(héb. eredetű;  jel.: ’pusztulás’):

A Jelenések 9:11-ben ez a héber szó átírt formában jelenik meg a magyar szövegben. Ebben a versben a következőket olvassuk a csapást okozó jelképes sáskákról: „király van felettük, a mélység angyala. A neve héberül Abaddon, görögül pedig az Apollüón nevet viseli.”

A héber ʼavad·dónʹ jelentése ’pusztulás’, de utalhat a ’pusztulás helyére’ is. Az eredeti héber szövegben összesen ötször fordul elő, és ebből négyszer a „sír”, a „seol” és a „halál” kifejezésekkel párhuzamosan (Zs 88:11; Jób 26:6; 28:22; Pl 15:11). Ezekben az írásszövegekben nyilvánvalóan az ember halálához kapcsolódó, pusztító folyamatokra utal. A versekből az is kiderül, hogy a megsemmisülés vagy a pusztulás helye az emberiség közös sírja, a seol. A Jób 31:12-ben a házasságtörő életmód pusztító hatása értendő az ʼavad·dónʹ szó alatt. Jób kijelentette: „tűz ez [a házasságtörő életmód], amely a pusztulásig [ʽadh-ʼavad·dónʹ] emésztene, és gyökeret verne mindabban, amit szereztem.” (Vö.: Pl 6:26–28, 32; 7:26, 27.)

Ki Abaddon, a mélység angyala?

Mindamellett a Jelenések 9:11-ben az „Abaddon” szó a ’mélység angyalának’ neveként szerepel. Görög megfelelője, az Apollüón név azt jelenti, hogy ’pusztító’. A verset a XIX. században egyesek Vespasianus császárra, Mohamedre, sőt Napóleonra próbálták alkalmazni prófétailag, az angyalt pedig általában „sátáni” angyalnak tekintették. Ne felejtsük el azonban, hogy a Jelenések 20:1–3 szerint a ’mélység kulcsát’ kezében tartó angyal Isten égi képviselője, aki nem lehet „sátáni”, hiszen megkötözi és a mélységbe veti Sátánt. A The Interpreter’s Bible ezt írja a Jelenések 9:11-ről: „Abaddon azonban nem Sátánnak, hanem Istennek az angyala, aki Isten parancsára végzi el pusztító munkáját.”

A Héber Iratok előbbiekben megvizsgált verseiből világosan kitűnik, hogy az ʼavad·dónʹ szó a seollal és a halállal párhuzamos gondolatot takar. A Jelenések 1:18 szerint Krisztus Jézus kijelentette: „örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai.” Jézusnak a mélység feletti hatalmára a Lukács 8:31 is utal. Az, hogy pusztító hatalommal bír, ideértve, hogy Sátánt is hatalmában áll elpusztítani, jól látható a Héberek 2:14-ből. Itt arról olvasunk, hogy azért lett vér és test részese, hogy „halála által semmivé tegye  azt, akinek megvannak az eszközei, hogy halált okozzon, vagyis az Ördögöt”. A Jelenések 19:11–16 egyértelműen úgy ábrázolja Jézust, mint az Isten által kinevezett Pusztítót vagy Ítélet-végrehajtót. (Lásd: APOLLÜÓN.)