Egy város „a Jordán-környék városai között”, valószínűleg a Holt-tenger d. végének közelében (1Mó 13:12). Úgy tűnik, hogy  Szodoma és Gomorra volt a legfontosabb város az előbb említettek között. Sok tudós úgy véli, hogy a romjaik jelenleg a Holt-tenger mélyén fekszenek, bár némelyek már régóta azt mondják, hogy ezeknek a városoknak a romjait a Holt-tengertől K-re és DK-re húzódó vádik mentén lévő helyekkel lehet azonosítani. Ábrahám idejében a vidéket így jellemezték: „mindenütt vízben gazdag terület, olyan. . ., mint Jehova kertje” (1Mó 13:10; lásd: JORDÁN-KÖRNYÉK). Abban az időben, amikor Ábrahám unokaöccse, Lót ezen a termékeny vidéken, a Jordán-környéken lakott, Gomorra királya, Birsa, a Jordán-környék négy másik városának a királyával együtt fellázadt Elám királyának, Kédorlaomernek és három másik szövetséges királynak az uralma ellen. Kédorlaomer és a vele lévők megtámadták a lázadókat, akik erre menekülni kezdtek, de némelyik katona beleesett a területet ellepő bitumengödrökbe. A keleti királyok kifosztották Szodomát és Gomorrát, és foglyul ejtették Lótot (1Mó 14:1–12).

Több mint 14 évvel később a Szodoma és Gomorra gonoszsága miatti panaszkiáltás olyannyira hangos lett, hogy Jehova angyalokat küldött, hogy vegyék szemügyre a helyzetet, majd kén- és tűzesővel elpusztította ezeket a városokat (1Mó 18:20, 21; 19:24, 28).

Az ezekben a városokban véghezvitt pusztítás mértéke később a teljes megsemmisülés jelképe lett (5Mó 29:22, 23; Ézs 1:9; 13:19; Jr 49:18). Jehova a következőképpen fejezte ki jelképes nyelvezettel Ézsaiás próféta által, hogy milyen mértékű Júda és Jeruzsálem uralkodóinak és népének a gonoszsága: „Halljátok Jehova szavát, Szodoma vezérei! Figyelj füleddel Istenünk törvényére, Gomorra népe!” (Ézs 1:1, 10; Jr 23:14).

Jézus, amikor megfeddett bizonyos első századi zsidó városokat, említést tett a rendkívül gonosz Szodomáról és Gomorráról. Ily módon bírálta a megbánást nem tanúsító Kapernaumot is, ahol személyesen hajtott végre sok hatalmas cselekedetet. Az olyan városról pedig, amely elveti a tanítványait, és nem gyakorol hitet, noha ők Isten támogatásának bizonyítékaként hatalmas cselekedeteket hajtanak végre, ezt mondta: „Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb dolga lesz az ítéletnapon, mint annak a városnak” (Mt 10:5–15; 11:23, 24). Mivel Szodoma, Gomorra meg a körülöttük levő városok már elszenvedték az „örök tűznek” büntetését, amely a végleges megsemmisülést jelképezi, Jézus itt nyilván egy túlzást alkalmazott, hogy kiemelje, milyen kicsi a valószínűsége annak, hogy azok a hűtlen zsidók megjavulnak, még ha ott lesznek is az ítéletnapon (Júd 7).