Az „erdő” és „erdőség” szavak héber megfelelője a jaʹʽar (5Mó 19:5; 1Sá 14:25; Jzs 17:15). Palesztina területén egykor rengeteg erdő volt, amelyben sokféle fa nőtt. Abból, hogy a Szentírásban olvashatunk erdőkről, erdőségekről és a faanyagok felhasználásáról, egyértelműen arra lehet következtetni, hogy hajdanán jóval több fa volt arrafelé, mint napjainkban, pedig az utóbbi években próbálkoznak az újraerdősítéssel (2Kr 27:4; Bí 9:48, 49). Az, hogy jóval több fa volt, azokból a leírásokból is nyilvánvaló, amelyek a vadállatokról szólnak, és azt mutatják, hogy volt annyi erdő, hogy rejtekhelyet és életteret biztosítson a medvéknek (2Ki 2:23, 24), az oroszlánoknak (1Sá 17:34; 1Kr 11:22) és egyéb állatoknak (Ez 34:25).

Ám nagy területeken tűntek el erdők, egyrészt a pusztító háborúk miatt, másrészt amiatt, hogy túl sok fát használtak fel, ami után nem törekedtek újratelepíteni az erdőket, valamint amiatt, hogy felelőtlenül legeltették az állatokat, így a kecskék meg más állatok lerágták a fiatal fák friss hajtásait. Denis Baly a The Geography of the Bible (1974, 77., 115., 116. o.) c. könyvében arról beszél, hogy a több évszázados nemtörődöm hozzáállás miatt hatalmas erdőségek tűntek el, és mintegy 2 m-es termőföldréteg veszett oda, így a terület nagy része sziklás, kopár vidékké vált.

Van néhány erdő, amelyről külön említést tesz a Biblia. A Libanon erdői, amelyek ma már csupán kicsiny ligetek, egykor híresek voltak a gyönyörű fáikról (1Ki 5:2–10, 13–18; 2Ki 19:23). Volt ott bőven cédrus, boróka, ciprus és még más fa is. ’Efraim erdeje’ (talán ’Mahanaim erdeje’), ahol Absolont utolérte a veszedelem, valószínűleg a Jordán k. oldalán volt, Mahanaim közelében, és meglehetősen sűrű lehetett (2Sá 18:6, Rbi8, lábj., Káldi, lábj.; 18:8, 17). A Szentírás beszél ’a hereti erdőségről’ is, amely Júdában volt (1Sá 22:5). Továbbá Gileád is híres volt az erdőiről és a balzsamtartalmú fáiról, a tőle É-ra fekvő Básán pedig a ’terebélyes fáiról’. Ilyen terebélyes fa lehetett például a tölgy (Ézs 2:13; Za 11:2). Dávid és Salamon idejében számos szikomorfa nőtt az alacsony fekvésű Sefélán (1Ki 10:27; 1Kr 27:28; 2Kr 1:15; 9:27). A Jordán völgyét sűrűn benőtte a tamariszkuszfa és a fűzfa, és oroszlánok rejtőztek arrafelé (Jr 12:5; Za 11:3).

Jelképes értelem: Miként a Bibliában a fa kifejezés egyénekre és uralkodókra utal, úgy az erdők kifejezés jelképes értelemben népekre, nemzetekre és azok uralkodóira. A hitehagyott Júda gonoszsága olyan volt, akár a láng, amely felégeti Júda népét (Ézs 9:18); Jehova haragja olthatatlan tűzzel felégette a déli királyságot (Júdát) (Ez 20:46–48). Hasonló próféciák hangzottak el Isten népének az ellenségei, a pogány nemzetek ellen, például az, hogy az asszír harcosok ki lesznek vágva, és meg lesznek ritkítva, mint az erdő fái (Zs 83:14, 15; Jr 46:22, 23; Ézs 10:19, 34).