Mielőtt a rómaiak i. e. 146-ban meghódították Akháját, a Peloponnészosz félszigetnek tulajdonképpen csak egy kis területére utaltak ezzel a névvel. Az akkori terület a Korinthoszi-öböl d. partszakasza mentén feküdt, körülbelül ugyanazon a részen, ahol napjainkban a hasonló nevű vidék, Akhaia található.

Homérosz a költeményeiben a görögöket átfogóan akhájoknak nevezi. Görögország legbefolyásosabb politikai testülete, az akháj szövetség (az akháj városok konföderációja) nagy jelentőséggel bírt az ország meghódítása idején, így a rómaiak a terület elfoglalása után többnyire Akhája néven beszéltek egész Görögországról.

I. e. 27-ben Augustus császár átszervezte a két görög tartományt, Makedóniát és Akháját; az Akhája elnevezés akkor az egész Peloponnészosz félszigetet és Görögország szárazföldi területének egy részét takarta. Akhája tartomány a római szenátus közigazgatása alá tartozott, és a provincia fővárosából, Korintuszból prokonzul kormányozta (2Ko 1:1). A Keresztény Görög Iratok a tartomány más városait is megnevezi, Athént és Kenkreát. A mindennapi nyelvhasználatban Akháját gyakran együtt említették é. szomszédos tartományával, Makedóniával (Cs 18:1, 18; 19:21; Ró 15:26; 16:1; 1Te 1:7, 8).

A kemény megadóztatás elégedetlenséget szült, ezért Tiberius i. sz. 15-ben császári fennhatóság alá vonta Akháját és Makedóniát, és úgy rendelkezett, hogy Moesia tartományból kormányozzák a két provinciát. Ez az igazgatás i. sz. 44-ig tartott, amikor Claudius császár visszahelyezte szenátusi közigazgatás alá ezeket a tartományokat, így újból prokonzul került kormányzói hatalomra Korintuszban. Korábban néhány bibliakritikus, aki nem volt tisztában ezekkel a tényekkel, bírálta a Bibliának azt a részletét, ahol Gallióról mint ’Akhája prokonzuljáról’ olvasunk; őelé vitték Pált (Cs 18:12). Delphoinál azonban felfedeztek egy feliratot, amely alátámasztja, hogy valóban létezett egy Gallio nevű prokonzul Akhájában az idő tájt, amelyről a Cselekedetek könyvének írója, Lukács, a történetíró számol be. (Lásd: GALLIÓ.)

A Róma 15:26-ban Pál apostol az Akhája tartományban élő keresztények nagylelkűségéről beszél, akik segítséget nyújtottak a szűkölködő jeruzsálemi testvéreiknek. Pál a második és harmadik misszionáriusi útján sok időt töltött Akhájában, emellett kifejezte, milyen erős szeretet fűzi őt az ott élő testvérekhez (2Ko 11:10).