(pusztító):

János apostol ezt a görög nevet adja meg a héber „Abaddon” kifejezés fordításaként a Jelenések 9:11-ben. Az Apollüón név jelentése ’pusztító’, és a Biblia ’a mélység angyalát’ hívja így. Bár a legtöbb forrásmű valamiféle gonosz személyre vagy erőre alkalmazza ezt a nevet, az apokaliptikus látomásnak mint egésznek a kerete nem támasztja alá ezt az értelmezést, mivel az angyalok következetesen úgy jelennek meg benne, mint akik által Isten csapásokkal – „jajokkal” – sújtja ellenségeit.

A vele rokon ige, az a·polʹlü·mi használata is jól mutatja ezt, például a Jakab 4:12-ben, ahol ezt olvassuk Istenről: „E g y van, aki törvényadó és bíró, az, aki képes megmenteni és elpusztítani.” (Vö.: Mt 10:28.) A tisztátalan szellem, akit Jézus kiűzött egy emberből a kapernaumi zsinagógában, elismerte, hogy Jézus az Isten küldötte, és ezt mondta: „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” (Mk 1:24; Lk 4:34). Jézus figyelmeztette a hallgatói között levő, megbánást nem tanúsító ellenségeket a pusztulás veszélyére (Lk 13:3–5; 20:16). Ezek és egyéb írásszövegek arra utalnak, hogy az Apollüón megjelölés a megdicsőített Krisztus Jézusra vonatkozik. (Vö.: Je 19:11–16; Lk 8:31; lásd: ABADDON.)