermekének tekintették (1Mó 16:2; 30:3). Az ágyasok fiai törvényes gyermekek voltak, és örökölhettek (1Mó 49:16–21; vö.: 1Mó 30:3–12).

Mivel a keleti szokás szerint egy király feleségei és ágyasai kizárólag a jogos trónörököséi lehettek, Absolon, aki mérhetetlenül tiszteletlen volt Dáviddal szemben, úgy próbálta megerősíteni a királyság megkaparintására tett erőfeszítéseit, hogy együtt hált apja, Dávid tíz ágyasával (2Sá 16:21, 22). Miután Salamon király lett, az egyik bátyja, Adónia, aki korábban a trónra tört, így fordult Salamon anyjához, Betsabéhoz: „Te is jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság”, majd megkérte, hogy mondja meg Salamonnak, hogy adja neki a sunemi Abiságot, akit valószínűleg Dávid feleségének vagy ágyasának tartottak. Salamon dühösen ezt felelte: „Kérd el neki mindjárt a királyságot is. . .!” Majd parancsot adott, hogy öljék meg Adóniát, utalva rá, hogy Adónia kérésében a királyság megszerzésére tett próbálkozást lát (1Ki 1:5–7; 2:13–25).

Isten úgy látta jónak, hogy csak Jézus Krisztus megjelenésekor állítsa vissza az egynejűség eredeti elvét, melyet még az Éden-kertben állapított meg, de azért a törvényeivel megvédte az ágyasokat. Az ágyasság természetesen hozzájárult Izrael népességének gyorsabb növekedéséhez (Mt 19:5, 6; 1Ko 7:2; 1Ti 3:2; lásd: HÁZASSÁG: Többnejűség).

Jelképes értelem: Ahogyan Ábrahám Sára férje volt, Pál apostol Jehovát egy olyan férjhez hasonlítja, akinek szabad felesége van, mégpedig „a fenti Jeruzsálem”, és ez az asszony a szellem által született keresztények ’anyja’. Azt írja Pál, hogy Jehovát olyan kapcsolat fűzi Izrael nemzetéhez – melyet a fővárosa, Jeruzsálem jelképez –, mint egy férjet az ágyasához. A törvényszövetség által Jehova jelképesen szólva elvette Jeruzsálemet mint egy ’szolgálólányt’, vagyis egy ágyast, ami hasonlít Ábrahámnak Hágárral, a rabszolgával és ágyassal való kapcsolatához (Ga 4:22–29; vö.: Ézs 54:1–6).